Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-377

Az országgyűlés képviselőházának 3 77. ülése 1930 áp7Ílis 2-án, szerdán. 347 úgyhogy ezeken keresztül él a város, és ott, ahol nincsen rendes vízszolgáltatás, ott, ahol nincsen rendes világítás és ott, ahol az ilyen üzemekben zavarok állanak elő, (Strausz István: Már a víz is rossz!) ott nem lehet a kereskedelmi törvénnyel operálni, ott nem lehet a részvénytársasági igazgatóság és felügyelőbizottság tagjaira vonatkozó nagyrészt elavult szabályokkal élni. Teljesen figyelmenkívül hagyja a javaslat a modern törvényhozásnak azokat a fejleményeit is, amelyek a részvénytársasági formánál egészen más szabályokat léptettek már életbe. Hát nem tudja a mélyen t. belügyi kormány, hogy szőnyegen van a részvénytársasági jognak és a részvény jognak reformja? Nem lehet a dolgot ekképpen beállítani, hogy most az üzemek igazgatói egyszerűen részvénytársasági igazgatókká devalválódjanak. A közüzem igazgatósága oly közhivatalno-t kokból álló és a közhivatalnoki felelősség szerint megbírálandó testület kell, hogy legyei:, amelynek felelősségi köre egészen más, mint egy, a magánjog és a kereskedelmi jog területére szorított részvénytársasági igazgató, vagy felügyelőbizottsági tag^ felelőssége. Még roszszabb, mert hizsen a részvénytársasági igazgatónak van egy felettese: a felügyelőbizottság, amely mindig megnézheti a könyveket. Itt ez teljesen elvész a bürokrácia útvesztőjében. Mert mi itt az igazgató felügyelő hatóságai A törvényhatósági apparátus és az, aki arra ki van rendelve. Méltóztassék elhinni, hogy nagy veszedelem az, amit törvénybe méltóztatnak iktatni. Egy nagy útvesztő az egész, amelyben el fog tévedni és el fog merülni maga az. üzem. Az üzem a törvényhatósági élet egyik ütőere, annak a közéletnek ütőere, amelyben fel kell olvadnia annak a gondoskodásnak, amely a lakosság legfontosabb szükségleteit szolgálja. En azt is törvényben határoznám meg, hogy milyen legyen ez a felelősségi kör, hol^ kezdődjék és hol végződjék. En annyira vigyáznék és precíz lennék ebben a kérdésben, hogy ilyen általánosságokkal nem elégedném meg. Nem az a fontos, hogy hét tagból áll ez a testület. Ez a hét csillag olyan fix pont lesz, mint a Göncölszekerének hét csillaga. Ezek meg nem mozdulnak soha. Ez nem az a mód, amellyel a modern életbe, egy modern nagyvárosnak életébe egy ilyen intézménynek be kell illeszkednie. Hol van a mozgékonyság, hol van a rugalmasság, amely egy üzem vitelénél t szükséges? Egyenesen megrögzíti a miniszter úr azokat az állásokat, amelyekre az illetőket hatévenként választják meg. Igaz, hogy odatesz egy pótlást, azt mondja, hogy «a megbízó bármikor visszavonhatja», de mit jelent ez? Tessék elhinni, hogy ez semmi más,'mint a politikai felelősség átjátszása az üzem keretébe. Mert ki a megbízó? A törvényhatósági bizottság. Mármost a törvényhatósági bizottságnál ki vonhatja vissza a megbízást? Talán a polgármester egyedül, vagy a főpolgármester egyedül, vagy pedig azt az egész apparátust meg kell indítani? Ha például valaki iránt bizalmatlansággal viseltetünk, akkor meg kell indítani az egész apparátust, szavazni kell felette és minthogy rendszerint úgy lesz a dolog, hogy az üzemigazgató mindig az egyik pártnak lesz exponense, meg fog^ indulni a korteskedés személyi érdekek és pártérdekek szerint, az üzem pedig elsenyved és elpusztul az ilyeneknek hatása alatt. Ezeket kellett volna megszívlelni és a helyett, hogy itt ezeket a kereteket méltóztatik megállapítani és szép szavakkal méltóztatik megmondani, hogy ennyi időre, ennyi tag, ebből választják stb. — az üzem lényegét érintő kérdéseket kellett volna itt törvényben szabályozni. Klasszifikálni kellett volna a szerint, hogy melyik üzem az, amelyik a közt szolgálja és melyik üzem az, amelyik például a főváros speciális érdekeit szolgálja. En például elismerem, hogy nagyon jó dolog a fővárosnak az a nyomdája, amely külön üzem. De ne méltóztassék összehasonlítani a házinyomda üzemi jelentőségét azzal, amit a gáz-, villany- és vízszolgáltatás ilyen nagyvárosnál jelent. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Gál Jenő: öt perc meghosszabbítást kérek! Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a kért meghoszszabbítást megadta. Gál Jenő: Nincs tehát meg ezen a téren a klasszifikátás. Teljesen egy kalap alá vonják ezeket az aprólékos és közfigyelmet egyáltalában nem érdemlő üzemi vállalkozásokat azokkal, amelyek a nagy kérdéseket taglalják. Ami pedig külön ezt a módosítást illeti, jó lenne kissé jobban szemügyre venni. A takarékossági tételekkel és a folyton hangoztatott redukciókkal sehogy sem tudom összhangba hozni azt, hogy azért fizessek, mert valaki abban a kitünetésben részesül, hogy a főváros lakosságának közmegbizatásából elfogadhatja azt az állást, amellyel ellenőrzi annak az üzemnek tehnikai lebonyolítását. Mert itt semmi szükség arra, hogy olyan kiválasztott igazgatóság legyen, amely arra törekedjék, hogy mennél több haszna legyen a vállalatnak. Ellenkezőleg, kimondanám, hogy a közüzem a lakosság életszükségleteinek fedezésével foglalkozik, soha haszonhajtásra ne törekedhessék. Nem szükséges, hogy a gázból és villanyból külön tőkék képeztessenek, csak beruházásra történhetik ez és semmi másra. Mihelyt a szolgáltatás eléri azt a fokozatot, amelynél az üzem költségei redukálhatok, akkor olcsóbban kell szolgáltatni az üzem tárgyait, olcsóbban kell adni a vizet, a gázt, a villanyt. (Scitovszky Béla belügy miniszter: Helyes!) Vagy méltóztassék a közlekedés kérdését megnézni. Méltóztassék megnézni, hogy a közlekedés nálunk részvénytársasági formákba bujtatva, miket eredményezett. Részvénytársasági prezencmárkák röpködnek folyton a levegőben. Ha az igazgatók megjelennek:, mindjárt napidíjat kapnak. Kiküldetésben vannak: napidíjakat kapnak. Az egész berendezkedés nem egyéb, mint egy nagy napidíjátalány. E mellett folyton azt mondják, hogy egy fillérrel sem lehet leszállítani a közlekedés díjait, a villamosvasút díjait, mert akkor felborul az üzem. Nem borul fel az üzem ab'ban a pillanatban, amikor át vagyunk hatva attól a gondolattól, hogy az üzemek nem lehetnek lukrativitásra irányuló vállalkoziások. Az üzemek kiszolgálói kell hogy legyenek a főváros közönségének. Minden üzemnek egy nagy város altruista és önzetlen vállakózásának kell lennie, amellyel megmutatja, hogy amit a lakosság közterhekben visel, azt visszaadja előnyös üzemekben, kiszolgálja a főváros közönségét ezekkel az üzemekkel. Itt azonban minden arra megy, hogy mennyit hoz az üzem, Mindig azzal kérkednek a város tanácsnokai, hogy kérem, miket hajtottam be, tessék nézni, milyen lukrativ az üzem. Volt idő például, amikor nagyon büszkélkedtek azzal, hogy a koporsóüzem milyen lukrativ, milyen haszonhajtó vállakózás! A vége az lett, hogy a koporsóüzem maga alá temette azokat, akik ott ezzel a nagy haszonhajtó vállalkozással foglalkoztak. 50*