Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-377

Az országgyűlés képviselőházának 3 77. ülése 1930 április 2-án, szerdán. 379 szemről intézkedés szükségét fennforogni nem látom. Tisztelettel kérem a t. Képviselőházat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. — Scitovszky Béla s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Gál Jenő: T. Ház! A miniszterelnök úr nevében adott ezt a választ nem hiszem, hogy nyugalommal fogadná a mélyen t. miniszterelnök úr, ha jelen volna. Ebben a válaszban egyenesen dezavuálva van a miniszterelnök úr aláírásával megjelent 1924. évi rendelet. Nagyon csodálom, hogy a mélyen t. belügyminiszter úr itt egészen más dolgokról beszél, mint ami az interpellációnak tárgya. • Az interpellációban elhangzott kérdés így hangzott: Tudja-e a miniszterelnök úr, hogy a Beszkátrt.-ra vonatkozó szerződéseket végrehajtották anélkül, hogy a kormányjóváhagyást kikérték volnál Erre a belügyminiszter úr nekem a következőképp válaszol. Szó szerint idézem most azt, ami ebben a válaszban van (olvassa): «Az a szerződés, amely a székesfőváros és a Bszkrt. közötti jogviszonyt szabályozza, a főváros részéről még aláirva nincs.» Engedelmet kérek, miképpen lehet így arról beszélni, hogy itt a törvénynek megfelelő állapot van, amikor konstatálja, elismeri a miniszter úr, hogy ez a szerződés a főváros részéről a mai napig, tehát öt évvel azután sincs aláírva. {Scitovszky Béla belügyminiszter: De joghatályban van, tessék tovább elolvasni!) Bocsánatot kérek, hol hallott ilyet a miniszter úr? (Scitovszky Béla belügyminiszter: Tessék csak tovább elolvasni!) En nemcsak elolvastam, de rá is olvasom a miniszter úrra azt, amit itt írt. Nagyon érdekes dolog ez. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Tessék az egészet elolvasni!) A t. miniszter úrnak egy kétoldalú szerződésről olyan fogalma van, hogy egy kétoldalú szerződés akkor is hatályba lép, ha az egyik fél nem írja alá. Ezt én soha sehol nem hallottam, ez olyan új^ iskola, amilyen új iskolát a mélyen t. kormány sok minden kérdésben megteremteni óhajt. Leszögezem tehát, hogy ebben az írásbeli válaszban a miniszterelnök úr és a kormány nevében a belügyminiszter úr azt mondja: elismerem, hogy nincs a szerződés aláírva, de hatályba léphet. Igen, éppen ez a törvényszegés, amelyet Ht kifogás tárgyává teszek. Amikor itt egy alá nem írt és a közgyűlés által soha nem tárgyalt szerződéssel állunk szemben, méltóztatik tűrni, hogy ez az állapot fenntartassák? Azt mondja a mélyen t. miniszter úr a válaszában a miniszterelnök nevében, hogy 1922-ben elhatároztatott a vasutak megváltása. Ez igaz, elhatároztatott, dea vasút megváltásának tényleges szerződése és elhatározása soha a közgyűlés előtt nem volt és a mai napig alá nem Íratott. Ennélfogva tehát az én álláspontom mindenben igazolva van. És most jön a miniszter úr es azt mondja, nincs is beleszólása ebbe a fővárosnak, mert hiszen az a szerződés, amelyet még a Jellinek-társaság kötött a fővárossal, kikötötte, hogy bizonyos dolgok nem mennek át a főváros tulajdonába a háramlás idején. Megengedem, hogy ezt abban a szerződésben kikötötték, de hogy melyek ezek a vagyontárgyak, afölött csak a székesfőváros törvényhatósági bizottsága hivatott dönteni. r Ha pedig nem a törvényhatóság, akkor a bíróság hivatott dönteni. De egyoldalúlag azt mondani, hogy a miniszter úr elismeri, hogy a Jellinekszerződést csak úgy lehet magyarázni, hogy