Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-370

Az országgyűlés képviselőházának 37 nisztrálják és agyonfelügyelik az urak a filmszakmát és a mellett nem veszik észre, hogy a kereskedelmi érzék teljes hiánya folytán elpusztulnak a gyárak, elpusztulnak a színházak és elpusztul sok exisztencia, amely mind ott él. (Zaj.) Ennek mind az az oka, amit elmondottam. Ha önök ezt fel nem ismerik, ha nem veszik szigorúan a kezükbe azt a kérdést, hogy az engedélyesek pontosan ibetartják-e az engedélyokiratnak ezeket a feltételeit és egyéb feltételeit, s ha nem veszik észre a miniszter urak — nemcsak a belügyminiszter úr, hanem a kereskedelemügyi miniszter úr és a pénzügyminiszter úr sem — azt, hogy itt vállalatok működnek a kereskedelmi törvény ellenére, amelyek alaptőkéjüknek olyan százalékát vesztették el, hogy működésük csak passzív lehet, és protezsálják ezeket, ezt a rendszert tovább is fenntartják és hozzájárulnak ahhoz, hogy gazdasági mérlegünk folyton-folyvást süllyedjen tovább: akkor itt hiába mondja a t. pénzügyminiszter úr, — amint tegnap mondotta — hogy meg fogjuk mutatni, hogy az altruisztikus címletek alatt működő, hasznot hajtó vállalatokkal majd el fogunk bánni. (Csizmadia András: Még csak tegnap mondotta!) T. miniszter-úr, itt van egy eset, ahol altruisztikus célzatok vannak antikommerciális célzatokkal vegyesen. Tessék belenézni ebbe a dzsungelbe, tessék rendet csinálni és a sok nyomorgó szegény embert jogaiba visszahelyezni. Nem veszem tudomásul a miniszter úr válaszát. (Viczián István: Meg akarták vesztegetni azok a mozisok Gömbös Gyulát! — Fábián Béla: Mit akartak Gömbös Gyulával? - Zaj.) Elnök: A miniszter úr nem kíván nyilatkozni. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a belügyminiszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Akik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak felállani! (Megtörténik.) Többség. A Ház a belügyminiszter úr válaszát tudomásul vette. Következik Gál Jenő képviselő úr interpellációja a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. (Gál Jenő: Bejelentést kívánok tenni!) A képviselő úrnak a szót megadom. Gál Jenő: T. Képviselőház! A miniszter úr távolléte folytán kérem, (méltóztassanak hozzájárulni ahhoz, hogy ezt az interpellációmat a legközelebbi interpellációs napon mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) -, , , A Ház az interpelláció elhalasztásához hozzájárul. Következik Bródy Ernő képviselő úr interpellációja. (Bródy Ernő szólásra jelentkezik.) Bródy Ernő képviselő úr kíván szólni. Bródy Ernő: T. Képviselőház! Bejelentést kívánok tenni. Miután, értesülésem szerint, a népjóléti miniszter úr hivatalos minőségben távol van, és én súlyt^ fektetek arra, hogy a miniszter úr interpellációm elmondásánál jelen legyen, kérem a t. Házat, méltóztassék megengedni, hogy interpellációmat a legközelebbi interpellációs napra elhalaszthassaon. (Felkiáltások a jobboldalon: Hozzájárulunk!) Elnök: Méltóztatnak a kért halasztáshoz hozzájárulni? (Igen!) _ A. Ház az interpelláció elhalasztásához hozzájárul. K ülése 1930 március 19-én, szerdán. 127 Következik Fábián Béla képviselő urnák a kereskedelemügyi miniszter úrhoz intézett interpellációja. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Perlaki György jegyző (olvassa): «Interpelláció a kereskedelemügyi miniszter úrhoz. 1. Van-e tudomása a kereskedelemügyi miniszter úrnak arról, hogy az ipartanács egyetlen kisiparos tag nélkül alakult meg? 2. Van-e tudomása a kereskedelemügyi ' miniszter úrnak arról, hogy a munkanélküliségről tartott értekezletre egyetlen kisiparos sem kapott meghívót?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! (Felkiáltások a jobboldalon: Megadjuk!) Fábián Béla: T. Képviselőház! En a választ akarom megkapni és nem az engedélyt arra, hogy interpellációmat ne mondjam el. Meg vagyok győződve arról, hogy t. képviselőtársaim, akik valamennyien hevülnek a magyar kisiparos-érdekekért, (Ügy van! a jobboldalon. — Bródy Ernő: Tósztokban! — Esztergályos János: Túlságos merész lendülettel kezdi! — Zaj.) akik minden egyes népgyűlésen felfedezik érzelmeiket a magyar kisiparostársadalom iránt... (Jánossy Gábor: Nem kell felfedezni! Megvan bennük! — Györki Imre: Itt az ellenkezőjét cselekszik! — Esztergályos János: Az elnöki tanács ládájába van bezárva! — Jánossy Gábor: Semmi köze hozzá! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Méltóztassanak a képviselő urat meghallgatni! Fábián Béla:... és akik századmagukkal iparosblokkot is alakítottak, az én felszólalásomat mind a legnagyobb mértékben nemcsak helyeselni fogiák, hanem nekem teljes mértékben igazat adnak {Felkiáltások a jobboldalon: Majd meglátjuk!) és végre lesz itt a képviselőházban egy olyan kérdés, amelyben nincs kormánypárt és ellenzék, hanem valamennyien a miniszter úrral szemben egyhangúan állást foglalunk. (Jánossy Gábor: ö is velünk! — Eay hang a jobboldalon: Hát ő miért ne volttá velünk? -- Malasits Géza: Egy akol, egy pásztor!) Ebben az országban van 300.000 kézműiparos, aki a legpéldátlanabb nyomorral küzködik. Olyan példátlan nyomorúságban vannak, — a vidéki vármegvék a megmondhatói ennek — hogy derék, rendes, tisztességes kisiparosok, akik egy esztendővel ezelőtt még négy vagy öt munkással dolgoztak, most visszaadják iparigazolványaikat azért, mert nem tudják a forgalmiadót sem megfizetni, s a helyzet az, hogy napszámossorba, ' a proletariátus sorába lesüllyedve, nem bírják kenyerüket megkeresni. Mi az a három tényező, amely a magyar kisiparosságot tönkretette? Tönkretette legelőször a forgalmiadó. A forgalmiadót oly őrült mértékben vetették ki rájuk, hogy nem voltak képesek megfizetni jövedelmükből. A forgalmuknál sokkal nagyobb mértékben, 2%-nál nagyobb mértékben kellett nekik forgalmiadót fizetni. A második tényező, amely a magyar kisiparosság sírjához a kapavágást megtette, a Társadalombiztosító. A harmadik tényező pedig á termelés válsága. Ebben az országban van 300.000 kispolgári tényező. Ennek a 300.000 kispolgári tényezőnek mindegyike ott áll a proletár árvizek határán, pedig ezeknek önálló exisztenciaként való megtartása nemzeti érdek, a magyar polgári társadalom érdeke. Mi történik ezekkei az emberekkel? Elsősorban óriási vetélkedés folyt értük, megindult a harc. Az egyik oldalon volt, azt hi-