Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-368

Az országgyűlés képviselőházának 368. ülése 1930. évi március hó 14-én, pénteken, Almásy László és Puky Endre elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Budapest székesfőváros közigazgatásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Felszólaltak a 29. §-hoz : Rothenstein Mór, Scitovszky Béla belügyminiszter ; a 30. §-hoz : Usetty Béla előadó, Propper Sándor, Rothenstein Mór, Pakots József, Györki Imre, Bródy Ernő, Scitovszky Béla belügyminiszter, Jánossy Gábor, Farkas István. Petrovácz Gyula, Szilágyi Lajos, Buday Dezső, Baracs Marcell, Kéthly Anna, Gál Jenő, Scitovszky Béla belügyminiszter. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzökönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : Scitovszky Béla, Wekerle Sándor. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 3 perckor.) (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Elnök: T. Képviselőház! Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Fitz Arthur jegyző úr, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Pakots József jegyző úr, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Héjj Imre jegyző úr. t - Jelentem a t. Háznak, hogy megkeresés érkezett hozzám a budapesti kir. főügyészségtől Bartos János képviselő úr mentelmi ügyében, valamint a miskolci törvényszéktől Reisinger Ferenc^ képviselő úr ügy éber. A megkereséseket a házszabályok 103. §-a értelmében a mentelmi bizottságnak adtam ki. Napirendünk szerint következik a Budapest székesfőváros közigazgatásáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. (írom. 865, 880.) Soron van a 29. §. Szólásra következik Rothenstein Mór képviselő úr, aki legutóbbi ülésünkön beszédének elhalasztására engedélyt kapott. A képviselő urat illeti a szó. Rothenstein Mór: T. Képviselőház! A 29. § a közgyűlés elnökéről szól és megállapítja, hQgy a közgyűlés elnöke a mindenkori főpolgármester, az a főpolgármester, akit a közgyűlés a kormány javaslata alapján, mint olyant megválaszt. A törvényjavaslat indokolásában is rámutat arra, hogy a főváros főpolgármestere a kormány képviselője. Ha tehát a főpolgármester a kormány képviselője, akkor szerintem nem lehet egyúttal az autonómia, a közgyűlés elnöke, mert ugyanezen a jogon azt lehetne állítani, hogy a mindenkori miniszterelnök a Képviselőház elnöke legyen. A kormány maga az ő képviselője személyében nem ülhet az elnöki székben, mert ez elárulná azt, hogy a közgyűlés a kormány gyámsága alatt áll. Ez azt bizonyítaná, hogy a főváros törvényhatósági KÉPVISELŐHÁZI ÎTAPLO. XXVI. bizottsága kiskorú, nem bír Önállóan hasznos munkát végezni, mert máskülönben nem lehetne arra gondolni, hogy mindazok mellett a korrektivumok mellett, amelyekkel ez a törvényjavaslat olyan bőven rendelkezik és amelyekkel a kormány mindenféleképpen gondoskodik arról, hogy olyan többség álljon rendelkezésére a törvényhatósági bizottságban, amely neki megfelel, arra törekszik, hogy ezenkívül még az elnök is a kormány embere legyen. A kormány embere már csak azért U, mert ha nem is egészen, de mégis nagyrészt a kormánytól húzza fizetését, tehát függő viszonyban áll mindenféleképpen a kormánnyal. (Zaj.) Mindenütt, minden testületben a testűiéi maga saját kebeléből választja az elnököt, mind a Képviselőházban, mind a Felsőházban. (Jánossy Gábor: A főpolgármestert is úgy választják. — Esztergályos János: Elég baj! — Csizmadia András: Hát úgy kell kinevezni 1 — Esztergályos János: A kormány választja, az a baj! — Jánossy Gábor: A közgyűlés választja!) Nem lehet az, hogy valamely autonóm testület fölé a kormány jelöljön ki elnököt, (Jánossy Gábor: Eddig is úgy volt!) hacsak nem a Társadalombiztosító Intézetre gondolunk, amely intézet mai formájában szintén ennek a törvényhozó testületnek alkotása, ahol szintén az autonómia fölé vétó-joggal a kormány útján a kormányzó által neveztették ki az intézet elnökét és alelnökét. Ha tehát ebből a szempontból és objektíve bíráljuk ezt a kérdést, az igen t. belügyminiszter úrnak igenis be kellene látnia azt, hogy ami itt a közgyűlés elnökével történik, az szintén nem más, mint korrektívum, az szintén nem más, mint biztosítás arra nézve, hogy ebben a törvényhatósági bizottsági testületben minden eshetőséggel szemben biztosítva legyen a kormány. Az, hogy az igen t. keresztény gazdasági pártnak ehhez a rendelkezéshez semmi szava sincsen, bennem azt a meggyőződést érleli meg, hogy a t. kereszténypárt megegyezett a belügyminiszter úrral és ott, ahol egyes rendelkezések ellen küzd, (Zaj.) az csak látszólag történik, mint hogyha volnának ebben a javaslatban olyan rendelkezések, amelyekkel ők nem volnának megelé5