Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-370

Az országgyűlés képviselőházának 370. ülése 1930 március 19-én, szerdán. 131 állani minden kisiparoskérdésben azért, mert erre nemcsak a saját kerületünk kisiparossága szólít fel, hanem felszólít az egész ország kisiparossága Orosházától kezdve végig Ráckevéig, az egész ország ipartestületei. Igaz-e ez Csizmadia képviselő úr, Udvardy képviselő úr? Mindenünnen hozzám jönnek a kisiparosok, hogy ezeket a dolgokat mondjam el a Házban, mert az ő képviselőiknek nincs módjukban ezt elmondani (Csizmadia András: Ez tévedés! — Udvardy János: Nem ezzel az indokolással!), — majd fel fogom olvasni, ha kíváncsi rá — tehát én igenis, elmondom és figyelmeztetem^ mégegyszer a miniszter urat, hogy óvja, védje és ne tegye tönkre a kisiparosságot. A választ nem veszem tudomásul. (Udvardy János: Nevezze meg az indokolást!) Majd felolvasom, majd a Kún forgalmiadó-főnök úrral szemben való iratokat felmutatom. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! A kereskedelemügyi miniszter úr kíván szólni. Bud János kereskedelemügyi miniszter: T. Ház! Két mondatban kívánok válaszolni. En nyolcadik éve vagyok miniszter és még soha egy képviselő sem mondhatta azt, hogy bármilyen kérdéssel ne jöhetett volna elém akár a Házban, akár a Házon kívül. En tehát nem hiszem, hogy az egységespártnak és az egységespárton keresztül a kisiparnak Fábián védőügyvédre volna szüksége. Ez ellen tiltakozom a magam és a párt nevében. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Ez az első. Ami pedig az én működésemet illeti, azt, igen t. képviselőtársam, nem ön fogja megítélni, hanem mások fogják megítélni. En tudom, hogy mit tettem az ország érdekében, de hogy ön semmit sem tett, azt szintén tudom. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Fábián képviselő úr kíván még válaszolni. Fábián Béla: T. Ház! A miniszter úrnak én is olyan röviden válaszolok, mint amilyen röviden ő válaszolt. Tényleg tudjuk, hogy a miniszter úr mit tett: kényszerkölcsönt, takarékkoronát, Társadalom Biztosítót. Ezekkel a pusztulásba kergette az országot. (Nagy zaj és ellenmondások a jobboldalon. — Bud János kereskedelmügyi miniszter: Nekem semmi közöm a kényszerkölcsönhöz! Tanulja meg a leckét! Látszik, hogy milyen felületes! — Nagy zaj. — Simon András: Megint nem tudja a leckét!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Kérdem a t Házat, méltóztatik-e a kereskedelemügyi miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Akik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) Többség. A Ház a kereskedelemügyi miniszter úr válaszát tudomásul vette. Következik Fábián Béla 'képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Perlaki György jegyző (olvassa): «Interpelláció a pénzügyminiszter úrhoz: 1. Van-e tudómása a pénzügyminiszter úrnak arról, hogy a Társadalombiztosító-járulékokat fel akarják emelni? 2. Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr ezt az adófizetők gazdasási exisztenciája ellen irányzott akciót az ország gazdasági exisztenciája érdekében visszautasítani?» Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Fábián Béla: T. Képviselőház! Előre kénytelen vagyok felszólalni az ellen az intézkedés ellen, amelyet én merényletnek tartok az egész magyar társadalommal szemben, mert merényletnek tartom minden teher emelését. (Jánossy Gábor: Ügy vanP Merényletnek tartanám tehát ebben az országban a Társadalombiztosító-járulékok felemelését is. (Bródy Ernő: Több, mint merénylet!) Tudom azt, hogy igenis, a Társadalombiztosító-járulékokat fel akarják emelni (Bródy Ernő: Hallatlan!) sa népjóléti minisztériumban már ott van a kész tervezet, amelylyel fel akarják emelni a Társadalombiztosítójárulékokat. (Jánossy Gábor: Honnan tetszik tudni?) Nem tagadja a miniszter úr sem. (Györki Imre: Az Erzsébet-téren a verebek is csiripelik már! — Zaj.) T. Képviselőház! Ebben az országban igenis, az a szituáció, hogy az eddigi terheket sem bírjuk. A Tár s adalombiz to sí tó-járulékok miatt minden kisiparost foglalnak az országban, s igenis, néhány ellenzéki képviselő van itt, aki a Házban kénytelen mindennap a kötelességét teljesíteni. (Jánossy Gábor: Minden képviselő!) Minden kérdésben idejövünk, és azért nem a népjóléti miniszter úrhoz intézem a kérdést, mert nála már ott van a tervezet, ellenben igenis, fel akarom hívni a pénzügyminiszter úr figyelmét s az egész ország figyelmét, hogy később majd, amikor az emberek már nem tudják fizetni az adót, azok sem, akik eddig tudtak adót fizetni, ne jöjjenek azzal, hogy: már késő, miért nem tetszett eddig beszélni? Mi felszólalunk itt a Képviselőházban és azt mondjuk, hogy az ország ezeket a közterheket sem bírja, amelyeket eddig reá méltóztattak róni. Amikor a Társadalombiztosító Intézetet megalkották, akkor én, habár szociális érzésű ember vagyok, azt mondottam, hogy az ország nem fogja bírni ezeket a terheket, és amikor már nem bírja, amikor az agrárius, a kisiparos, a nagykereskedő és a gyáros e^vmás nyakába borulva sír, akkor jön a kormány... (Jánossy Gábor: Nem jön! — Györki Imre: Honnan tudja, hogy nem jön?) Jánossy képviselő úr engem biztosan tart annyira komoly embernek, hogy én nem jövök ide, ha ez a kérdés nem igaz. (Felkiáltások jobb felől: Honnan tudja?) A minisztériumból. (Jánossy Gábor: Tetszett látni a tervezetet?) A népjóléti kormánytól. (Udvardy János: Ez az oldal nem tud róla! — Bródy Ernő: Tessék megfordulni! — Gál Jenő: Önök nem tudnak róla, tehát nem önök a beavatottak, hanem az ellenzék! — Bródy Ernő: Azért hozzuk ide, hogv meghiúsítsuk ezt a merényletet!) Azért jövök ide és azért nem akarok erről a kérdésről többet beszélni, mert a pénzügyminiszter úrtól akarok nyilatkozatot, hogy ő, mint a pénzügyi kormány feje, semmi néven nevezendő körülmények között nem fog belemenni abba, hogy az Országos Társadalombiztosító Intézet járulékait emeljék. Ez az egyetlen kérdésem ma a pénzügyminiszter úrhoz. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván nyilatkozni! Wekerle Sándor pénzügyminiszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A képviselő úr egy kérdést intézett hozzám, amely kérdés matériájáról nekem nincs tudomásom. Nem, emelte az én ismeretemet ezen a téren az a közbeszólás sem, amelyben az erzsébettéri verebekre méltóztatott hivatkozni, (Derültség.) mert ezt a forrást nincs alkalmam ellenőrizni. (Élénk derültség.) Az én tárcám körében ez a kérdés nem tárgyaltatott, a népjóléti miniszter úr ilyen tervvel hozzám nem fordult, úgyhogy, azt hiszem, ennek a kérdésnek ma nincs aktualitása. Mindenesetre, ha ilyen kérdés felmerülne, 18*