Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.
Ülésnapok - 1927-367
8 Az országgyűlés képviselőházának 36 lenben nem beszél a tanügyi alkalmazottakról. Igen érdekes helyzet, hogy a székesfővárosnál a különböző kategóriák elnevezése még most sincs rendezve. A tanügyi alkalmazottak nem tisztviselők, úgyhogy nagyon könnyen előfordulhat az a helyzet, hogy a tanügyi ailkalmazottakra ezt nem vonatkoztatják. Konkrét, tökéletes és helyes itehált a határozivány aJkkar, ha beszúrjuk még a »nyugdíjat élvező tisztviselők« szavak után ezt a kifejezést, hogy »tanügyi alkalmazottak«. Másik két indítványom voltaképpen onnan ered» hogy én eredetileg a törvényhatósági tanács gondolatát ab ovo elutasítottam. Később azonban, mikor a belügyminiszter úr a törvényhatósági tanács összetételéneik kérdésében engedett és az Összetételt lényegesen megjavította,, akkor a törvényhatósági tanácsot abban a formáiban, ahogy most van, magam is akceptáltam. Ennek logikai folyománya az, hogy azt a két indítványomat, amely a törvényhatósági tanácsra vonatkozik, ennél a szakasznál törölni kérem. Az első és harmadik indítványomat tehát törölni kérem, második indítványomat azonban, amely ezekre a díjazásokra vonatkozik, fenntartóim. Hasonlóképpen változatlanul fenntartóin negyedik indítványomat is, mely a »tanügyj.- alkalmazottak« kifejezés beszúrását célozza. (Helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Fitz Arthur jegyző: Csák Károly! Csák Károly: T. Ház! A törvényjavaslat 25. §-a a törvényhatósági bizottsági tagságból való kizáró okokat tartalmazza és azokat két csoportba osztja. Az első csoport összeesik ugyanazokkal az okokkal, amelyek miatt valaki országgyűlési képviselő nem lehet, ezek tehát a politikai és büntetőjogi vonatkozású okok. A második csoport taxálja azokat az okokat, amelyek miatt valaki függetlenségének^ hiánya miatt nem lehet tagja a törvényhatósági bizottságnak. Ha figyelemmel olvassuk el ezt a szakaszt és még hozzávesszük a 26. §-t, szinte egy kérdőjel mered az ember elé, hogy ki mehet most már közel a városházához, ki mehet be annak egyik vagy másik hivatalába azon veszély nélkül, hogy függetlenségét elveszíti, vagy legalább is meggyanúsítják azzal, hogy vége a függetlenségének. Olyan széles kategóriákra terjed ki ez a paragrafus, amelyeknek függetlensége állítólag elveszett egyik vagy másik szituáció következtében, hogy szinte csodálkozom, hogy azt még jobban ki nem bővítettük, ki nem szélesítettük és át nem vittük a felmenőkre, a lemenőkre, a sógorokra, a komákra, a keresztapákra, a bermaapákra stb. (Gáspár dy Elemér: Szükség van rá!) Az nézet dolga, hogy szükség vau-e rá vagv nem. Ha azonban szükség van rá. az a kérdés, hogy a lénveg szempontjából van-e rá szükség, vagy csak azért, hogy bizonyos jelszavakat kielégítsünk. Azt hiszem, hogy a függetlenség elvesztésének kritériumai az életben nem sokat fognak jelenteni, mert azt hiszem, hogy a függetlenség külső ismérveinek taxativ felsorolása és megállapítása lehetetlen. Ebből azt látóm, hogy elsősorban nem a Nemzeti Kaszinót, nem a Lovaregyletet és a munkásságot sérti ez a gondolat, hanem elsősorban a független polgári elemeket, mert hiszen ezeket vonja be azokba a kategóriákba, amelyek függetlenségüket elvesztik. A független polgár tisztes foglalkozás sának becsületes gyakorlása alatt is akkor, '. ülése 1930 március 13-án, csütörtökön. amikor