Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-370

Az országgyűlés képviselőházának 3TÔ. ülése 1930 március 19-én, szerdán. 121 felemlítettem, vagyok bátor néhány személyi adattal szolgálni — ha majd látják az üzleti eredményeket — arra vonatkozólag, hogy kik is azok, akik a nagyszerű kereskedelmi és ipari érdek kiszolgálását ebben az országban végzik. Itt van az Apolló-mozgó, ennek sorsa az, hogy amikor elvették, odaadták egy részvénytársaságnak, amelynek a neve ez volt: Magyar Nemzeti Apolló Mozgóképszínház Részvénytársaság. Az elnöke. Tasaiádi-Szües András, igazgatósági tagok Horánszky Dezső, Balogh Elemér, Nagy Árpád miniszteri tanácsos, Fáy Gyula (Udvardy János: Csupa korrekt ember!) és Kossalka János országgyűlési képviselő. (Fábián Béla: Csupa vitézségi érmes hadviselt!) Méltóztatnak látni, hogy ezeknek a mérlegei miképpen néznek ki, méltóztatnak látni, hogy 1921-től kezdve mennyi miniszteri segítség kellett ahhoz, hogy fennmaradjanak, mennyi egymással ellenkező miniszteri rendelet. (Bródy Ernő: Ez a mozi altruizmus! — Fábián Béla: Az előzők megéltek és adót fizettek, ezeknek pedig állami támogatás kell. — Zaj.) Méltóztassanak csak rám figyelni. Itt van egy nagymozgónak nevezett vállalat, amelyet amikor elvettek a tulajdonostól... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Gál Jenő: Tisztelettel kérek 15 perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Gál Jenő: Mondom, amikor elvették a régi tulajdonostól, akkor alakult egy részvénytársaság, amelynek tagjai: Payr Vilmos államtitkár (Fábián Béla: Ez is hadviselt!), dr. Samassa Adolf (Fábián Béla: Ez is hadviselt!), dr. Hegedűs Gyula (Fábián Béla: Ez is hadviselt!), Horváth Ernő (Fábián Béla: Ezt nem ismerem, de valószínűleg ez is hadviselt!) és ott van mellettük egy Fenyő Sándor nevű úr, Ez az üzletvezető volt, aki azonban a bérletek során mindig szerepel valamilyen minőségben ezekkel a mozikkal kapcsolatban. Méltóztassanak megnézni, van itt egy átruházott mozgó, az a címe: Egyetemiek Mozgója és ennek tulajdonosa az Egyetemi Mária Kongregáció. Ez ennek a filmengedélynek a tulajdonosa. (Mihálffy Vilmos: Az a fő, hogy ki finanszírozza, nem az, hogy milyen néven áll! — Fábián Béla: Kinek a nevén áll, csupa hadviselt!) Azt mondják: Kultúrház-mozgó. En nem is azt kifogásolom, hogy ki kapja, én tőlem kapja akárki, de az a kérdés, hogy kitől veszik el (Bródy Ernő: Ártatlan embereket üldöznek !

N és ha odaadták másnak, mi ennek a következménye. Most, 10 év után számonkérő széket tartok és amikor mosolyogtak a jajgató embereken és azt mondták, hogy ezzel a hazát szolgálják, bebizonyítom, hogy miképpen szolgálták a hazát és azokat az érdekeket, amelyek a jelenlévő kereskedelemügyi miniszter úrra is rá vannak bízva, mert ezek az ipari vállalkozások és ezeknek sikere vagy sikertelensége kell, hogy mindenkit érdekeljen. (Fábián Béla: A miniszter úr kimegy, mert fél, hogy megszakad a szíve!) Engem nem vezet személyi animozitás, de egy részvénytársasági formában működő egyesület van itt, és bizony ez számadással és felelősséggel tartozik, akárki legyen is. Itt van a Kultúrház Mozgó. Olvasom, hogy ez ä szentdomonkosrendi zárda tulajdona. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ezek bizonyára

