Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-377

Az országgyűlés képviselőházának 3 tétbe ne kerülne az igazsággal. Miért? Mi kényszeríti őt erre, sokszor elgondolkozom ezen. (Simon András: A szenzáció és a reklám!) Soha sincs úgy, hogy más komoly érveléseket vinne bele beszédébe. T. képviselőtársam, én felajánlottam önnek annakidején, amikor pénzügyminiszter voltam, és amikor ön azt mondotta, hogy az adócsökkentések adóemelések voltak, tegye meg az indítványt és legyen bátor indítvánnyal jönni ide a Ház elé és az országgyűlés elé, hogy ezeket az intézkedéseket pedig mind vissza keli vonni és azt a törvényt ki kell törölnie a törvénytárból. A mai napig nélkülözöm ezt. Ha ilyen bátor, tegye meg ma azt az indítványt. (Fábián Béla: Mindjárt!) Ami pedig a felmerült kérdést illeti, megengedem igen t. képviselőtársamnak, kellemes beállítás, hogy odaállok akár a nagy közvélemény, akár egy másik testület elé és azt mondom, itt van egy tervezet, amely tulajdonképpen megint a díjak emelését jelenti. Igen t. képviselőtársam azonban megint nem egészen tárgyilagos ebben a kérdésben. Nem számol azzal, hogy mi történt itten. Én nem azt fogom mondani, hogy díjemelés nincs, én fel fogom tárni az egész helyzetet, amely ebben a kérdésben fennáll. (Fábián Béla: Helyes!) Igen t. képviselőtársam tudja, hogy a telefonnal nagy átmodernizálás történt Pesten, s történik a vidéken is. A legközelebbi jövőben ezen átmodernizálás révén bekapcsolódik az automatatelefón élvezetébe Pécs és Szeged is. De tovább megyünk és azt hiszem, a falunak is nagy érdekeit szolgáljuk, amikor a falu felé is lehetővé tesszük ezt az automata bekapcsolódást, mert aki a gazdasági életet jobban és közelebbről nézi, meg fogja tudni ítélni, hogy ezekben az intézkedésekben micsoda nagy előny van. (Ügy van! a jobboldalon.) Sajnálom, hogy nem látom itt ez alkalommal Kecskemét képviselőjét, de hallotta volna^ képviselőtársam a pártgyűlésen, amikor ő és Gyöngyös képviselője szóvátették, mit jelent az, hogy folyamatos telefonszolgáltatás van, ha reggeli három órától lehet megkezdeni az üzletkötéseket és mi mindent el lehet érni ezzel a modernizálással. De másrészt nem is értem felfogását. Én még csak az elvi kérdésnél maradok. Az egyik oldalon támadás a kormány ellen, folytonosan az állami üzemek ellen, hogy az állami üzemek esetleg veszteségesek, stb., jobban megoldaná a magángazdasági élet, át kell adni a magángazdasági életnek és így tovább. Miért vetem fel ezt a kérdést? Azért vetem fel, mert végeredményében ami igazság a magángazdasági üzemnél, az igazság az állammal szemben is. Vagyis ahol van szolgáltatás, ott kell lennie ellenszolgáltatásnak is. Az állam tovább mehet, mint a magánüzem, de annak is van határa, ameddig elmehet, különösen akkor, ha olyan kívánságok lépnek fel vele szemben, amelyek elől éppen a nagy közérdek szempontjából nem térhet ki. Nem gondolja-e igen t. képviselőtársam, nem tudom, de feltételezem, hogy vette magának a fáradságot, hogy megnézze vájjon nem indoka-e annak, — hogy egymásután kezdenek az államok rátérni arra, hogy még ilyen nagy üzemeiket is átadják magántársaságokijiak, — az, hoery nem látják biztosítva ezeknek az üzemeknek rentabilitását, mert oly kívánságokkal lépnek fel velük szemben, amelyek tarthatatlanná teszik az állami kezelést? Ezért látjuk, hogy államok telefonhálózatot, vasutakat, stb. kezdenek magántársaságoknak átadni. Mert engedelmet kérek, tessék elképzelni, hogyha KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. XXVI. . ülése 1930 április 2-án, szerdán. 401 nekem valahol ilyen közszolgáltatás révén veszteségem van. azt máshol kell fedeznem. De vájjon igazságos-e, hogy ezt a terhet átvigyem mindenkire és ne maradjak csak ott, aki tulajdonképpen a szolgáltatást igénybe is vette. Ez eddig elvi álláspont. Ami a kérdés lényeges részét illeti, először is kijelentem, hogy még eddig semmiféle intézkedés nem történt. Ezek az indokok, amiket előadtam, mutatják, hogy igenis, tervezek bizonyos " változtatásokat, amelyek az én meggyőződésem szerint helyesek és rábízom a gazdasági érdekeltségekre és az egész közvéleményre, bírálják meg, vájjon nem kedvezőbbek-e, mint kedvezőtlenebbek. Igen t. képviselőtársam először

i Budapestet említette. Budapesttel kapcsolatban nem tervezek semmi különös

1 intézkedést; itt marad úgy minden, amint van. De igenis, ebben igaza van az igen t. képviselőtársamnak, hogy szándékéin a hiba-arányszámot tíz százalékról öt százalékra leszállítani. De kérdem, vájjon igazságtalan-e ez akkor, amikor lassan minden telefon automatatelefón lesz. A régi időben, ha azok a szegény alkalmazottak, akik a legunalmasabb, lélekölő szolgálatot teljesítették, eltévesztették a kapcsolást, mennyire rossz néven vették ezt szegénytől, pedig el kellett volna nézni nem egyszer. Ma már, a tehnika fejlődésével, az automatatelefónnál mindenki maga eldöntheti, hogy mennyi lehet a hiba. Tessék engem megcáfolni, s méltóztassanak a világon egy államot mutatni, ahol öt százaléknál magasabb a hiba-arányszám. Az államok hosszú sorozatát fogom felsorolni, amelyek egyetlen percent levonást sem engednek. Végeredményben ez történik Budapesten és en ebben semmiféle olyan sérelmet nem látok, itt csak az igazságnak a helyreállítását, egy tehnikai fejlődéssel bekövetkezett javulást látok, amelynek következményeit le kell vonni és kötelességünk levonni. (Pakots József: Amikor a legnehezebb a gazdasági helyzet!) Ez nem' jelenti azt, hogy több a kiadás, hanem azt jelenti, hogy ezzel kapcsolatban megjavult a helyzet és a telefonszolgálat. T. Ház! A kérdés másik része, amit az igen t. képviselőtársam említett, az, hogy tulajdonképpen itt a vidékre nézve nincsenek előnyök. Én nem a vidékről beszéltem, én távolsági körzetekről beszéltem. Kétségtelen, hogy a mai rendszer mellett van hibaforrás és ez abban van, hogy tulajdonképpen átalányösszegben történnek a fizetések. Ez mit jelent? Valljuk meg nyíltan és őszintén: aki kevesebbet beszél, az fizeti meg annak a beszélgetését, aki sokat beszél. Ezért van az, hogy mindenütt kivétel nélkül áttértek a beszélgetések szerinti díjazásra. (Fábián Béla: Itt az emelés másik módja!) Bocsánatot kérek, legyen olyan objektív, vagyis fordítsa meg az igen t. képviselő úr és cáfolja meg az én adataimat, hogy a gyakorlati élet mutatja azt, hogy a beszélgetések száma után való fizetés, kivéve ott, ahol túlzások vannak, alapjában véve csökkenést eredményezett. Felsorolhatnék itt hosszasan adatokat, itt van pl., hogy, a különböző beszélgetési számok szerint — százon valamivel felül — 8'40 P, 10*60 P és H'80 P lesz a mai 12 P helyett. Lesz tehát egy nagy réteg, amely ezzel kedvezőbb helyzetbe jut. Viszont az, aki többet használja a telefont, az ezután többet fog fizetni, ami tulajdonképpen az osztó igazság. A másik intézkedés pedig, amelyet lebecsülni és lekicsinyelni nem lehet, az, hogy az első négy távolsági körzetben a telefondíjakat mérsékeljük, mert valószínű, hogy mivel több 67