azokat a vagyontárgyakat el lehetett vinni és egy új részvénytársaságot lehetett belőle ialapítani, ez lehetetlenség, egy jogállamban elképzelhetetlen. Mert ha vita van, akkor a fölött dönt a bíróság, de azt mondani, hogy vita van és az egyik félnek egyoldalúan igazat adni, ez lehetetlenség. T. Képviselőház! Van azonban itt egy sokkal erősebb, egy sokkal különb valami, aminek felolvasása után — azt hiszem — senki ebben a teremben nem lesz azon a nézeten, hogy a miniszteri álláspontnak van igaza. Mert a miniszter úr azt mondja, hogy az 1922-ben történt elhatározás szakszerűen felterjesztetett a kereskedelügyi miniszter úrhoz és csak azután köttetett meg az a megállapodás, amely a Beszkárt.-ot megalapította, fi ezzel a főváros vagyonához tartozó bizonyos értéktárgyak kimentek a főváros vagyonából. Most felhívom a mélyen t. miniszter úr figyelmét, de az egész Ház, a székesfőváros, sőt az egész ország figyelmét is arra, hogy mi történik itt. 1924 január 7-én — aláírva: gróf Bethlen István m. kir. miniszterelnök — kiadatott 204. szám alatt egy rendelet, — ezt az interpellációban már figyelmébe ajánlottam a t. kormánynak, és ebben a válaszban egy hang sincsen, el van hallgatva, hogy létezik egy ilyen rendelet — amelyben a miniszterelnök zsírójával az van mondva, hogy (olvassa): «Budapest székesfőváros közigazgatását az 1921. évi IX. te. 23. §-ában foglalt rendelkezések szerint kell intézni.» A miniszterelnök úr tehát a maga aláírásával hivatkozik egy törvényre, egy ma is élő törvényre, és a belügyminiszter úr még csak meg sem említi sem a törvényt, sem a rendeletet. Ebben a törvényben szószerint ez van (olvassa): «A főváros javadalmait, vagyonát, vagy gazdászatát érintő határozatok ellen közvetlenül a belügyminiszterhez van fellebbezésnek helye, s az ilyen határozatok fellebbezés hiányában is csak a belügyminiszter jóváhagyása után hajthatók végre.» Hátha én iazt mondom a belügyminiszter úrnak, hogy ezt a szerződést nem hagyta jóvá s a miniszter úr elismeri, hogy az aláírva sincs, és mégis azt kívánja, hogy mindezek fölött tabula rasat mondjunk és ismerjük el, hogy mindez rendben van, akkor azt kell mondanom, hogy ahol ilyesmi lehetséges t. Képviselőház, ott valóban aggodalommal kezd az ember arra gondolni, hogy van-e itt még jogrend, nem^kell-e itt attól félni, hogy azokat a törvényeket és rendeleteket, amelyeket szabályszerűen a törvényhozás és a kormány hozott, maga a kormány nem tartja be. Hogyan kívánják akkor másoktól, hogy ezeket a törvényeket és rendeleteket betartsák? Mivel mindaz, ami ebben a válaszban van, ellenkezik a törvénnyel, ellenkezik a rendelettel, ellenkezik a való tényekkel, nem veszem tudomásul a miniszter úr válaszát. Elnök: A belügyminiszter úr kíván nyilatkozni. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! En csak egészen röviden kívánok a képviselő úr viszonválaszára reflekálni. Kettőt kívánok megjegyezni. A szerződés nincs aláírva. Azt mondta a képviselő úr, hogy az tehát nem joghatályos. Képviselőtársamnak, mint ügyvédnek tudnia kell, hogy a kereskedelmi törvényben benne van, hogyha az egyik szerződő fél kereskedő, — mint ahogy >a Beszkárt kereskedő — akkor a szerződés joghatályba lép, aláírás nélkül is. (Gál Jenő: Szent Isten! Nem tudom, ki sugalmazza ezeket a képtelenséget Önnek!? Miniszter úr, èz sehol sincs a kereskedelmi törvényben.) A másik pedig az, amit megjegyzek, hogy hivatkozni tetszett a miniszterelnöki rende54*