Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-376

Az országgyűlés képviselőházának'37 megcsinálták, pl. az anyagszállítási kötelezett-. ség szempontjából. Itt vannak a nagy vasgyárak, famegmunkáló, (Malasits Géza: Csak voltak, kérem!) fájdalom, ez megint szomorú fejezet, hogy azok dekadenciába estek, de 'abban az időben voltak és lehetett volna ezekről a jóléti intézményekről gondoskodni, hogy a tisztviselőnek és a munkásnak tartozzék, a vállalkozás elsősorban lakást adni. Nem azt a nyomorult lakáspénzt, hanem lakást kellett volna neki adni. Mi történt volna ezzel? Nagyszerű munkaalkalmat teremtettek volna a legszomorúbb időszakban; nem kellett volna azzal foglalkozni, hogy hogyan lehessen a pénz feltornászásával, felemelésével segíteni a közgazdasági bajokon. Fordítva kellett volna csinálni, úgy. mint ahogy a németek csinálták, azt mondták: nem baj, hogy a márka romlik, mert az az idegen pénze, — s azzal a billiós bankjeggyel fizették meg a külföldi vasat, fát és szenet. Nem volt fontos, hogy ez mennyibe került. Ha valaki itt nálunk azt mondotta abban az időben, —: aminthogy csekély magunk akárhányszor magunkravettük az ódiumot és azt mondtuk — hogy nem kell megakadályozni a korona romlását, nem baj, ha romlik, az a hazaáruló címét kapta azoktól, akik el voltak ragadtatva attól, hogy Európa pénzversenyében fel kell tornászni a korona értékét. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni. Gál Jenő: Szabad még 10 percet kérnem? Elnök;: A képviselő úr tíz perc meghosszabbítást kért. Méltóztatnak ezt megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Gál Jenő: A mélyen t. belügyminiszter úr int, hogy ez nincs szoros Összefüggésben a tárggyal, — legalább ezt veszem ki a kézlegyintéséből. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Abszolúte nincs összefüggésben!) Bocsánatot kérek, egy olyan jelentős közgazdasági tényezőnél, mint a Margitsziget, amely a maga komplexumánál fogva feltétlenül számottevő tényező, mindenre ki kell térni és a bajok forrására rá kell mutatni. Igenis, észre kell vennie a kormánynak, hogy most az a politika bosszulja meg magát, amelyet folytattak a pénzügyi szanálás tekintetében. Nem volt nyitott szemük a mélyen t. kormányférfiaknak arra, hogy meglássák, hogy idehaza az első dolog: bármi áron munkát, munkát és munkát teremteni s anyagot hozni azért a pénzért, akármilyen romlott is a korona, mert ez meghozza a javulást azokban az ellenértékekben, amelyeket termel. A Margitszigetre is áll ez; méltóztattak volna azokban az időkben papírospénzért a Margitszigetet fellendíteni és világvárosi jelentőségre hozni. (Gáspárdy Elemér: Evvel már elkéstünk!) Evvel most már elkéstünk. 'Most már azzal vigasztalnak minket, hogy a Margitszigeten ezentúl nem lesz 30.000 pengő pótadó. Hát legyen inkább 30.0000 pengő pótadó, csak legyen rá olyan fedezet, amely önmagától adódik. Ne ilyen szurrogátumokhoz folyamodjék a mélyen t. miniszter úr. Ezek nem panaceák. Ezek olyanok közgazdasági jelentőség szempontjából, •— tessék elhinni nekem — mint mikor valakinek súlyos láza van, s e mellett kap egy kis pörsenést; az orvos nem a lázat gyógyítaná* hanem azon igyekeznék, hogy a szépséghibát eltüntesse s a pörsenést lekapar ja. így fest a közgazdasági kisvonalúság, így fest az, amikor ezeket a flastromokot adják nekünk ide, hogy ezek vigasztaljanak minket azért az '. ülése 1930 április 1-én, kedden. 