Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.
Ülésnapok - 1927-377
Az országgyűlés képviselőházának 3 egyes emberek kipécézése, ez embervadászat s megállapítom, hogy mindig keresztény emberek ellen történik az ilyen embervadászatAmikor Feinsilber Róbertról volt szó, akkor nem méltóztattak olvasni elítélő cikkeket, hanem védő. becéző és simogató cikkeket, Próbálta volna megtenni azt Szűcs János, méltóztassék elképzelni, mi lett volna azzal a Szűcs Jánossal. (Farkasfalvi Farkas Géza: Egészen mindegy, hogyan hívják!) Méltóztassék megengedni, hogy egy konkrét dologra vonatkozólag a belügyminiszter úr megállapításával szemben — nem is szemben, hanem azzal kapcsolatban — valamit itt szóvátegyek. A belügyminiszter úr a fővároshoz intézett leiratában kifejezést adott annak, hogy nincs megelégedve annak a juttatásnak mértékével, amelyet egyes üzemek a székesfőváros háztartásába visznek. (Szilágyi Lajos: Igaza volt!) Azt mondja ebben a belügyminiszter úr. hogy nem áll arányban a vasútba fektetett tőkével, annak monopolisztikus jellegével, de ezzel szemben áll a város altruisztikus vállalkozásainak és szociális szempontjainak figyelembevétele. Azt méltóztatott mondani, hogy nem áll arányban. A mélyen t. belügyminiszter úr figyelmét bátor vagyok felhívni egy körülményre, megint konkrét adatok alapján, mert abszolúte nem szeretem, hogy ilyen komoly kérdésekről és dolgokról a levegőből beszéljünk. En a Beszkárt. főszámviteléből kapott adatok alapján a következőket szögezem le. (Gáspárdy Elemér: Regény az, kérem!) Mutatja a képviselő úr objektivitását, hogy mindaz, amit én okmányokból felolvasok, regény, amit pedig a képviselő úr a levegőből hoz fel, az objektív megállapítás. Az 1913. évi zárszámadás szerint a vasútba be volt fektetve 188,729.348 pengő. Ez a tőke, ez a vagyon jövedelmezett 1913-ban, az utolsó egységes békeesztendőben — mert már 1914 kettészakíttatott — 9,886.739 pengőt, vagyis 5.24%-ot. Most méltóztassék az 1928. évi zárszámadást figyelembevenni. Amikor adataimat összeállítottam, az 1929es eredményt még nem ismertem, mert az még tárgyalás alá fog kerülni, nincs megállapítva. Abban megállapíttatik, hogy a vagyon felszaporodott 188 millióról 223,334.674 pengő 68 fillérre. (Meskó Zoltán: Ez nem regény; ezek számok!) Hozott tiszta jövedelmet 114,039.898 pengőt, vagyis hozott tiszta jövedelmet 6.28%-ot. Tisztelettel ajánlom a mélyen t. belügyminiszter úrnak a figyelmébe, hogy méltóztassék erről meggyőződni. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Amortizációval!) Mindennel; az utolsó fillérig ugyanazon az alapon, mint aminő alapon az 1913-mast mutattuk ki. Nagy súlyt helyeztem rá, hogy csak abszolút pontos számokat adjanak rendelkezésemre. Én vezettem ezt a munkálatot és vállalom érte a felelősséget, hogy ez mindenben az utolsó fillérig helytáll és pontos. (Gáspárdy Elemér: Tantiémekre 1 ?) Folyton méltóztatik zavarni, sajnálom, nem hallom; méltóztassék ideülni, mert úgy nem tudok rá válaszolni, ha nem hallom. Méltóztassék megengedni még egy körülményt a Beszkárt.-ra vonatkozólag. Nagyon sokszor emeltetik az a vád, hogy a Beszkárt. tarifája magas. Ha belföldi vonatkozásban akarok erről beszélni, nagyon könnyen elintézhetem a dolgot; ha például a Hév.-vel összehasonlítom, harmadrésze a tarifája a Hév.