Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-377

364 Az országgyűlés képviselőházának 3 hivatását lebecsülni és igy apró kortesszem­pontokból nekiszaladni a közüzemeknek. Sze­rencse, hogy még vannak közüzemek. (Gáspárdy Elemér: Nem szerencse!) Ez az egyetlen ellen­súlyozója a monopolisztikus kartellpolitikának. (Usetty Béla előadó: Kisiparosoknak kell oda­adni!) Nem adják oda. Elnök: Ismételten kérem az előadó urat, ne méltóztassék közbeszólni. Propper Sándor: Ön a legelsők között lesz, a legelsők között volt és van, aki a fővárosnál a maga vótumával nem a kisembereknek adja. (Usetty Béla előadó: Mindig! Tévedni tetszik!) Akkor nem tudom miért adta meg Barossnak a 250 taxiengedélyt és miért nem kapták meg azt a szegény bérkocsisok. (Usetty Béla előadó: En nem a mellett voltam.) Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóz­tassék a tárgytól elkalandozni. Méltóztassék a szőnyegen lévő szakaszhoz szólni. Propper Sándor: Azt mondom, hogy ne indítsunk hadjáratot a közüzemek ellen, ellen­ben minden ténykedésünkben itt a Képviselő­házban vagy a törvényhatóságban, ahol sza­vunk lehet és ahova eljutnak azok a bajok, amelyeik az ország gazdasági életét tönkre­teszik, igyekezzünk inkább azon, hogy az itt nagyjában, nagy vonásokban ismertetett ba­jokat orvosoljuk. Nem volt reá fizikai időm, hogy mindezeket előhozzam, majd lesz alkal­mam erről bővebben beszélni, ezt bővebben taglalni a kereskedelemügyi tárca költségve­tésénél, amikor majd számokkal fogom iga­zolni a diszparitást, amely megöli az egész gazdasági életet. Legyünk tehát azon és pró­báljunk olyan kezdeményezéseket, amelyeik ezt lefokozzák, leépítik és közelebb hozzák egymáshoz a köz- és az állami érdeknek meg­felelően a különböző dolgozó kategóriák meg­élhetését olyanképpen, hogy a legeslegalól levő rétegek is keressenek annyit, amennyi az ő életük fenntartásához feltétlenül szükséges. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha senki szólani nem kíván, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr kíván szólani. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy mielőtt a fel­szólalásokra reflektálnék, két törvényjavasla­tot nyújtsak be. (Halljuk! Halljuk!) Van szerencsém az önkormányzatok ház­tartásának hatályosabb jellenőrzésére vonat­kozólag az 1927 : V. te. 3. fejezetében foglalt át­meneti rendelkezések jelentőségéről készített törvényjavaslatot benyújtani. Továbbá van szerencsém a külföldieknek a magyar ko­rona országainak területén lakhatásáról szóló, l!)03 : V.- te. eigyes rendelkezéseinek módosítá­sáról készített törvényjavaslatot benyújtani. Kérem, méltóztassék ezeket a törvényja­vaslatokat kinyomatni, szétosztatni és azokat előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a köz­igazgatási bizottsághoz utasítani. Elnök: A beterjesztett két törvényjavasla­tot a Ház (kinyomatja, szétosztatja és azokat előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a köz­igazgatási bizottságnak aidja ki. A belügyminiszter úr kíván szólani. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! Amennyiben egyetlenegy indítvány maradt érvényben, és pedig az, amelyet az előadó úr terjesztett volt elő s amely arra vonatkozik, hogy az üzemi igazgatóság tagjai részére je­lenléti díj állapítható meg. Ebben a rendel­kezésben nem imperativus foglaltatik, hanem biztosíttatik a törvényhatóságnak az a joga, hog*y az üzemi igazgatóság tagjai részére, ! 77. ülése 1930 április 2-án, szerdán. amennyiben szükségét látja, nem átalányt, nem tiszteletdíjakat, hanem jelenléti díjakat állapíthat meg és pedig abban a formában és olyan természetűt, amilyet^ a maga szabály­rendeletében erre vonatkozólag meg fog álla­pítani. Hogy szükséges-e ez az intézkedés vagy sem, ebben a tekintetben két különböző véle­mény nyilvánult meg. Az egyik vélemény ezt nobile officiumnak tekinti és ez többnyire azok részéről történik, akik maguk is olyan jól szi­tuált helyzetben vannak, hogy a nobile officiu­mot a maguk szempontjából készséggel haj­landók volnának vállalni. A másik vélemény peidig abból a szempontból indul ki, hogy nem mindenki van anyagilag abban a helyzetben, hogy ilyen nobile officiumokat vállalhasson. A közérdek nem ebből a szempontból kell hogy elbírálja a kérdést, mert nem mindig az a he­lyes és hozzáértő szakértő, aki a nobile officium alapján hajlandó ezt vállalni. Ki kell választani az erre alkalmasakat és az erre alkalmas egyé­nek közt nem mindig van olyan, aki ezt nobile officiumképpen hajlandó vállalni, mert a maga anyagi helyzete és függetlensége nem engedi meg, hogy ilyen köztevékenységet is teljesen ingyen tudjon szolgáltatni. Egyes személyek­nél a közérdek kívánja meg, hogy azoknál az üzemi igazgatóságoknál részt vegyenek/ Ha tehát a közérdek kívánja ezt meg és nem min­denki van abban a helyzetben, hogy ezt a funk­ciót nobile offieiumként teljesíthesse, akkor meg kell adni a lehetőséget a törvényhatóság­nak arra, hogy igenis, amennyiben szükséges­nek látja, hogy a munka terjedelme, a munka fontossága és felelőssége e szempontjából ezt a működést jelenléti díjakkal honorálja, ezt ho­norálja is; úgy érzem és úgy gondolom, he­lyes, hogy ezt ebbe a törvénybe, mint lehető­séget befoglaljuk. Erről a kérdésről már volt alkalmam más vonatkozásban is részletesen nyilatkozni, nem kívánok tehát ezekre a kérdésekre 'bővebben ki­terjeszkedni és kérem, hogy az előadó úrnak ezt az indítványát méltóztassék elfogadni. Magát a 89. §-t — ez nagy megnyugvásomra szolgál — még az ellenzéki pártok is általános tetszéssel, majdnem általánosságban elfogadják. Abból az érdekes helyzetből alakult ki ez a köz­felfogás, amely a székesfőváros üzemvitelé­nek szempontjából a jövőre nézve igen üdvös és hasznos lehet, hogy ezek a viták, ame­lyek itt az üzemekre vonatkozólag elhang­zottak, felhívtáJk a közvélemény figyelmét az üzemek fontosságára és jelentőségére, nem­csak az üzemek szempontjából, de magának a város háztartásának szempontjából is. Felvető­dött a kérdés, hogy van-e egyáltalában szükség közüzemre, van-e egyáltalában szükség sok köz­üzemre, van-e szükség a terjdelmes és nemcsak a közérdeket, az általános érdeket kielégítő üze­mekre, és lehet-e engedélyezni olyan üzemeket is, amelyek csak parciális érdekeket kívánnak kielégíteni, igen vagy nem? Magának az üzemek kérdésének az újabb korban egy egész tudománya fejlődött ki. A leg­eltérőbb felfogások nvilvánulnak meg ebben a tekintetben. Marxizmusnak és a szociáldemo­krata elgondoliáisnaik egyik alapelve az, hogy igenis, közüzemeket kell teremteni és a közüze­mek révén közüzemesíteni kell jóformán r min­dent és ezen elgondolás alapján à magánüze­meket végeredményben megszüntetni. A mi polgári társadalmi berendezkedésünk szerint elgondolásunk egészen más, ha méltóz­tattak a törvényjavaslat indokolásának — ha

Next

/
Oldalképek
Tartalom