a do ut des elve alapján valamely jogviszonyba kerül a fővárossal, elvesztheti függetlenségét. Engem nem érint és a vidéki képviselőket sem érinti ez a kérdés. Mi, akik igazán a közéleti tisztességnek a fanatikusai vagyunk és azt nemcsak hirdetjük, hanem egy élettel bizonyítjuk is, nem bánjuk, ha ez a szakasz belekerül a törvénybe, nem is ostromoljuk ezt, csak azt akarom leszögezni, hogy amennyi a korlátozás nekem, mint konzervatív politikusnak sok, az éppen annak az oldalnak kevés, ahol a szabad polgárnak függetlenségét vitatják és akarják mindig szélesebben kiterjeszteni. Nem méltóztatnak esetleg észrevenni, hogy ezeknek a tilalomfáknak beállításával és minél szélesebb kategóriákra való kiterjesztésével esetleg még a kisebbségi elvig is el méltóztatnak jutni önkormányzati vonatkozásban azok, akik a többségi eivet olyan nagvon akarják szolgálni és diadalra akarják vinni ? (Fábián Béla: Nem értjük!) Leszek bátor megmagyarázni. (Fábián Béla: Kérném!) Az ideális függetlenség utópia vagy fikció, ideális függetlenség nincs. Én azt vitatom és állítom, — s talán úgy érzem, lehet, hogy nines igazam és a jövendő nem nekem fog igazat adni, hanem önöknek — hogy azon fejlődési irány, amelyben mi most élünk, az ideálisan független elemeknek, vagy legalább is bizonyos relativitással ideálisan független elemeknek számát folytonosan csökkenteni fogja, (Petrovácz Gyula: Szerintünk már nincs is független ember az országban! — Fábián Béla: Olyan kevés van, hogy még ha apagyilkos is volna, me& kellene neki kegyelmezni! — Petrovácz Gyula: Akkor miért nem érti ezt? — Jánossy Gábor: Mi is függetlenek vagyunk ebben a teremben!) A modern állam minden erőt magához von, mindenkit ki akar használni. (Zaj.) Ez a tendencia feltétlenül csökkenteni fogja az igazán ideálisan független elemeknek számát, a társadalmi differenciálódás maga is ide vezet ás ha ezeket az inkompatibilitási kategóriákat mindig szélesebb és szélesebb körökre terjesztjük ki, az autonómia kebelében ezek annyian lesznek, nem tudom, kik közül lesz módia az autonómiának válogatni. (Ügy van! aközénen.— Fábián Béla: Tehát éljen a panama?) Nem. kérem. Azért mondtam, hogy én nem vívom ezt a naragrafust, maradjon benn, de úgy Iá'tszik. hogy igenis a törvénykönyvnek ezek a drákói rendelkezései szükségesek, egyrészt azért, hogy a közvéleményt meggyőzzék arról, hogy kpllett p,& a szakasz, mert nanamák voltak ^Fab'-m Béla: Persze hogy kellett!), másrészt pedig azért, hogy a iövendoben a panamákat megaka^ályozznk. Én azonban azt is vitatom, hogy az élet és az emberi ravaszság M fogja ezeket a. naragrafnsokat is játszani (Farkas István; Többen tökéletesen igaza van!) A?, ínkommtibilitáisokat erkölcsi alánokra kell fektetni. OPetrovác* Gvula: Helyes!) Amikor valaki inkompatibilis belvzetbe jut és annak nem vom'a le konzekvenciáit, hanem wtle szemben a társadalom vonja le. akkor lesz igazán MeáT*« fügp-ptlenséff. ''Jánossy Gábo**: Berzseny is azt mondta: Minden o^szn^ tán-msza. talpköve a tiszta erkölcs! — Fábián T?éla: fisak bel van >nár az a sze^énv Berz oc, uvi? — ^WaJ^sítsi Gé»^És ki "hallgat rá? — Za.l — Flwök rH&p***$l Nem akarok bölcsebb lenni- mint a székesfőváros Tártjainak t. vezérei. Ha nékik ez +ó és iKziikséœs. én készsé^írel liozzáadom &?, én igénytelen szavazatomat. IV ismételten ce f ik azt szögezem le, igen furcsa kép az, hogy amit
