Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-375

3C0 Az országgyűlés képviselőházának 375. ülése 1930 március 28-án, pénteken. amit mondottam — vissza kell térnem ahhoz az elvi alaphoz, amelyet az 1912. évi törvény a közalkalmazottak illetményeinél felállított. Itt beszámításnak kell lenni. Nem helyes, hogy valaki mint nyugdíjas felvegyen semmiért 180 pengő nyugdíjat, vagy pedig ha a belügyminiszter úr hozzájárulásával alkalmazzák, esetleg 1800 pengő nyugdíjat és ugyanakkor még ellátott hivatala után is felvegyen új fizetést. Újra fel kell állítani egy generális elvet, hogy az illető tisztviselő egy bizonyos beszámítás alapján csak azt a maximális fizetést vehesse fel, amely vagy nyugdíjának alapján számíttatik ki, vagy pedig hivatala alapján. Csak néhány példát hoztam fel arra, azt hiszem azonban, ezek mégis illusztrálják azt, hogy ez a rendelkezés nem oldja meg a kérdést. Visszatérek oda, ahonnan kiindultam: ha a kormánynak komoly szándéka, hogy ezt a kérdést megoldja, hogy ezt a kérdést rendezze, (Szilágyi Lajos: A közvélemény követeli, hogy rendezzük! Óriási a felháborodás!) akkor ezt csinálja is meg. Kitérni előle úgysem lehet. De akkor ebből az következik, hogy a belügyminiszter úr ejtse el ezt a rendelkezést, ; amelynem oldja meg a kérdést tökéletesen még a fővárossal kapcsolatos vonatkozásokban sem és méltóztassék sürgősen, haladéktalanul idejönni egy törvényjavalattal ebben az ügyben. Ugyis szükség van bizonyos úgynevezett szerzett jogokkal — csak azt ne méltóztassanak kérdezni, milyen úton megszerzett jogokkal — szemben törvényhozási intézkedésre. Tessék törvényjavaslattal jönni s akkor a Ház bölcsesége megvizsgálja majd és el fogja dönteni ezt a kérdést 'megnyugtató módon. Elnök: Kíván még valaki szólni? Urbanics Kálmán jegyző: Bródy Ernő! Bródy Ernő: T. Képviselőház! Ennél a szakasznál két kérdés merül fel. Az egyik kérdés az, lehetséges-e közpénztárból több jövedelmet húzni. Ezt a kérdést kell eldönteni. (Friedrich István: Igen, lehet, mert húznak!) Itt kell eldönteni azt a kérdést, lehetségès-e. Ebből a szempontból nagyon helyes az a felfogás, amely nemcsak a főváros tisztviselőire, hanem általában a nyugdíjas tisztviselőkre, tehát úgy a fővárosi, mint az állami tisztviselőkre kiterjeszti a tilalmat. Ez az egyik kérdés. A másik az, hogy úgy, mint rendesen a mai kormányzati rendszernél, ugyanakkor, amikor felállítanak egy elvei rögtön gondoskodnak kibúvó ajtócskákról. Mert mit mond ez a szakasz? Azt mondja, hogy általában nem lehet nyugdíjas tisztviselőket alkalmazni. Ez alól csak kivételesen, egyes rendkívüli f méltánylást érdemlő esetekben a törvényhatósági tanács a belügyminiszter jóváhagyása mellett tehet kivételt. Ugyanakkor tehát, amikor felállít egy generális elvet, megengedi már ennek a tilalomnak a megszegését. Engedelmet kérek, ez megint alkalmas a protekciónak és befolyásnak érvényesítésére és megint alkalmas arra, hogy nagy állásban levő emberek ilyen módon kettős hivatalban helyezkedhessenek el. A kisembereknél nem lehet szó erről, mert a kisemberek nem kerülnek oda, hogy velük szemben kivételt tegyenek. Megint csak a mámmutfizetések és nagy állások birtokosai és tulajdonosai juthatnak abba a helyzetbe, hogy kijárásokkal, a kulisszák mögött, hátsó ajtók mögött mindenféle protekciókkal statuáljanak részükre kivételt : . . Ha elvi alapon állunk, méltóztassék kimondani az elvet és ez alól ne méltóztassék kivételt engedni és tenni. De akkor viszont ilyen