-hez képest. Ha a belföldön túlmegyek és külföldi vonatkozásokat keresek, itt felelősség mellett ki'. ülése 1930 április 2-án, szerdán, 351 jelentem, hogy egész Európában a Beszkárt. mai tarifája a legolcsóbb. Ezt 'bizonyítani vagyok hajlandó. Időm azonnal lejár, nem vagyok képes ezt a témát itt kifejteni, de hárkinek rendelkezésére állok adataimmal, hogy bebizonyítsam ezt. Eddig Bécsnek alatta voltunk 7%-kai; most, miután Bécs tarifát emelt, már Béccsel szemben is álljuk a versenyt. Pedig a Béccsel való összehasonlítás nem áll meg, mert Bécsben a szociális szempontokat annyira előtérbe tolták, hogy például a vasútüzemhez szükséges áramot maguk a centrális áramfejlesztőtelepek önköltségi áron alul adták. így méltóztassék tekinteni a dolgot, miért sikerült Bécsnek jó ideig a mi tarifánk alatt maradni. Mert azt az áramot, azt a vontató erőt, amely húzta Bécs 3110 kocsiját, önköltségi áron alul adták a bécsi centrálék neki. Ez a magyarázat. ' Méltóztatik azután egyébként is a Beszkárt. berendezését drágának találni. Erre vonatkozóan pár klasszikus adatot vagyok bátor felsorolni. Hogy valamely üzemnek vezetése olcsó-e vagy drága, az a kocsi-kilométerek költségei szerint arányul. Ez nagyon világos dolog, de messzemenő volna itt megmagyarázni. Erre vonatkozólag a következő adatokkal vagyok bátor szolgálni: A legutolsó békeévben a kocsi-kilométer önköltsége volt a közútinál 42*6 pengőfillér — át van számítva — a városi vasútnál pedig 54-15 pengőfillér, vagyis középértékben 45-7 pengőfillér volt 1913-ban. Ezzel szemben 1928-ban a 45*7-del a mi önköltségünk kocsi-kilométerenként 47-9 pengőfillér, vagyis két fillérrel drágább. Azt hiszem, teljesen felesleges vitatkozni. hogy miként változtak meg a viszonyok 1913-tól 1929-ig, úgy hogy ennek a két fillérnek külön magyarázatára nem szorulunk. De miután ezt mellőztem, vagyok bátor egy összehasonlítást tenni. Elnök: A képviselő úr beszédideje véglegesen lejárt. Buday Dezső: Egy perc alatt befejezem. Még egy pár adatot méltóztassék meghallgatni. Ahol a legkiválóbban organizált közúti közlekedés van, például Berlinben, 1928-ban a kocsikilométer önköltségi ára 63*2 fillér volt a mi 47*9 fillérünkkel szemben, Hamburgban 61-6 fillér és a sokszor emlegetett Bécsben még 1927ben 58 *4, de már a felemelt tarifa mellett 1928ban 61*6 fillér volt a kocsi-kilométer önköltsége. Ezek az adatok abszolúte megállanak. Most ezekből méltóztassék következtetést levonni, nem pedig az utcán szállongó kritikákból, amelyek sokszor minden alapot nélkülöznek. Sajnálom, hogy a témát nem tudom tovább fejleszteni. Tisztelettel kérem a belügyminiszter urat, hogy legyen szíves elejteni a főpolgármester részére a tagbejelölés jogát. Egyébként a szakaszt elfogadom. (Helyeslés a balközépen.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Ha azon a véleményen volnék, mint az előttem szóló t. képviselőtársaim, akkor gondolkoznám, hogy ezt a szakaszt, amely az üzletigazgatóságokról szól, akceptáljam-e vagy sem. A képviselő úr valószínűleg meg fogja szavazni, holott, ha mindaz, amit ő előadott, tényleg úgy volna, akkor nem volna szabad tűrnie, hogy a kormány beavatkozási jogot akar a törvényben biztosítani a székesfővárosnak ilyen ügyeibe, mint amilyenek az üzemek ügye. Nem úgy áll a helyzet, ahogy a képviselő úr mondotta. Egyszerűen a székesfővárosnál követett üzemi politika szinte provokálta a beavat-