Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-367

Áz országgyűlés képviselőházának 367. a keresztény nemzeti uralom idején a törvényhozásba nem engedik be az engesztelékenységnek szerintem szintén szükséges előrelátó és önérdekből is eredő szellemét. Hova jutott volna Franciaország, ha a párizsi kommün után ilyen módon folytatták volna tovább még esztendőkig az üldözéseket? Semmi esetre sem jutott volna el arra a fokra, arra a vezető pozícióra, amelyet ma Európában betölt. Nem tudom, hajlamos-e a belügyminiszter úr arra, hogy ezeket a szempontokat megértse. Nem hiszem, eddig, nem tett róla tanúságot, eddig nem mutatoitt rá hajlandóságot. Azt látjuk, hogy most már tizenegy esztendő után egy új törvénybe akarják belevinni ezt a politikád kizáró okot és ezt a szakaszt, amellyel politikai elődeiket és ellenfeleiket akarják sújtani. Tudom, nem sok reményem van arra, hogy itt sikert fogok elérni ezzel a felszólalásommal és nem fog felállni sem az előadó úr, sem a miniszter úr, hogy azt mondja: jó, belátom, hogy ez tizenegy esztendő óta tart, örökké nem tarthat, a ítörvénybe ezt belevinni nem lehet, mi tenait ezt kihagyjuk s a közhangulatra bízzuk, hogy azokat a sújtottakat mikor fogja ibefogadni közéleti szereplőknek, vagy legalább bízzuk magára az életre, az élet autonómiájára, hogy mikor hajlandló ezt likvidálni. Tudóim hogy ez tneim fog bekövetkezni, de mégis szükségét éreztem annak, hogy a t. képviselőház előtt feltárjam a helyzetet, és kérjem és figyelmeztessem a t. Házat, hogy ez nem jó recept, nem jó módszer, rossz precedens, veszélyes és veszedelmes, nem jó vele élni, wem jó belevinni, mert egy másik politikai irányváltozásnál az urak ellen lehet erkölcsi alapon ugyanezt alkalmazni és ugyanezt felhasználni. Egyszerűen hivatkozni kell majd arra: ha valami jó volt a keresztény nemzeti uralomnak, ha valamit az erkölcsösnek, szépnek, jónak, indlokolhatónak talált, akkor ugyanezt lehet velük szemben is alkalmazni mint politikai elődökkel és mint politikai ellenfelekkel szemben. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt; szíveskedjék beszédét befejezni. Propper Sándor: Minthogy ez megfontolásra alkalmas és érdemes, nagyon kérem a miniszter urat, legalább magyarázza meg ezt az álláspontját, amit itt ebben a törvényjavaslatban érvényesíteni akar és mondja meg az ország színe előtt, mikor hajlandó eszel a rendszerrel szakítani, meddig akarja ezt a szerintem egészen esztelen üldözési rendszert fenntartani. Elnök: Kívá(n még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr kíván szólni. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! Ennél a szakasznál vetődik fel az összeférhetetlenséggel kapcsolatban először az, hogy (jsszeférhetlen-e a székesfőváros törvényhatósági bizottságában egy olyan egyén, aki a székesfőváros pénztárából bármilyen illetményt vagy díjazást élvez. Én kénytelen vagyok eninek a kérdésnek a hisztorikumára visszatérni, mert csak ennek ismeretében méltóztatnak ebben a kérdésben tisztán látni és csak így méltóztatnak abban a helyzetben lenni, hogy a maguk elhatározását ehhez mérten megszabhassák. Az a beállítás, amint Szilágyi Eajos igen t. képviselőtársam a kérdést felvetette, neon egészen felel meg a helyzetnek 'és annak a hisztorikumnak, amelynek alapján ez a kérdés az eredetileg benyújtott törvényjavaslatban megindult. ülése 1930 március 13-án, csüiöriökön. 15 Annak a kérdésnek eldöntése, hogy az, aki a székesfővárostól bármilyen címen illetményt vagy díjat élvez, lehet-e a székesfőváros törvényhatóságának a tagja, az eredeti iörvéuyjavaslatom 46. §-ának 5. pontja szerint úgy kontempláltatott, hogy a törvényhatósági intézőtanács választott és kinevezett tagjai réV szere a törvényhatósági -bizottság közgyűlése a belügyminiszter jóváhagyásával tiszteletdijat állapíthat meg. A törvényjavaslatnak ezt a rendelkezését a közigazgatási bizottság törölte. Ugyanúgy törölte ezzel kapcsolatban és kongruensem a: 89. § 7. bekezdését, amely az üzemi igazgatóságok tagjaira vonatkozott. Ha összehasonlítjuk ezt a két szakaszt, amelyek közül az egyik a most tárgyalás alatt levő szakaszt megelőzi, a másik pedig utóbb következik, akkor bizonyos ellentmondást kelL hogy megállapítsunk. A tárgyalás alatt levő szakasz utolsó bekezdésének utolsó mondata azt mondja — ami itt excepeió — hogy nem esnek összeférhetetlenség alá azok, akik mint a törvényhatósági tanács, vagy az üzemigazgatóság tagjai kapnak díjazást. Tehát az előzőkben mondottak szerint a két szakaszban törölte volt a közigazgatási bizottság ennek lehetőségét és itt ilyen inkompatibilitást állapított meg arra, amire vonatkozólag nem is lehetett volna megállapítani, mert törvényes rendelkezések erre nincsenek. p a Most Csák Károly igen t. képviselőtársam módosító indítványával lehetőséget kíván adni a következőkre. Nem mondja ki a törvényhatósági tamáds tagjaira vonatkozólag azt, hogy kell adni díjazást, de fentartja autonomikus hatáskörben a jogot és lehetőséget, hogy adhasson a törvényhatósági bizottság díjazást adott esetben és adott időben. Ebben a tekintetben egyenlő volna laz álláspont a törvényhatósági törvény álláspontjával, ahol szintén nincs kizáró ok, hanem a lehetőség meg van, amennyiben nem rendelkezik a törvény e felett a kérdés felett. Nem tartanám tehát helyesnek, h 1 'G'Z EL kérdés a törvényhatóságoknál és a székesfővárosnál ezzel a diszparitással intéztetnék el, hanem a helyes és kongruens álláspont az volna, hogy ennek a kérdésnek eldöntése bízassék magára a törvényhatósági bizottságra, mint az autonómia legfőbb szervére. (Jánossy Gábor: így igen! Ez lehet! Volenti non fit iniuria!) Ez a törvényes álláspont is, amely teljesen megegyeznék a többi törvényhatóságokra vonatkozó törvényes rendelkezésekkel is. Az üzemi igazgatóság tagjaira vonatkozólag a 89. § 7. bekezdésénél szintén van egy indítvány beadva, amely megadja a lehetőséget, hogy a törvényhatósági tanács ezek részére jelenléti díjat állapítson meg. Itt is lehetőséget állapít meg és nem kategorikusan állapítja meg, hogy ilyen díj adandó nekik. Tehát nem törvényes kötelezettség állapíttatik meg ilyen díjak adására, hanem egyrészt az autonómia részére tartatik fenn szabályrendeleti úton, — ami természetesen belügyminiszteri jóváhagyás alá esik — hogy ilyen díjazás áldható legyen a törvényhatósági tanács részére, másrészt megadatik az a lehetőség is, hogy az üzemigazgatósági tagok részére is jelenléti díj legyen megállapítható. Kérem, méltóztassék ezt a kérdést ebben az értelemben eldönteni. Ez felel meg szerintem a helyes erkölcsi felfogásnak is, az egyenlő elbánás elvének is. Én magam is tradicionális alapon állván, nagy tisztelettel vagyok a vármegyéknél, a városoknál is a tradíciók iránt