Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-377

350 Az országgyűlés képviselőházának takarodót fújt, de ezek a kitételek, hogy elorozták, elkótyavetyélték illetéktelenül telkeket és egyebeket tettek zsebre, jóvátételt nem találtak. Később Sándor Pál, akire annyiszor történik hivatkozás, aki ennek a vasútnak előéletét ma legjobban ismeri Budapesten, kénytélen volt nyilatkozni. Azt hiszem, hogy ez a nyilatkozat spontán történt, Sándor Pált nem hívta fel senki erre, de annyira bántotta igazságérzetét ez a kijelentés, hogy többek közt azt írja nyilatkozatában, hogy Gál képviselő olyan fundamentális tévedésben van, amit ügyvédnek elkövetnie nem szabad. Ezt mondta többek között. Később pedig azt mondotta, hogy Gál vádjai össze fognak zsugorodni olyan emberek szeme előtt, akik világosan gondolkoznak és látnak. Ezt maga, Sándor Pál állapította meg a képviselő úrral szemben, aki ilyen kijelentéseket tett. A Pénzvilág című lapnak február 20-iki száma foglalkozik a képviselő úrral és azt mondja a képviselő úrra, (olvassa): «Gál Jenőnek a Képviselőházban a Nova-megváltási ügyével kapcsolatban hangoztatott gyanúsításait már megfelelően visszautasították. Másnap azonban az elnök engedélyével felszólalt és százszázalékig visszavonta intakt és érdemes férfiakkal szemben használt gyanúsításait.» Most itt van a lap reflexiója (olvassa): «Nos, t. ügyvéd-képviselő úr, ez nem szerződésmagyaráztat, hanem Talmud-magyarázat, (Derültség.) de még annak is annyira ügyetlen és esetlen, hogy ezért Nagyságodat a bonyhádi jesivában bizonyára megbuktatták volna.» Ezt írja ez a lap a képviselő úr szereplésére. Még ilyen szánalmas Talmud-magyarázat után is, amelyről azonban ennek ellenére minden okos és tisztességes embernek megvan a véleménye. A Házban rendezett Rückwärtskonzentrierung egyébként.így szól. Leközli a lap a Rückwärtskonzentrierung-ot is, amivel az ő objektivitását akarja bizonyítani. Majd 26-án a képviselő úrral szemben a következő kijelentéseket kockáztatja meg (olvassa): «Gál Jenő egy ripacs-prókátort is megszégyenítő módon handa-bandázott, vádaskodott és gyanúsított.» Elnök: Kérem, képviselő úr, ezek a kifejezések sértők, beleütköznek a parlamenti illembe, kérem méltóztassék ezeket mellőzni. Buday Dezső: Tisztelettel hajlok meg az elnök úr figyelmeztetése előtt. (Zaj.) Sajnálom, hogy nem tudom felolvasni, mert a tónus végig ugyanaz, de azt hiszem, hogy akit orozással, visszaéléssel, elkótyavetyéléssel vádolnak meg, az kifejezéseiben erősebb is lehet de kijelentem, hogy ezek nem az én kifejezéseim, hiszen méltóztatnak látni, itt van a bizonyíték. Elnök: De a képviselő úr reprodukálja ezeket, tehát ezek ugyanolyan elbírálás alá esnek, mintha a képviselő úr saját iniciatívájából használná ezeket. Buday Dezső: Méltóztassék megengedni, hogy a mélyjen t Ház figyelmét felhívjam még egy körülményre, amelyet itt nagyon sokszor szóvátettek. (Halljuk! Halljuk!) Tudniillik itt nem egyszer és megítélésem szerint egészen objektív alapon is kifogás alá esnek azok a nagy fizetések, amelyek a Beszkárt igazgatóságával, illetve ^ vezérigazgatójával kapcsolatban megállapítást nyertek. Ami ebben a kérdésben objektív, abban együtt vagyunk, de ami ebben tendencia, oda nem követjük a képviselő urakat. Nekem az az impresszióm, hogyha tálán nem Folkusházynak, hanem Feinsilbernek hívták volna az illetőt, akkor ez a kérdés nem került volna ide (Felkiáltások jobbfelől: Valószínűleg!) Bátor vagyok kimutatni, hogy a. 3 77. 