Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.
Ülésnapok - 1927-367
Az országgyűlés képviselőházának 367. ülése 1930 március 13-án, csütörtökön. 27 nöke. Ebben a tekintetben elvi ellentétben vagyak a törvényjavaslattal. A törvényhatóság összealkotásának alapgondolata az autonómia jegyében az kell, hogy legyen, hogy aki a tanácskozásokat vezeti, minden irányban független legyen úgy felfelé, mint más vonatkozásokban is. T. Ház! A javaslat szerint a főpolgármester az elnöke a törvényhatósági bizottságnak. A főpolgármester olyan közhivatalnok, akinek erre az állásra való kijelölése már magában véve bizonyos függőséget rejt magában. A főpolgármester a kormány közege. A főpolgármesternek, mint a törvényhatósági bizottság közgyűlése elnökének kezébe adott jogok közül csak egyet kívánok kiemelni, s nem hiszem, hogy a miniszter úr lesz kegyes ezt akképpen mérlegelés tárgyává tenni, mint ahogy én ennek közjogi fontosságát kiemelem, elzárkóznék annak az érvelésnek helyessége elől, hogy nem lehet függő vonatkozásban levő egyéniség pártatlan vezetője egy közgyűlésnek. A főpolgármester jogai közé tartozik például, hogy nyolc napra elnapolhatja a közgyűlést, amikor neki tetszik. A kormány bizalmát élvező főpolgármester, amikor ott ül a közgyűlés elnöki székében, önmaga szuverén módon határoz a felett, és diszkrecionális jog illeti meg a tekintetben, hogyha ő úgy találja, hogy a tanácskozás nem célirányos, nyomban nyolc napra elnapolja a közgyűlést. Már voltam bátor egyszer kiemelni, hogy alkotmányos szempontból mennyire hibáztatandó ez az álláspont, hiszen még a szuverén parlament elnökének sincs meg az a joga, hogy a Házat akkor napolja el, amikor neki tetszik. Hogyan méltóztatnak tehát elképzelni, hogy a főpolgármester, mint közgyűlési elnök fel legyen ruházva egy olyan joggal, amely egyenesen az autonómia szétkergetését jelenti? Mert hiszen az sincs megmondva a törvényben, hogy ezt a jogot hányszor gyakorolhatja. Megtörténhetik, hogy nyolcnaponként egy-egy órára hívja össze a közgyűlést, ha a kormánynak nem tetszenek az autonómia tanácskozásai, és olyan főpolgármestert nem tudok elképzelni, aki a kormánytól való függőségi helyzetében ne követné a kormány utasításait. Ezért tehát egészen helytelen kiinduló pont az, hogy &> törvényhatósági bizottság mindenkori elnöke a főpolgármester. Akadályoztatása esetiéin vannak ugyan felsorolva más személyiségeik is, azonban a szabály és az elv mégis azzal jut kifejezésre, hogy itt a mindenkori kormánymeghatalmazott a kormány bizalmiférfia az autonómia élén álló olyan hatalom és olyan egyénisleg, aki ott kinevez s akinek ott olyan jogai vannak, hogy az elnöki széikben és az elnöki székhez való ragaszkodásában elkonfiskálhatja magát az autonómiát és annak működését. Mennyivel célszerűbb volna tehát, ha legalább annyiban igyekeznének megóvni a látszat-autonómiát, hogy azt a jogot méltóztatnának megadni a törvényhatósági bizottságnak, hogy saját független, választott elemeiből emelje fel az elnöki méltóságra és a közgyűlés vezetésére a polgárt. A polgári minőség és a polgári függetlenség az egyetien maradványa e törvényjavaslatban az autonómiának, a törvényjavaslat minden más rendelkezése annak elkobzását jelenti. A törvényjavaslat minden intézkedése csak a centrális hatalom befolyását jelenti a költségvetésben, az egyes választásokban, a kijelöléseikben, az összeférhetlenség felfogásában, a kisgyűlés megalkotásában, mindenben. Ez mind semmi egyéb, mint a megnyirbálása és lediarabolása az önkormányzati jognak. Most itt lett volna az egyetlen alkalom és mód arra, hogy az autonómiának legalább a látszata meg legyen és pedig egy olyan rendelkezés törvéiiybeiktatáöával, hogy az vezesse a a tanácskozásokat, akit a közgyűlés bizalma, a törvényhatóság bizalma erre a díszes állásra felemel, hogy legalább a választott polgárok köréből, a független, közterheket visslő fővárosi polgárság köréből választassák meg az elnök. Ez sincsen meg. A mindenkori főpolgármester, a közgyűlést a kormány tetszése szerint vezető férfiú lesz az, aki a mindenkori törvényhatóság élén áll. Ezt helyteleníteni és ezért nem fogadom el a szakaszt. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Rothenstein Mór! Rothenstein Mór: T. Ház! Tekintettel az idő előrehaladottságaira, kérem a t. Házat, méltóztassék hozzájárulni ahhoz, hogy beszédemet a legközelebbi ülésen mondhassam el. (Helyeslés. — Usetty Béla előadó: A harmadiknak végre sikerült!) Elnök: Méltóztatnak a kérelemhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztást megadta. Minthogy a napirend tárgyalására szánt idő letelt, a vitát megszakítom s előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy a legközelebbi ülésünket holnap délelőtt 10 órakor tartsuk a mai napirenddel. Méltóztatnak napirendi indítványomhoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ezt határozatként mondom ki. Hátra van még a mai ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Fitz Arthur jegyző: (Olvassa az ülés jegyzőkönyvét.) Elnök: Van-e valakinek észrevétele a most felolvasott jegyzőkönyv ellen? (Nincs!) Ha észrevétel nincs, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki és az ülést bezárom. (Az ülés végződik délután 1 óra 55 perckor.) Hitelesítették : Flandorffer Ignác s. h. Kocsán Károly s. h naplóbíráló'bizottsági tagok. Ï
