Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-371

Az országgyűlés képviselőházának 371. i zik, akkor én nem vitatkozhatom. (Fáy István: Képviselőtársam azt mondta, hogy Vázsonyi sem mondta azt, hogy ez jogilag helyes.) Bo­csánatot kérek, nézzék meg a beszédemet, én azt mondottam, amit most is mondok. Különben nem vitatkozom tovább e felett a kérdés felett. (Dabasi-Halász Móric: Nem is lehet!) Az érdemi része az, hogy én azt tar­tom: Viczián képviselő úrnak része volt abban, hogy ez >a jogi állapot így konzeryáltassék. Ha pedig része volt abban, ha ő készítette minisz­tere részére ezt a rendeletet, ha ilyen címek alatt fosztották meg szerzett joguktól azokat, akik így lettek " kenyértelenné, akkor a lelke rajta Viczián képviselő úrnak, (Zaj és mozgás a balközépen.) legyen nyugodt a maga tudásá­ban. (Wolff Károly: Lejárt jog!) Bocsánatot kérek, a jus aequumot védje a t. képviselő úr és ne a summum just, amely mindig summa in­juria és tanulja meg akkor, ha eddig nem akarta, hogy mi, akik a jog kiszolgálói r va­gyunk, mi mindig ott tartjuk a méltányosságot és nem a kegyetlenséget.;Ön a kegyetlen jog­nak volt a kiszolgálója és sem én, sem azok, akik ezt az emelkedett álláspontot képviselik, soha nem fogják önt követni. (Malasits Géza szólásra jelentkezik.) Elnök: Milyen címen kíván a képviselő úr felszólalni? Malasits Géza: Személyes kérdésben. Elnök: A képviselő úrnak a szót megadom. Malasits Géza: T. Képviselőház! Nekem a mozikhoz semmi közöm sincs, akkor sem volt, amikor Viczián igen t. képviselő úr helyettes államtitkári minőségben a mozikat intézte. Ami­hez nekem, mint magyar embernek és mint munkásnak, közöm van, a következő: Egy Stead nevű tisztviselője volt a Steaua Mona című petróleum-vállalatnak Ploestiben. A világháborút ott szenvedte végig, mint katonai felügyelő, illetőleg, mint az angol vállalat képviselője. Ha csak vadászaton nem, egyébként puskalövés nem érte őt. Amikor az összeomlás bekövetkezett, akkor a hajósok utasításokat kaptak arra, hogy minden hajót, amit csak lehet, mentsenek meg a magyar állam számára, illetőleg a magyar hajózási vállalatok számára. Ekkor ez a Stead nevű ezredes néhány kalandortársával együtt ezt meg akarta akadályozni, sőt nagy részben meg is akadályozta, s a magyar hajósokat véresre verette, román katonákkal verette véresre azo­kat a magyar hajósokat, azokat a becsületes magyar proletárokat, akik magyar vagyont akartak megmenteni. (Gál Jenő: Ennek adják a. jogokat!) Az összeomlás után, amikor az egész világ fehérbeborult, Stead, mint ezredes, Buda­pesten bukkant fel. Egy alkalommal, azt hi­szem, 1920 áprilisában, amikor a belügyminisz­tériumban jártam fenn valamilyen ügyben, szörnyűködve láttam, hogy ez a nemzetközi szélhámos, ez a minden tisztességes társaság­ból kirúgott egyén, a magyar hajósok hóhéra, a hatóságoknál ottsettenkedik. Az egyik is­merősömet megkérdeztem, ezekkel a sza­vakkal: Mit keres itt ez a bandita? — Ak­kor kijelentették, hogy ez angol-magyar mozi­társaság vezérigazgatója és tulajdonosa, (Zaj jobbfelől. — Gál Jenő: Itt züllött, folyton mu­latókban lehetett látni!) Botrányos életet élt. Nem akarok olyan neveket belekeverni a do­logba, amelyek nem tartoznak ide, kétségtelen azonban az, hogy a legaljasabb, a legbotrá­nyosabb életet élte. Nem tartom magamat jó kereszténynek, talán semmiféle kereszténynek sem, de még gondolni sem merek azokra a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXVI. llese 1930 március 20-án, csütörtökön. 173 gazságokra, amelyeket ez az ember Buda­pesten elkövetett. Nekem az fáj, hogy amikor száz és száz exisztencia kezéből kiütötték a falatot, a ke­nyeret, akkor ilyen nemzetközi szélhámosok, banditák, azoknak a magyar hajósoknak hó­hérai, akik magyar vagyont akartak megmen­teni, kapnak mozit. Viczián t, képviselőtársam ezekre azt mondta: «Bocsánatot kérek, én tisztviselő voltam.» Soha tisztviselőt a miniszter csele­kedeteiért nem vontam felelősségre. De enge delmet kérek, a tisztviselőnek egy kötelessége vau: a miniszterét informálni, hogy kik és milyen alakok settenkednek körülötte. Önnek nem kellett volna egyebet tenni, mint azt, hogy a budapesti főkapitányságot felhívja és meg­kérdezze, ki ez a Stead. Megmondták volna önnek. De, ha ezt nem akarta volna megtenni, nem kellett volna mást tennie, mint felolvasni Zerkowitz Emil, volt miniszteri tanácsosnak egy cikkét, amely, gondolom, 1919-ben jelent meg a Pester Lloydban. A Pester Lloyd vezér­cikkben foglalkozott ennek az úrnak magyar­ellenes cselekedeteivel. Ekkor öntől elég lett volna, ha odamegy a miniszteréhez és azt mondja: «Uram, akármilyen keresztény ember­nek adja ki ez magát, akármennyire a magyar fehér-terror oszlopos tagjának adja ez ki ma­gát, ilyen erkölcsileg züllött embernek mozi­j engedélyt adni nem szabad, de még annak a ! vállalatnak sem, amelynek ez az élén áll.» j Mondom, nekem semmi közöm a mozikhoz, de egyet kötelességemnek tartottam kijelenteni, hogy szégyenfoltja ennek a mozirevíziónak ez a Stead ezredes, aki részesedett belőle. (Viczián István szólásra jelentkezik.) Elnök: Viczián képviselő úr mi cimen kí­ván felszólalni? Viczián István: T. Képviselőház! Eészint személyes megtámadtatás, részint félreértett szavaim helyreigazítása címén kérek szót. Gál Jenő képviselő úr nekem szememre vetette azt, hogy tegnap csak annyit kiáltot­tam neki közbe, hogy Vázsonyi jogilag rend­benlévőnek találta a dolgot és kifogásolta, hogy én nem kiáltottam oda Vázsonyinak egész beszédét. Bocsánatot kérek, de még ez a közbeszólásom is házszabályellenes volt, ha pedig még többet, egy egész beszédet akartam volna odakiáltani, az elnök úr föltétlenül rám­csengetett volna és akkor nem értette volna meg a képviselő úr, hogy miről van szó. (Zaja szélsőbaloldalon. — Gál Jenő: Még Jánossy Gábor is jóízűt nevet ezen! — Jánossy Gábor: Egy régi adomán nevetek, nem ezen!) Erre nem is volt szükség. Én csak azt mondottam, hogy Vázsonyi Vilmos ebben a Házban kijelen­I tette, (Gál Jenő: Ne vegye az ajkára a nevét! ! — Mozgás és zaj a jobboldalon. — Gál Jenő: j Jobb lesz, ha nem veszi ajkára!), hogy ez a revízió jogilag megtámadhatatlan. Ezt tagadta a képviselő úr, és én ma ezt bizonyítottam be. Bocsánatot kérek t. képviselő úr az én bizonyí­tásomat nem erőtlenítheti meg azzal, ha azt mondja, hogy Vázsonyi máshol, másképpen beszélt. (Gál Jenő: Akkor is mást mondott!) Eámnézve csak az lehet az irányadó, amit itt mondott. Hozzátehetem t. képviselő úr, még ha ön mondja is, akkor sem hiszem el, hogy Vázsonyi ugyanarról a dologról kétféleképpen beszélt volna. (Helyeslés jobbfelől.) En, az ő politikai ellenfele, tisztelem az ő emlékét any­nyir-a, hogy tiltakozzam az ilyen meggyanusí­tás ellen. (Gál Jenő: Az ilyen kicsavarás, félremagyarázás és meg nem értés ellen. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom