Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.
Ülésnapok - 1927-377
Az országgyűlés képviselőházának 3 77. ülése 1930 április 2-án, szerdán. 399 tettem, ha nem is teljes mértékben, ha nem is úgy, mint ahogy szeretnénk, de minden nehézség dacára, hatásukat elérték. T. Képviselőház! Tárgyalás alatt van most a fiagykárosult sződősgazdák felsegítésének ^ kérdése. Természetes dolog, hogy ezeket az intézkedéseket mindig az ország pénzügyi viszonyainak mérlegelésével lehet foganatba tenni. A t. képviselő úr jól van informálva ezekről a tárgyalásokról, mert hiszen, mint borvidék képviselője, élénken érdeklődik ezek iránt a^ kérdések iránt. Remélem, hogy ezeket az intézkedéseket úgy fogjuk megtenni, hogy azok a célnak megfeleljenek, és hogy azok a termelők érdekében teljes megnyugvást fognak kelteni. (Helyeslés.) Mint a gyakorlat embere, ismerem azokat a nehézségeket, amelyekkel a szőlőtermelők a mai viszonyok között küzdenek. Látom, hogy a t. képviselő úr lelkiisemeretesen és behatóan foglalkozott a kérdéssel, alaposan tanulmányozta. Arra a kifejezett kívánságra, amelyet interpellációjában hozzám méltóztatott intézni, hogy ezeknek az akcióknak előkészítésére vonatkozó tanácskozásokba a vidék képviselőit, valamint az érdekeltséget is vonjam be, szíves készséggel teszek ígéretet (Helyeslés.) és megnyugtathatom a képviselő urat, ha komolyan vizsgálja•• ezeket a kérdéseket mindazokban a vonatkozásokban, amelyek a termelők felsegítését és a gazdasági viszonyok megjavítását célozzák, bizalommal fordulhat hozzám, min-, denkor készséggel állok rendelkezésére. (Helyeslés.) Ennyit voltam bátor az interpelláló képviselő úrnak röviden válaszolni és kérem a t. Házat, hogy az összkormány nevében adott válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláló képviselő úr kíván a viszonválasz jogával élni? Lázár Miklós: T. Képviselőház! A miniszter úr válaszát megnyugvással tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem ezek után a t. Házat, méltóztatik-e a földmívelésügyi miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem 1 ? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Fábián Béla képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék ast felolvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa): «Interpelláció a pénzügyminiszter úrhoz. % Van-e^ tudomása a pénzügyminiszter úrnak a telefondíjak tervezett felemeléséről 1 ? 2. Hajlandó-e a miniszter úr intézkedni az iránt, hogy a reformok köntösébe burkolt emelés elmaradjon és általában, mint az ország pénzügyeinek felelős minisztere, hajlandó-e gondoskodni arról, hogy az üzemek emelési tendenciája véget érjen? Budapest, 1930. március 31. Fábián Béla s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Fábián Béla: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Ez az interpelláció megint egy puskalövés, (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Csütörtököt fog mondani.) amelyik nagyon örülnék, hogy ha — mint a kereskedelemügyi miniszter úr mondotta, csütörtököt mondana, de tekintettel arra, hogy én a kereskedelemügyi miniszter úrnál még pénzügyminisztersége idejéből hozzá vagyok szokva ahhoz, hogy valahányszor azt mondja, hogy valami csökken, akkor mindig emelkedik, ennélfogva most is, amikor azt mondja, hogy a telefondíjakat csökkenteni fogja, tudom, hogy azok emelkedni fognak. (Derültség.) Azért fordulok a pénzügyminiszter úrhoz, mert a pénzügyminiszter urat, aki itt a képviselőházban (állandóan azt mondja, hogy semminemű közterhet és semminemű közszolgáltatás árát felemelni nem engedi, igenis, előre figyelmeztetni vagyok kénytelen arra, hogy ennek az országnak népe ma semmiféle köztehernek felemelését nem is bírja el, még akkor sem, hogy ha azt annak csokoládéjába burkolják, mint hogy ha itt leszállítás készülne. Volt szerencsénk tapasztalni már a forgalmi adónál, amikor idejöttek azzal, hogy 3%-ról leszállítják 2%-ra, hogy az emberek valamenynyien tapsoltak az akkori pénzügyminiszter úrnak és a szerencsétlenek, nemcsak hogy többet fizettek 2% mellett, mint azelőtt 3*/o mellett, hanem még azonkívül visszamenőleg is beszedték tőlük azt a pénzt, amennyivel nekik 2% mellett többet kellett fizetniök, mint ameny-, nyit 3%-nál addig fizettek. Volt szerencsénk egy másik ilyen tehercsökkentéshez is, amikor 1926-ban a képviselőválasztások előtt, ugyancsak a pénzügyminiszter úr azt mondotta az összes képviselőknek, akik borvidékeket képviseltek, hoffy mondjátok, hogy a bor adót le fogjuk szállítani. Akkor azt is mondották, hogv az adócsökkentési törvényjavaslatot be fogják nyújtani. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Be is nyújtottam!) Az adócsökkentő törvényjavaslatot be is nyújtották, de az eredménye az lett, hogy Magyarország az adócsökkentési törvényjavaslat benyújtása óta évenkint 270 millió pengővel fizet többet, mint az adócsökkentési törvényjavaslat benyújtása előtt, Azóta ez az ország úev reszket minden csökkentéstől, hogy azt kéri, hogy a kereskedelmi miniszter űr és a pénzügyminiszter úr lehetőleír ne csökkentsenek mearintúgy, hogy ebből kifolyólag a terhek emelkedése viálik valóvá. (Derültség.) T. Képviselőház! Kérdem, van-e ebben a Házban egyetlenegy képviselő, aki elhiszi, hofv a telefondíjakhoz azért akarnak hozzányúlni, ho&'y lecsökkentsék a telefon használatának árát. Hol van az ilyen jóhiszemű ember 1 ? Álljon fel ez a képviselő és mondia meg, hosry én elhiszem ezt a kormánynak. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ha azt mondja a kormány,. hoey igen, én elhiszem!) És ha mégis felemelik a telefon használatának árát, akkor a képviselő úr ideül hozzánk és azt mondja, hogy többet eay olyan kormánynak, amely csökkentést hirdet és az emelést váltja valóra, bizalmat nem szavazok 1 ? (Derültség. — Farkasfalvi Farkas Géza: T)e nem fogja azt tenni a kormány!) A t. képviselő úr 1926 előtt nem volt tagja a Háznak. Mi a képviselő urat csak 1926 óta tiszteljük sorainkban (Éljenzés jobb felől.) és — t. képviselőtársam 1 , igazat fog adni nekem — 1926-ban az első törvényjavaslat, amellyel idejött a kormány, az adócsökkentésről szóló törvényjavaslat volt s az urak úgy szavaztak mellette, mint a pinty. Mi akkor is azt mondottuk, hogy az Isten mentsen a Bud-féle csökkentésektől és lám, nekünk lett igazunk. Most is azt mondjuk, ennél a csökkentésénél, mert vidéki képviselőtársainkkal azt óhajtja a t. kormány elhitetni... (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Honnan tudja a t. képviselő úr, hogy mit fogok mondani?) En nem azt mondtam, t. miniszter úr, hogy nekem ördögöm van, hogy tndom. hogy a miniszter úr mit fog mondani... (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Akkor gondolatolvasó!) ...nem vagyok gondolatolvasó sem, de tekintettel arra, hogy az ipari és kereskedelmi érdekeltségeknek méltóztatott