327 egész elhibázott rendszerért, amely a Margitszigetnél megmutatkozik. En azt gondolnám, hogy a szegényügy szempontjából is, ha már ide biggyesztették ezt a pótlást, — és ebben teljesen igaza van Wolff Károly igen t. képviselőtársamnak, — a fővárosi törvény eléggé hangsúlyozta ezt és a főváros megpróbált mindent, de itt újra vissza kell térnem arra, hogy nem így kell és nem itt kell. Meg kell változtatni gazdasági életberendezésünket, észbe kell kapnunk, hogy amikor mi itt, ilyen apróságokról tárgyalunk, azalatt az idő alatt kint f oly ton-f oly vast züllik az egész közgazdasági helyzet. Azoknak az emeltyűknek beállításáról kell gondoskodni, amelyek a Margitsziget fellendítésében is mutatkoznak. Idegenforgalom kell a Margitsziget révén, mert annak az idegennek 100 pengője többet jelent, mint a pótadókrak ilyen lefaragása. Minden állam arra törekszik, hogy ami kincse van, azt az idegen fizesse meg, aki azt a kincset élvezni akarja és én merem mondani, hogy célirányos gazdálkodás mellett nem érhetnek utói bennünket. Nem volna szabad ilyennek megtörténnie. Nem is erre kellene a súlyt helyezni. Ismétlem, a Margitsziget helyes kezelése csak félmunka, félrendszabály. Az igazi felkarolása a Margitszigetnek az, ha az állam, és a város összefognak és azt mondják, befektetéssel, gyám o Utassal, pénzzel, tehetséggel, orvosi tudománnyal, igazgatási berendezéssel, találékonysággal, • leleményességgel, ügyességgel, hírlapi propagandával, és minden módon meg kell mutatni, hogy egy-két év alatt népszerű lesz a Margitsziget idebent és még népszerűbb lesz odakint, hogy az orvosok küldjék ide betegeiket; mert a Margitszigetnél különb gyógyvíz, merem mondani, nincsen az egész világon azokra a bántalmakra. amelyeknek esetén kénes vizek vannak javallva, megközelítőleg sem találhatunk külföldön ilyen értékes vizet azokon a fürdőhelyeken, amelyeknél pedig látjuk, hogy milyen felkarolásbár. van részük. Az utódállamokban is vannak fürdők, amelyelv felkapottakká váltak. Méltóztassék csak megnézni, hogy Jugoszláviában mit csináltak azokkal a fürdőkkel, amalyeket a békeszerződések alapján nyertek. Nekünk ami kincsünk még megmaradt, azt kell ápolnunk. A fürdőügyek kezelésénél ne méltóztassék banalitásnak venni, ha újból azt mondom, hogy új fürdőt akartunk teremteni Lillafüreden és fiaskót vallottunk, hiába dobtunk ki temérdek pénzt. Ha a Margitszigetre csak annyit fordítottunk volna, amennyibe a fúrás került, vagy azt fordítottuk volna csak a Margitszigetre, amennyibe ott a mesterséges hegyek és mesterséges erdők kerültek, vagy az utak építése és egyéb berendezések és a Margitszigetnek csináltunk volna propagandát, százszor, sőt ezerszer megkaptuk volna ennek a befektetésnek az ellenértékét. En tehát arra mutatok rá, hogy ebben a sekélyes versengésben, amely itt mutatkozik, elvész a Margitsziget nagy gazdasági erejének jelentősége, amely pedig tündöklően,-csábítóan mutatná meg azt, hogy miként kell a fővárost ezen egyik intézmény útján is naggyá tenni. Mi mindig^ kiabáljuk világszerte, hogy Budapest fürdőváros, hogy különösen Buda fürdőváros, de nem elég ezt elmondani. A természet valóban arra predesztinálja ezt a várost, hogy KözépEurópának legjelentékenyebb fürdővárosává emeltessék. Erre van predesztinálva, mert az a hegykoszorú, amely övezi a szigetet és Övezi a budai részeket, sehol meg nem található, ilyen széles folyammeder, mint amilyen a Dunáé, egy