Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.
Ülésnapok - 1927-377
Az országgyűlés képviselőházának 3 77. ülése 1930 április 2-án, szerdán. 391 Következik Pakots József képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Perlaki György jegyző (olvassa): «Interpelláció a m. kir. pénzügyminiszter úrhoz. 1. Tudja-e a kormány, hogy az építőiparban beállott válság mily kihatással van az általános gazdasági életre, a kereseti viszonyokra, a munkanélküliségre és az ország lakásviszonyira? 2. Tudja-e, hogy az építőipari munka megindítása körülbelül 40 iparágat érdekel közvetlen exisztenciájában? 3. Hajlandó-e a kormány, illetőleg a pénzügyminiszter, úr az érdekelt szakmabelieknek a Budapesti Építőmesterek Ipartestülete által egybehívott országos kongresszusán határozata és felterjesztett memoranduma alapján a magánépítkezést állami támogatással megindítani? Budapest, 1930. évi március hó 31-én. Pakots József országgyűlési képviselő s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Pakots József: T, Képviselőház! Az ország súlyos gazdasági helvzetéről nap-nap után szó esik itt a parlamentben is és a sajtóban is. Csak a mai ülésen is hallhattunk a napirendi vita kapcsán olyan épületes dolgokat, amelyek rávilágítanak arra a súlyos gazdasági helyzetre, amelyben vergődünk, A munkanélküliség réme kisért és Budapest utcáit elárasztják a vidékről felözönlött tömegek, akik keresik a lehetőséget, ihogy valami keresethez jussanak. Nekünk, a Képviselőháznak, kell módot és alkalmat keresnünk arra, hogy valami oanaceát találjunk a most jelentkező gazdasági bajok orvoslására. En várom, mi az ellenzéken várjuk azt a nagy átfogó gazdasági programmot, azt a koncenciót, amellyel a kormány meg akarja oldani a nehéz gazdasági helyzetet, de hiába várunk. Ügy itt a parlamentben, mint a törvényhatóságban az a párt, amelyhez tartozom, már különböző "-vakorlati indítványokkal jött, úgy a munkanélküliség, mint^ a gazdasági Programm megalkotása tekintetében. Magának a városházának, a törvényhatóságnak már több felterjesztése került a kormányhoz, amely felterjesztésekben a törvényhatóság különböző módjait jelölte meg a munkalehetőségek megteremtésére nézve. Sajnos, a kormány ezekre a különböző felterjesztésekre nem reagált abban a mértékben, ahogy kellett volna. Végeredményben az az általános felfogás, hogv legjobban meg lehetne indítani itt Magyarországon, Budapesten a munkakereseti lefhetőségeket, ha a munkaalkalom teremtésének legelemibb formáját keresnék meg, az építkezést. Meg kell indítani a magánépítkezést olyan mértékben, hogy az iparágak foglalkoztathatók legyenek; szóval, hogy pénzforgalom, kereseti lehetőség induljon meg, amely a maga vérkeringésével ezt a sorvadó nemzettestet új életre támassza. T. Képviselőház! Ha ezt a problémát^ csak nagy általánosságban nézzük, akkor azt látjuk, hogy a kormány ismeri ugyan a gazdasági válság súlyos jelenségeit, tisztában van vele, de olyan apró és lényegtelen segítési eszközöket visz ütközetbe, legalább is annak alapvető vonalait megrajzolni, hogy e kereteken belül meginduljon a termelő munka. Ezt bizonyítja az, hogy amikor valami akut veszedelem mutatkozik, akkor a kormány kis segélyekkel, kölcsönökkel próbálja a bajokat szanálni. így kénytelen volt legutóbb is a földmívelésügyi miniszter úr bizonyos összeget küldeni oda, ahol bajok mutatkoztak, így lesz megint kénytelen tenni, ha hasonló segítségre van szükség. Hiszen olvastuk, hogy Kiskundorozsmán milyen sajnálatos események vannak kirobbanóban, hogy ott milyen elkeseredettek a munkások, mert hónapok óta nincs kenyérkereseti lehetőség, s ott a környiélk és a hivatalos körök kínos helyzetben vannak, hogy valamiképpen levezessék ezt a kirobbani készülő hangulatot. (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Érdekes, hogy Kiskundorozsmán a téglakészítő munkások között merült fel ez az elégedetlenség, vagyis éppen az építőipari munka hiánya miatt jutottak ezek nehéz helyzetbe. Az is megállapítható, hogy az építőipar válsága körülbelül 40 iparágat érdekelhetne és ebből kifolyólag az iparosságnak t is jobb helyzete lenne s az ennek következtében keletkező fogyasztás a maga áldásos hatásait az egész környékre éreztetné. De ennek egy másik fontos vonatkozása is, a lakásprobléma, amely még mindig nincs elintézve, amelyet azonban el kell intézni, mert olyan lakásviszonyok vannak itt Budapesten és a vidéken is, amelyek elviselhetetlenek.. Köztudomású dolog, hogy a világvárosoknak tipikus jellemzője az, hogy bizonyos perifériákon a legrémesebb lakásviszonyok vannak, de amilyen lakásviszonyok Budapesten vannak, azok minden képzeletet felülmúlnak. Méltóztassanak csak elmenni a külterületekre, a Csikágóba, vagy az Angyalföldre, a Pétererdőbe, a téglaégető kemencékhez, a város környékén mindenütt azt látjuk, hogy földalatti barlangokban a legrémesebb viszonyok között sok gyermek alszik együtt a felnőttekkel, öszezsufolva, a legegészségtelenebb körülmények között. Azt látjuk, hogy a legelemibb lakásszükségletek sincsenek kielégítve még a belterületen sem. Budapest belterületén lerombolnak régi házakat és éveken át ott állnak az üres telkek, a nélkül, hogy a magánvállalkozás azokon valami építkezést kísérelne meg. Megállapítom, hogy az építkezés nem állami feladat; ezt készséggel koncedálom. Itt a magánépítkezésnek van meg a maga fontos és jelentős szerepe. A magánvállalkozást azonban hozzá kell juttatnunk ahhoz, hogy építkezhessek. De hogyan? Erre nézve a szakemberek adják meg a felvilágosítást, akik ebben az ügyben kongresszust is tartottak. A budapesti építőmesterek ipartestülete tartott egy kongresszust, amelyen egy csomó érdekelt iparág szövetsége és testülete jelent meg. Felolvasok közülök néhányat. Ott volt az Építőmesterek Szövetsége, a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet, a Gyosz., a Baross Szövetség, az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés, a Magyar Építési Vállalkozók Országos Egyesülete, az Építőanyagkereskedők Szövetsége, Ácsmesterek Szövetsége, stb., stb., amelyek egyhangú elhatározás alapján azzal a kéréssel fordultak a kormányhoz, hogy a magánépítkezés elősegítése érdekében tegyen bizonyos lépéseket, amelyek a magánépíttetőket abba a helyzetbe hozzák, hogy Ők lehetőleg olcsó kamatozású kölcsönök révén építhessenek. Kifejtették, hogy hosszúlejáratú jelzálogkölcsönök alakjában lehetne ezt az ügyet megoldani, és pedig második helyü^ kölesönök folyósításával, amit maga a kormány vállalhatna magára, vagy pedig garantálná a pénzintézetekkel szemben ezeket a kölcsönöket, biztosítaná azt, hogy ezeknek a kölcsönöknek kamatai legfeljebb 5%-ot tennének kï és a kamatdifferenciát maga a kormány fizetné. Már most, ha az illető vállalkozó ma-