Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-377

370 Az országgyűlés képviselőházának 3 77. ülése Ï930 április 2-án, szerdán. rekben még az életet tartotta, szétfoszlik, mert a tavasz kezdete nem jelent munkaalkalmat; a tavasz kezdete a nyomorúság fokozódását jelenti. Nem kell külön felsorolnom azokat a szinte már éhséglázadásba men 'à

f jelenségeket, amelyeket a különböző vidéki városokban látunk, ahol egyszer a kubikusok, másszor meg egyéb munkások verődnek össze a városháza vagy a megyeháza előtt és munkát kérnek. Ott állnak és felkínálják munkaerejüket, nincs senki, aki munkaerejükre számítana. Az egész ország visszhangzik a jajkiáltástól; a város és a falu lakossága egyaránt szalad és törtet, hogy még valamiképpen felszínen tudja magát tartani. Intézkedés alig történt valami. Azok a beígért munkák, amelyeket itt egy interpellációmra adott válaszában a kereskedelemügyi miniszter úr bejelentett, nem tudom, hol vannak, de tény, hogy egyáltalában nem éreztetik ' hatásukat, semmit nem jelentenek. A munkanélküliség az utóbbi hetekben nagyobb arányokban emelkedett. Nem kívánok itt számokat felsorolni, mert mind az a szám, amelyet én itt fel tudnék sorolni, amellyel bárki vállalkoznék, hogy számszerűleg megállapítsa azt a nyomort, amely ma van, hamis volna, mert a nyomor sokkal nagyobb, sokkal ijesztőbb. Egy tényre legyen szabad felhívnom a Ház figyelmét. Ma, amidőn az építkezésnek már teljes erővel meg kellett volna indulnia, több kőmíves, több építőmunkás van munka nélkül, mint máskor a tél kellős közepén, a legnagyobb hidegben. Nincs is rá kilátás, — hiszen látjuk a kiadott építési engedélyekből és egyéb intézkedésekből, hogy nincs rá kilátás, — és remény sincs, hogy az építőiparban foglalkoztatott sokféle szakmunkás a közeljövőben munkaalkalmat tudjon találni. Nincs rá lehetőség, hogy a más iparban foglalkoztatott munkások munkaalkalmat tudjanak találni. A ruházati ipar, az élelmezési ipar, a nehéz vasipar a munkások ezreit és ezreit bocsátja el és úgy értesültem, hogy legújabban a diósgyőri állami gyár is nagyobb számú munkás elbocsátását hajtotta végre. A kormánynak mindezen intézkedéssel szemben egy válasza van. Mindenütt, ahol éhség és nyomor jelentkezik, felvonultatja a karhatalmat, amely a legkíméletlenebbül lép fel a békés munkásokkal szemben, akik nem kérnek mást, minthogy élni tudjanak. (Esztergályos János: Hol van ilyenkor a miniszter

1

? — Farkas István: Hol van ilyenkor a kormány? — Propper Sándor: Nem érdekli ez a kormányt!) Szegeden történt egy felháborító eset. Amidőn Szegeden felvonultak a munkanélküli, munkát kérő emberek a városháza elé, akkor az egyik rendőr felpofozott egy munkást és közben azt kiáltotta: Bitangok, gazemberek! Csak dolgozni nem akartok! Van itt munka elég csak naplopók vagytok és így tovább. Ez jellemzi azt a felfogást, (Neubauer Ferenc: Az a kérdés, hogy igaz volt-e vagy sem?), amelyet hivatalos helyekről belevisznek a rendőrségbe. Ami azt illeti, hogy igaz-e vagy nem, errenézve legyen szabad egy esetet elmondanom, amelynek én magam ma délelőtt szemtanúja voltam itt a Ház előtt. Az építőmunkások, famunkások és a többi szakma murikásai ma idejöttek a Ház elé, illetőleg csak akartak, mert végeredményben hova menjenek! Oda jönnek, ahonnan az intézkedést várják. Nem volt semmi provokáló szándékuk, teljesen nyugodtan, csendben viselkedtek, itt a Ház előtt álldogáltak és nézték, hogy ebből a cifra palotából egyáltalán várhatnak-e valami jót. Éppen, midőn arra jövök a, földmívelésügyi minisztériumtól lefele, az úton már meszsziről láttam egy kisebb csoportot. Körülbelül 8—10 ember állhatott ott. Azt hiszem, hat rendőr vette körül a csoportot és ezek a rendőrök a békésen ott álldogáló munkásokkal beszélgettek, mire én is közelebb mentem, hogy mi van ott. Erre egyszerre csak azt látom, hogy Lsorba állítják a munkásakat, akik — hangsúlyozom, egy szót nem szólottak, — valószínűleg azért, hogy bekísérjék őket a rendőrségre (Farkas István: Csak a napon akartak melegedni!), hogy ellenük az eljárást megindítsák. Háttal állott az egyik rendőrnek egyik munkás, mire a rendőr hátulról elibe nyúlt és a szájából kirántotta a pipát, de olyan dühösen, mintha valami merényletet kellett volna megakadályozni és dühében odavágta a pipát a földhöz. Történt ez egy olyan munkással szemben, aki ennek a rendőrnek háttal állott bent a sorban, aki egy szót nem szólt senkinek, rem szegült ellen. Ennek a munkásnak nyúlt elibe hátulról a rendőr. Az illető munkás azt sem tudta, hogy ki az vagy mi az, talán az első pillanatban meg volt lepve, hogy mi történik itt és máris odavágták a pipáját a földhöz. Én azonban nem hiszem, hogy valami gonosz szándéka lehetett volna annak az embernek, aki egy sorban pipálva állt. Erre én odamentem a rendőrhöz és azt mondottam: miféle jogon bánik ilyen brutálisan ezzel a munkással, mi okot adott arra, hogy vele szemben így lépjen fel, mi tette szükségessé ezt a minden ok nélkül való bántalmazást? Természetesen abban a pillanatban a rendőr a magyar rendőrnyelvtanban használatos szavakkal reám támadt, nekem jött, nem tudván, hogy ki beszél vele, !ki meri őt egyáltalán ott felelősségre vonni ezekért az intézkedésekért. Nyomban igazoltam magam, erre leadták a vészjelt és mindjárt egész csoport rendőr jött oda. Azt hiszem, minden civilemberre legalább Öt rendőr jutott. (Propper Sándor: Rendőr, az van. kenyér és munka, az nincs!) Erre egy rendőrfelügyelő intézkedésére a csoportot el

: vezették és a többieket szétoszlatták. Én magam is a Házba igyekeztem vissza s azt láttam, hogy alig megyek három lépést, az egyik munkást — újólag hangsúlyozom, egy szót nem szólt, teljesen nyugodtan, békésen haladt, a rendőri intézkedésekkel nem szállott szembe — néni állítom, hogy ugyanaz a rendőr ugyanazt a munkást vagy másik munkást, de az egyik munkást hátulról úgy hátbayágta, hogy az illető pár lépést előrebukott. (Propper Sándor: Gyalázatos, gyáva fickó!) Egy munkást, aki teljesen aláveti magát annak az intézkedésnek, amelyről nyugodtan állapíthatom meg, hogy teljesen törvénytelen. Enneík az egyik munkásnak először elibe nyúlt, kivette a pipáját, ezt a veszélyes szerszámot, földhözvágta, mint valami kézigránátot, mintha valami nagy merényletet akart volna meggátolni és féktelen dühében nem tudván, mit csináljon, hátbavágta ezt a munkást. (Propper Sándor: Gyáva kutya!) Újból oldaléptem és azt mondottam: micsoda eljárás az, hogy békésen álló és egyáltalában nem ellenszegülő munkásokkal így bánnak? (Propper Sándor: Kopók ezek, nem emberek!) Elnök: Propper képviselő urat folytonos; és a parlamenti illemnek meg nem felelő Eközbesaólásáért rendreutasítom. (Esztergályos János: Igaza van Froppernek, hallatlan gyalázatosság az, ami történik!) Esztergályos képviselő urat rendreutasítom. Peyer Károly: Most már a rendőr tudván, ki vagyok, — mert hiszen előzőleg megmond-