Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-376

Az országgyűlés képviselőházának 3 kalmazott egyének, a tanügyi személyzetről' szóló kimutatásban pedig ki van hagyva 1348 alkalmazott. Ezek közé sorozhatom az óvódiai dajkákat, a hitoktatókat és a napibéres szolgákat. S amikor az iskoláknál alkalmazott végleges altiszteket a központi igazgatásnál veszi fel és ugyanakkor laz ideiglenesen felvett 1348 napibéres szolgát magánál az oktatásról szóló ügyágazatnál szerepelteti. Mit szól ezekhez a t. képviselő úr?! Nem kell tehát ezek után tovább fejtegetnem, hogy milyen szövevényes a székesfőváros költségvetése, amely emiatt megakadályozza a tisztánlását a gazdálkodásban. Ha nem tudom megállapítani, hogy tulajdonképpen a székesfőváros közigazgatása menynyibe kerül, csak nagy, nehéz számítások után és csak hozzávetőlegesen, akkor már nem is kellene tovább folytatnom kritikámat. Jellemző az is például, hogy a rendkívüli kiadások cím alatt szerepelteti a költségvetés sommázata a beruházásokat a vegyes és az átmeneti kiadások között. Hiszen a beruházásokat kirakatba szokták tenni, nemcsak a magángazdaságok, hanem a közületek és különösen az ilyen nagy közület, mint amilyen a székesfőváros. A mai költségvetési rendszer azonban a beruházási kiadásokat egyszerűen leplezi. Meg kell említenem még azt is, hogy az üzemi feleslegek, amelyeket beszolgáltatlak a központi igazgatás javára, rendkívüli bevételként vannak előirányozva. Ez mutatja, hogy mi történik az üzemeknél, milyen esélyektől függ az üzemek feleslege. Ha az üzemek egészen biztos és szilárd alapokra vannak fektetve jövedelmezőség tekintetében, akkor miért nem állítjá!k be a rendes bevételek közé az évér.ként várható feleslegeket? Ez megkülönböztetés az előirányzás rendjében, még a külföldi kölcsön fölvételének lehetősége szempontjából is fontos, mert ebből látják, hogy az üzemek hozamképességét az évenkénti esélyektől nem kell félteni. Ellenben, ha feleslegek rendkívüli bevételként vannak beállítva a költségvetésbe, ez egymagában odakünn, feltevésekre adhat okot. T. Ház! Föl kell még említenem, hogy sok olyan személyi kiadás van, amely a költségvetésben a dologi kiadások között szerepel. Ezek a kiadások e törvényjavaslat törvényerőre emelkedése esetén is, — sajnos — ott maradr.ak. Különben is azoík az abnormitások, amelyekből én csak mutatványokat produkáltam, s amelyek ebben a költségvetésben kijegecesednek, mind megmaradnak akkor is, ha a miniszter úr törvényjavaslata törvényerőre emelkedik. A főváros iközörsége a végső határig van adóztatva. Már kiemeltem azt, hogy nincs jobb adófizető, mint a főváros lakossága. Ilyen törveayjavaslattal elsősorban ilyen költségvetéssel azonban csak ki lehet ölni a főváros lakosságából azt az adófizető készséget, amely igazán az egész or szagnak példát nyújt. Sajnos, a házszabályok nem adnak lehető séget arra, hogy kritikámat hosszasabban kifejtsem. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Mindamellett gondjaiba ajánlom az általam mondottakat és kérem valami módon korrigálja a költségvetés abnormitásait, amelyeknek folytatását a 75. § rendelkezései továbbra is lehetővé teszik. Szerettem volna még arról beszélni, hogy a szaktudomány miai állása mellett igazán nem is lehet vitatkozni annak helytelenségén, hogy egy költségvetésbe pénztári maradványt lehessen beállítani fedezetül. Majd a zárszámadásnál röviden rá fogok mutatni azokra a következményekre, amelyekkel a pénztári maradványnak a költségvetésbe fedezetként való be\ ülése 19Ê0 április 1-ên, kedden. 333 állítása jár. Ez lehetséges volt ezelőtt 80—100 esztendővel, de most már a gyakorlat megmutatta, hogy ez milyen visszásságokra vezet. Azelőtt rendszeres számadások és rendszeres leltárak sem voltak, de most nem kell attól félni, hogyha a pénztári maradvány folyton gyarapszik és azt nem megfelelő célokra használják fel a költségvetési szabályok kijátszásával. En csak a visszásságok megelőzése végett emelem fel szavamat a pénzmaradványnak költségvetési fedezetként való beállítása ellen és ezeket a visszásságokat legjobban leszűri a vagyonmérleg a zárszámadásban. Egyébként ismételten ajánlom az elmondottakat a miniszter úr figyelmébe, azzal a kijelentéssel, hogy a szakaszt nem szavazom meg. Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Feliratkozva nincs senki. Elnök: Kíván még valaki szólani? (Nem!) Ha senki sem kíván szólani, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr nem kíván nyilatkozni. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom és kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a 75. §-t eredeti szövegében elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a 75. §-t eredeti szövegében elfogadta. Következik a 76. §. Kérem annak felolvasását! Szabó Zoltán jegyző (olvassa a 76. §-t): Farkas István! Farkas István: T. Képviselőház! A 76. ^ intézkedik a költségvetés elkészítésének és megállapításának kérdéséről. A törvényjavaslat egyes szakaszainak tárgyalásánál arról is volt szó, hogy bizonyos esetekben nyári szünet következzék he, és ellenzésünk ellenére elfogadtak olyan rendelkezést, hogy nyári időben rendkívüli közgyűlést összehívni nem lehet. Ez ugyan mellékes szempont, de én erre a körülményre is utalok azonfelül, amit fel akarok hozni javaslatunk mellett. Ez a szakasz ugyanis azt mondja, hogy a költségvetést szeptemberre kell elkészíteni. Ezzel szemben azt javasoljuk, hogy a »szeptember« szót helyettesítsük »november« szóval. Tudniillik ma is az a helyzet, hogy a költségvetéseket az őszi ülésszak megkezdésével készítik el a törvényhatóságok, így Budapest törvényhatósága is. Ennek az új törvénynek rendelkezése szerint még inkább olyan helyzet adódik a főváros önkormányzatában, hogy a nyári szünetek lehetősége természetszerűleg még inkább előáll, mint előállhatott volna a régi helyzetben, mert hiszen a megszűkített jogok következtében kisebb^lévén az önkormányzati testületek tagjainak száma, <3 más lévén azoknak összetétele is, ennélfogva természetszerűleg sokan fogják igénybe venni a nyári szabadságokat, úgyhogy azután a költ ségvetéssel nem fognak idejében elkészülni. De eltekintve ettől a szemponttól, az eddigi gyakorlatból is logikusan következik az, hogy a költségvetés tekintetében azután is ugyanolyan helyzet fog előállani, mint amilyen eddig előállott. A költségvetéseket ugyanis ősszel készítették el a törvényhatóságok, és én tudom, hogy a belügyminiszter úr kénytelen volt ezek elkészítésének határidejét meghosszabbítani bizonyos időközökben. Miért hozzunk tehát olyan rendelkezést, amely előreláthatólag megint azzal jár, hogy a törvény megkerülésével a miniszter ad majd meghosszabbítást a költségvetés elkészítésének időpontja tekintetében. Minden további nélkül javaslom tehát, hogy a szakasz 1. bekezdésében a »szeptember« szó »november« szóval helyettesíttessék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik?