Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.
Ülésnapok - 1927-375
314 Az országgyűlés képviselőházának 375. ülése 1930 március 28-án, pénteken. nincs ezen a nézeten, de legalább is az az impresszió, hos-y a kormány nagyon szívesen látja, hogy itt ez a hosszú huzavona történik. (Scitovszky Béla belügyminiszter: En örülnék legjobban, ilia keddre befejeződnék! — Rassay Károly: Nincs mit tárgyalni!) Néhány héttel ezelőtt nagy győzelmet ünnepelt a 1 túloldal; a hágai győzelmet. Akkor többször felvetettük, hogy nem értjük, hogy a t. túloldal még annak a nagy megállapodásnak a szövegére sem kíváncsi. Közbeszólások formájában, cikkek formájában, mindenképpen sürgettük, hoary méltóztassanak a Ház elé hozni a szöveget. Ho^v miért nem jött a szöveg a Ház elé, azt önök valószínűen jobban tudják, mint mi, mert feltételezem, hogy egy kormánypárt a kormán — minden ténykedéséről precízen informálva is van. (Rassay Károlv: Ezen ők is nevetnek! — Gál Jenő: Tréfás kedvében van a képviselő úr!) Azt mondották, hogy a (hágai megállapodás már megvan s Párizsban már csak a szövegezés van hátra. Elmentek Párizsba; egyik miniszter a másik után; jöttek, mentek, újból visszamentek és az, hogy a külügyminiszter úr most Kisázsiában látogatást tett, valamennyiünket bizonyos nyugalommal töltött el, hogy Párizsban minden a lehető leanagyobfo rendben van. Megint elmúlt e^v-két hét. és elutazott a miniszterelnök úr. Most azt látjuk, azt olvassuk, — mert hiszen a kormánytól soha semmit nem '"ilkink, — hogv .az egész hágai komplexum úihól napirendre kerül Parisban és a nagyhatalmak Benest és Bethlen István miniszterelnök urat felkérték, hogy az egész anyagot újból tárgvaliák. Engedelmet kérek, ha törvénvhozás vagyunk, csak szükséges, fhogy a miniszterelnök úr. vagy a miniszterelnökhelyettes úr ezt a t. Házat informálja. Kérdem tehát, miniszterelnökhelyettes úr, van-e hágai megállapodás: igen, vagy nem? Ha van megállapodás, miért nem lehet ezt a megállapodást megszövegezni 1 ? Sürget ez a kérdés, t. Ház, sürget, hogy tisztán lássunk. Hiszen az egész győzelem úgv volt ' s "állítva^ hogy ez hozza majd a ratifikálás után a pénzügyi szuverenitásunkat Ha látjuk az ország szörnyű ^azdasági helyzetét és valamennyien érezzük, hogy mennyire szükség van egy hosszúlejáratú, nagy beruházási kölcsönre, akkor természetes, :ho><ry mindenki elepedve vár feleletet a pénzügyi szuverenitás tekintetében és megnyugtatást vár atekintetben, hogy a hágai győzelem tulajdonképpen hogyan szövegeződik meg Párizsban. (Rassay Károly: Benes nyilatkozott! Ez a baj!^ Itt senki sem nyilatkozott!) Hónapok óta látjuk, hogy a kormány nemcsak saját pártját, hanem egész politikai életünket ezekben a kérdésekben egyszerűen fumigálja. (Rassay Károly: Befejezett tények elé állítja!) Kérem, arra még nem volt példa, hogy ha ellenzéki képviselő az igen t. túloldalon ülő r kollégáihoz fordul bizonyos felvilágosításokért, — hiszen minket nem informáltak a miniszter urak, természetes, tehát, hogy az ember elmegy egy-egy kormánypárti képviselőhöz és azt megkérdezi, mi van Hágában, mi van Párizsban, — azt látja, hogy az urak éppolyan tájékozatlanok, mint amilyenek mi vagyunk. Ezt megértem, mert önök el vannak telve vak bizalomtól. Azt meg tudom érteni, hogy ha valaki olyan bizalommal van a kormány iránt, nem érdeklődik a részletek iránt. De hova menjünk mi, hova menjen a kövéleméhy? Honnan fogunk mi konkrét választ kapni arra, hopv igazak-e azok a hírek, amelyek a világsajtóban el vannak terjedve? De .bekapcsolódik a jövő héten ebbe egy új aktuális probléma is. A háborúelőtti adósságok tekintetében, a f sokszor^ említett innsbrucki egyezmény folyományaképpen most újból aktuális lesz ezeknek a kölcsönöknek a letárgyalása. Már előre'óvást emelünk az ellen, hogy a kormány bármily körülmények között belemenjen súlyosabb obligációkba, mint amilyeneket e tekintetben most terhelik az országot. (Gál Jenő: Reméljük, megkérdezi a törvényhozást!) Ha a jövő héten ez a konferencia összeül, itt lett volna az ideje, hogy valamelyik igen t. miniszter úr felálljon és a Házat informálja. Mert az nem törvényhozói munka, ami itt folyik. (Ügy van! Ügv van! a bal- és a szélső'^loldalon.) Itt hónapok óta egy fővárosi törvényjavaslaton rágódunk, (Rassay Károly: Amely senkinek sem kell!), mert nincs más tárgy. Lehet, hogy valamelyik^ fiókban van. (Szabó Sándor: Megengedi a házszabály! Azt mondták hogy nagyon szigorú! Nem lehet tárgyalni! Látszik, hogy hónapokig lehet! — Rassay Károly: Ez cinizmus! Ön tudja, mit irondol! — Szabó Sándor: Az a cinizmus! — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Bródy Ernő 'özbeszól.) Elnök: Szabó Sándor képviselő urat kérem, maradjon csendben. Bródy Ernő képviselő urat is kérem, .méltóztassék csendben maradni. 'Rassay Károly: Megmondták a kisgazdák a "éleményüket! Ahhoz tartsa magát! — Szabó Sándor: Ahhoz tartom magam, amit jónak látok!) Elnök: Méltóztassék minden képviselő úrnak magát elsősorban a házszabályhoz tartani, amely tiltja a közbeszólásokat. Méltóztassék csendben maradni! Friedrich István: Képviselőtársam azt mon : dotta, hogy amit én megállapítottam a Ház munkajára vonatkozólag, az cinizmus és hivatkozott a házszabályokra. A t. túloldalnak máskor is módjában volt nyolcórás ülések formáiában és egyéb módon a vitát megrövidíteni. Most egyetlenegy kísérlet sem történt ebben a tekintetben. Láttuk és tudjuk, hogy a kormány n agyon szívesen vette, hogy ez a formaparlament tovább működik, (Rassay Károly: Nincs javaslatuk!) addig, ameddig külföldön ezek a nagyfontosságú tárgyalások lefolynak. Megadnám érteni, hogy a parlament itt lassan elalszik, meghal, mert ez halál, mindenki érzi, mindenki látja. A közvéleménybe már belegyökerezett, hogy ez a parlament elszakadt az élettől, elszakadt a gondunktól, hiszen legjobb jele ennek az, hogy kisgazda képviselőtársaink hétrőlhétre ülnek össze, külön panaszkodnak, rnindenérdekképviselet külön-külön sírja el a maga baját. Tagadhatatlan, hogy ennek a parlamentnek nincs már meg az a nagy átütő ereje, amelyre szükség volna. Már múltkori felszólalásomban is sürgettem: ideje volna, hogy új választások útján ez a parlament felfrissüljön. (Kuna P. András közbeszól.) Nem helyesli az igen t. képviselő úr? (Zaj. — Elnök csenget.) Az egyik oldalon^ itt bent ez a sivár kép, ez a véleménynélküliség, a második oldalon odakünt látjuk, hogy egész külpolitikai jövőnk, minden az optánsporben kulminál. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Kérjük az igen t. miniszterelnökhelyettes urat, mondjon nekünk valamit, amit mi továbbadhatnánk a közvéleménynek, mert a közvélemény ma már egy nagy kérdőjellé vált, hogy tulajdonképpen mit akarnak az urak. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.)