módon megint a «befolyásoknak utat, érvényt engedni, ezt nem tartom helyesnek. Elvi állásponton vagyok ebben a dologban és pedig a legszigorúbb elvi állásponton. Most, amikor az álláshalmozások kérdése annyira aktuális, éppen az ifjúság szempontjából indokolt ez a tilalom, mert nagyon helyes volt az a megjegyzés, hogy az ifjúság nem tud^elhelyezkedni. Végre is nem adhatjuk az ifjúságnak azt az intelmet, hogy vándoroljon ki ebből az országból. Az ifjúságnak ebben az országban kell élnie és megélnie, az ifjúságnak ebben az országban kell elhelyezkednie, módot kell tehát adni neki arra, hogy itt elhelyezkedjék. Hiszen az ifjúság mai helyzete keserves, kínos helyzet, nem látja jövőjét maga előtt, ezt a jövőt meg kell néki nyitni, lehetővé kell teiini számára, hogy tanulmányai, képességei és buzgalma által elhelyezkedjék; a közhivatalnokokat pedig le kell inteni arról, hogy több állásban pozíciót szerezzenek maguknak. Ha valaki nyugdíjas, ez azt jelenti, hogy tovább nem a^almas a funkcionálásra, az aktív szolgálatra. (Strausz István: Még csak azután alkalmas!) Ha pedig nem alkalmas, akkor ne adjunk módot arra. hogy újra közhivatalban helyezkedhessek el. Az lehetséges, hogy a magángazdaságban egy nyugdíjas magántisztviselő elhelyezkedik. Ez elképzelhető, de az elvi álláspontnak annak kell lennie, hogy közhivatalban, közpénztárból senki kétféle vagy többféle címen jövedelmet ne húzhasson. En tehát ilyen alapon és módon gondolom a kérdést elintézni és a magam részéről a legszigorúbb elvi alaphoz ragaszkodom. Kivételt nem kell engedni, mert az a kivétel megint a jogtalan befolyásoknak nyitja meg az útját. Ilyen értelemben a szakaszt nem fogadom el. Elnök: Kíván még valaki szólniü (Várnai Dániel szólásra jelentkezik.) Várnai képviselő urat illeti a szó. Várnai Dániel: T. Ház! A kérdés nagyon kényes és éppolyan súlyos is, megállapíthatjuk ezt a felszólalásokból, amelyeknek mindegyike mély lelkiismeretből, fakadt és valamennyit igazi aggodalom lengte át. Legjobban látszik ez Szilágyi Lajos képviselőtársam esetéből, akinek indítványa megengedett ugyan egy 400 pengős kivételt, itt elhangzott felszólalásában pedig a generális tilalom álláspontjára helyezkedett. Valamennyien lelkiismeretességgel és mély aggodalommal szóltak erről a kérdésről s mégis, legalább én, határozott állásfoglalást nem tudtam kivenni egyetlen felszólalásból sem. Legyen szabad a magam részéről röviden a következőket kijelentenem. Nem tudom elfogadni az előadó úrnak azt az indítványát, — amely r természetesen a belügyminiszter úrnak . indítványa is — hogy töröltessék a szakasz harmadik kikezdéséből az is, hogy kivétetnek azok a nyugdíjasok is, akiknek havi nyugdíjuk a 200 pengőt meg nem haladja. En nem tudok a generális tilalom álláspontjára helyezkedni, annak ellenére sem, amit itt hangsúlyoztak és aminek én is nagy fontosságot tulajdonítok, hqgy^ az egyetemről kikerült ifjúság és egyéb ifjúság dörömböl az élet kapuján és nem tud seholsem elhelyezkedni, mert nagyon sok helyen éppen ezek, a két állást betöltő nyugdíjasok torlaszolják el előttük az utat. Mégsem tudom ezt a 200 pengős kivételt elejteni, mert azok között a nyugdíjasok között, akik dupla állást töltenek be, én két kategóriát különböztetnék meg. Az egyikre azt mondanám, hogy álláshalmozás, amely dús javadalmat nyújt, a másik kategória pedig azt jelenti, hogy egy kevéssel több kenyérhez jut annál a kevésnél, amit neki nyugdíja biztosít. Egy kalapba helyezni tehát vala-