Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-376

Az országgyűlés képviselőházának 3 7$. ülése 1930 április 1-én, kedden. 337 gyoni és büntetőjogi felelősségre lehet vonni mindazokat, akik a székesfőváros háztartásáért felelősek. Nem elég azonban a vagyonmérleg, annak egymagában semmi értéke nincs, olyan, mint a szív ütőér nélkül. Az ütőerek még fontosabbak, mint maga a szív, mert hiszen a szívet táplálják. Éppen ilyen összefüggés van a jövedelmi, továbbá a pénztári mérleg és a vagyonmérleg között. Ezek elválaszthatatlanok egymástól. Elég is lenne, ha a jövőben a székesfőváros zárszámadásában fundamentumnak, mintegy bevezetésképpen közöltetnék a három mérleg hivatalos formában, hiteles szerkezetben és azután kellene ezt követni részletezésnek, de nem oly messzemenőnek, amilyen a mostani. A mérleghez hozzá tudnak szólni a törvényhatósági bizottsági tagok is, felelősségre tudják vonni minden vonatkozásban a székesfőváros intéző- és a többi tisztviselőit. Apró részletezésre természetesen nincs szükség. Ha valami komoly vita merül fel egyik-másik kérdésben a mérlegek alapján, akkor a részletesebb adatok rendelkezésre állanak a székesfőváros főszámvevőjénél. Hiszem, t. miniszter úr, hogy a mérlegre tett megállapításaimmal egyetért. A zárszámadási jelentésben még szerepel «pénzmérleg» is. Amikor ezt a felírást olvastam, arra gondoltam, hogy a székesfővárosnak nagyon sok arany- vagy ezüstpénze van és azt időnként súlyra meg szokta mérni, azért egy mérleget alkalmaz. (Derültség.) Mert a «pénzmérleg» szó erre látszik mutatni. Különben ily jelzésű mérleget másutt nem lehet találni, csakis a székesfőváros zárszámadásában. Nem tudom, hogyan kerülhetett ide, mert ilyenről még nem is hallottam. (Meskó Zoltán: Ez nekem is feltűnt! — Derültség.) De nem találhatni olyan berendezést, mint amilyen ez a zárszámadás, azt hiszem, Európa egyik városában sem. (Ügy van! Ügy van!) Hogy ez fenntarthatta magát, igen t. miniszter úr, ez azért van, mert külön tanfolyamokban tanítják a főváros dotációjából a központi városházán a főváros költségvetésében és zárszámadásából kiütköző különleges rendszereket. A rendszerek bizonyára jól is kamatoznak, mert elég tekintélyes az a pénz javadalmazás, amelyet a rendszereket inauguráló tanfolyamnak fenntartására és táplálására fordít a székesfőváros. A rendszerrel az adózóközönség és a főfelügyelet szempontjából a lehető leggyorsabban kell szakítani, szakítani kell a nemzetközi vonatkozások követelményei szempontjából is, ha a főváros külföldi piacon kölcsönt törekszik felvenni, de ha a zárszámadásait az eddigi rendszerben szerkeszti, akkor a kölcsön felvételénél még azok a nagy vagyoni értékek •sem fognak kellőképpen érvényesülni^ amelyekkel rendelkezik, amelyek tulajdonát képezik. Ez a mai rendszer a székesfőváros hitelképességét nagyon leszállítja. Azzal a kérdéssel kívánok még foglalkozni, hogy ki mutatja be a zárszámadást a törvényhatósági tanácsnak és a törvényhatósági közgyűlésnek? Ezen szakasz szerint a polgármester. A polgármester fogja bemutatni a törvényhatósági tanácsnak és a törvényhatósági közgyűlésnek a zárszámadást. Amikor a miniszter úr szervezte a számszéket per analogiam arra gondolt, hogy az állami életben a zárszámadásokat a miniszterelnök úr mutatja be a Képviselőháznak, a törvényhatóság életében azonban a számszéki igazgató tagja a törvényhatósági bizottságnak, ez szerepet visz. E szerint neki kellene bemutatnia a zárszámadást. A legfeltűnőbb és a legkirívóbb jelenség azonban az, hogy a törvényjavaslat szerint kétKlíPVISELÖiíAZI NAI'LÜ. XXVI. féle jelentést fognak készíteni a zárszámadásról. Az egyiket a számszéki igazgató, a másikat pedig a számvevőség. Nem kell bizonyítanom, hogy egyik a másikat kizárja! Elsősorban is a számvevőség teljesen alá van rendelve ezen törvény szerint a polgármesternek; tehát már ezért sem készíthet és terjeszthet be jelentést a főszámvevő. Eddig sem terjesztett, mert az, amit jelentésnek neveztek, az tulajdonképpen csak a zárszámadás adatainak sablonos ismertetése volt. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Strausz István: Kérek egy negyedórai meghosszabbítást. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kért meghosszabbítást megadni*? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Strausz István: Mindjárt végezni fogok. (Meskó Zoltán: Nagyon érdekes dolgok ezek!) Komolyan mondja a képviselő úr vagy csak tréfál? (Meskó Zoltán: A legkomolyabban!) Akkor érték nekem ez a megjegyzés. (Meskó Zoltán: Ha szakember szól hozzá valamihez, mindig élvezem.) T. Ház! Itt tehát nincs tisztázva tulajdonképpen, hogy a zárszámadási ügyekben milyen szerepet szán az igen t. miniszter úr a törvényjavaslat szerint szervezett számszéki igazgatónak. A polgármesternek nincs hozzászólása a számszéki igazgató megjegyzéseihez. A polgármester előterjeszti a maga indokolását a kiadásokra és bevételekre nézve, ezt megbírálja a számszék és megteszi a maga megjegyzéseit, de a polgármesternek már nincs joga ehhez hozzászólni, aminthogy a miniszter uraknak sincs joguk az állami számvevőszék elnökének a zárszámadásban indokolásokat kísérő kritikai megjegyzéseikhez érdemlegesen hozzászólniok. Beszélhetnek a zárszámadás parlamenti tárgyalásainál. Még .a felmentés kérdése dominálja ezt a paragrafust.^ A miniszter úr szíves volt engem felvilágosítani, mintha én nem tudnám, hogy ennek a törvényjavaslatnak alapján egyéni hatósággá válik a polgármester. Helyes, azonban az egyéni hatósággal különleges felelősség jár, amelyet ebben a Házban nekem nem kell fejtegetnem. » E felelősség alapján tehát nem lehet a zárszámadásra nézve a felmentvényt megadni a felelős számadóknak, hanem egyedül és kizárólag csak a polgármesternek. Különben is kérdem: kiket ért ez a törvényjavaslat felelős számadók alatt? Csak nem a hatalmas pénztári testületét a székesfővárosnak? Ezek részére nem a^ törvényhatósági bizottság, hanem — mint a későbbi szakaszokat látjuk — maga a polgármester adja meg a felmentést. Különben a t. Ház a zárszámadására, amikorén bekerültem, a Ház plénuma a Ház pénztárának és számvevőségének a felmentést megadta, de később, amikor a viták során a helyes közjogi felfogás kijegecesedett, megállapodtunk abban, hogy ezentúl az elnök kapja meg a felmentést, és a Ház pénztára és a számvevősége a fölmentést csak az elnöktől kaphatja meg. Ez a kérdés nem^ is tehető vita tárgyává; tisztán és világosan áll a miniszter úr előtt is, — és az egész Ház előtt— hogy a székesfőváros háztartásáról szóló zárszámadás alapján csakis a polgármester kaphat felmentést. (Scitovsáky Béla belügyminiszter: Hát a számvevőség?) Hogy az kapjon? (Scitovszky Béla belügyminiszter: Annak is kell kapnia.) Annak megadja a polgármester. (Meskó Zoltán: Miért ne adná meg nekik? — Derültség. — Scitovszky 49