'ülése 1930 április 2-án, szerdán. Folkusházy idejét megelőző igazgatásban miként alakult ez a kérdés. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől) A keresztény igazgatóság előtt a fizetések a következőképpen alakultak. Propper képviselő úr 1924. október 28-án erős támadást intézett a Beszkárt-tal kapcsolatban és igen erős kifejezéseket használt, amelyek azonban nem feleltek meg a valóságnak. Többek között azt mondotta, hogy a villamosvasúti társaság igazgatóságának tagjai egyenként havi negyvenmillió korona díjazásban vagy tantiéme-ben részesülnek. Ez valótlanság. Ez már az én replikám, — mert akkor is csak kapásból voltam kénytelen erre a nagy támadásra is válaszolni, nem lévén elkészülve arra, hogy konkrét adatokról lesz szó. Ugyanebben a helyzetben voltam Gál Jenő képviselő úrral szemben is; nem tudtam, hogy megváltási szerződésről és egyéb okmányokról lesz szó. Megállapítást nyert, hogy amikor a képviselő úr havi negyvenmillió koronáról beszélt, ez nem felelt meg a valóságnak. Ugyanakkor voltam bátor adatokkal szolgálni, amelyek a következőképpen szólnak. Mit kapott a vezérigazgató, mielőtt a keresztény igazgatóság jött? Ez a vezérigazgató iir kapott 1912-ben — tehát békekoronákban, illetőleg aranykoronákban számítva — a Közúti vezérigazgatásáért negyvenezer aranykoronát, lakáspénz fejében tízezer aranykoronát, végrehajtó bizottsági tagságért hatezer aranykoronát, (Jánossy Gábor: Jó kis állás volt akkor is! — Zaj.) A Hév. vezérigazgatásáért 28.000 koronát, a Hév. lakáspénze címén 7000 koronát, igazgatósági tagság címén 2000 koronát, a földalatti vasútért 14.000 koronát... (Felkiáltások jobbfelől: Ne tovább!) Amennyiben türelmetlennek méltóztatnak lenni és az időm nagyon lejáróban van, méltóztassanak csak a fősummát meghallgatni. Kapott tehát 1912-ben összesen 119.000 aranykoronát. (Zaj a jobboldalon.) Ne méltóztassanak hinni, hogy már készen vagyok; tessék figyelni, mert a java csak most következik. (Jánossy Gábor: | Haljuk a javát.) Mert a jövedelemnek két száj zalékát is kapta és ezen a címen kapott 1912-ben 95.175 koronát, 1913-ban 118.064 koronát és 1914-ben 93.303 koronát^ összesen tehát kapott — j aranykoronában • beszélek, ami több, mint a pengő — 1912-ben fő összegben 214.175 aranykoronát... (Temesváry Imre: Kicsoda volt ez?) Azt a vezérigazgatót Hűvösnek, Jellineknek, Sándor Pálnak hívták, de nem Folkusházynak. (Zaj jobbfelől.) 1913-ban 237.604 koronát, ami megfelel. 275.000 pengőnek. (Temesváry Imre: Egy esztendőre? — Zaj a jobboldalon.) Igen egy esztendőre. Kérdem, méltóztattak-e valaha is hallani, hogy ezek a viszonyok ilyen módon kipellengéreztettek? Sőt amikor én idejöttem a Házba és itt tartottam a kezemben az adatokat, méltóztattak-e tapasztalni, hogy a lapok ennek visszhangot adtak? Ez úgy elsikkadt, mintha soha itt el sem hangzott volna. (Zaj a jobboldalon és a középen. — Meskó Zoltán: Pedig villamosjegyekből ment ez is.) Ez éppen olyan közpénz, mint más, mert ahol a részvények nincsenek a család kezében vagy magánosok kezében, ott a részvények a közönség kezében vannak. (Jánosssy Gábor: Akkor is helytelen volt, most is az.) Akkor is éppen olyan közpénz volt, mint amilyennel ma számolunk, de ugyebár, nem méltóztattak hallani erre vonatkozólag semmiféle hirlapi kampányt, ami nem tud megszűnni most már másfél hónap óta. De ez nem egyenes vitatkozási mód; ez