r nagyon értenek a mozgóüzemhez, mert máskép feltételezem, hogy nem adták volna oda. (Udvardy János: Olyan kultúrfeladatokat oldanak meg, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. XXVI. amelyeket támogatni kell! — Bródy Ernő: Kinek a pénzéből támogatják? De nagy gavallér. A szegény adózók pénzéből nagy gavallér!) Elnök: Csendet kérek! (Udvardy János: Akkor az előző mozitulajdonos is az adózók pénzéből kapott támogatást! — Fábián Béla: Az nem kapott semmit sem!) Gál Jenő: Itt van egy részvénytársaság, amelynek az a neve, hogy Népnevelő Filmipari Részvénytársaság. Ennek a részvénytársaságnak igazgatósági tagjai Szájbély Gyula úr, dr. Nagy Árpád miniszteri tanácsos, (Fábián Béla: Hadviselt!) Majovszky Pál kultuszminiszteri volt miniszteri tanácsos, (Fábián Béla: Hadviselt!) Pogány Frigyes országgyűlési képviselő, helyettes államtitkár, (Fábián Béla: Hadviselt) Kertész K. Róbert volt államtitkár úr, Kunz Ödön egyetemi tanár úr, Morvay Zsigmond volt főispán... (Scitovszky Béla belügyminiszter: De nem az övék! — Fábián Béla: Aki igazgatósági tag valahol, az egy kicsit lát belőle. — Udvardy János: Közéleti kiválóságok! Önzetlenül dolgoznak. — Fábián Béla : Ki mondta ezt? Adja írásban! A közéleti kiválóságok önzetlenül dolgoznak a holdban. — Malasits Géza: A szájukat sem nyitják ki ingyen.) Mielőtt a következtetéseket levonnám, vagyok bátor az üzleti eredményeket ismertetni. (Jánossy Gábor: Csak fejből!) Nem, kérem, azt nem lehet fejből. (Jánossy Gábor: Könnyebben megy!) Mielőtt azonban erre rátérnék, legyen szabad a miniszter urat figyelmeztetnem egy rendeletére. Már a fővárosi törvényjavaslat tárgyalása alkalmával voltam bátor hivatkozni arra, hogy a miniszter úr, illetve a íkormány ebben a körben kibocsátott 1930. február 7-én ugyancsak gróf Bethlen István miniszterelnök úr aláírásával egy rendeletet, mert mindent, ami kivételes hatalom alapján adott kormányfelhatalmazásnak tekintendő, még mindig a miniszterelnök úr lát el szignatúrájával, bár ez tisztán belügyi hatáskörbe tartozik. Ebben a rendeletben benne van az, hogy amit eddig perhorreszkáltak és amire nézve eddig mindig azt mondották, hogy «akinek odaadjuk, az azonban ne csináljon üzletet belőle, ne adja bérbe, ne álljon össze olyanokkal, akik üzérkednek, mert mi tiszta munkát akarunk» és ebben a Házban is mindenütt fennen ihirdettek, hogy ezek a tiszteletreméltó egyének — akiket én valóban tiszteletben is tartok... (Egy hang a jobboldalon; Kiket?) azokat az egyéniségeket, akik mint igazgatósági tagok szerepelnek. A közélet szempontjából azonban elítélem azt, bogy odaadták magukat egy ilyen célra, amely a anozgófényképiparnak és a mozgó fényképüzemnek haldoklását váltotta ki, amely részvénytársasági üzemek keretében a prezenc-márkák és a tantiémrendszer mellett nemtörődömséget adtak. (Scitovszky Béla belügyminiszter ellentmond.) Bocsánatot 'kérek, majd látni fogja a miniszter úr e tekintetben is az objektivitást. Kibocsátották tehát ezt a rendeletet, amely mind ennek az ellenkezőjét tartalmazza most már, amely rendelet — állítom — egy bírói ítélet után és ahhoz igazodva ; keletkezett azért, hogy a bíró által megállapított ítélkezés e módjának, amely az igazságot szolgálta, elejét vegyék. Egy bírói ítélet keletkezett, amelyben kimondotta a független bíróság... (Scitovszky Béla belügyminiszter: Miért nem kettőj) Miután én e tekintetben csak azt adhatom elő, amit ismerek, egyről beszélek, a miniszter úr majd megmondja, hogy melyik a másik. (Scitovszky Béla belügyminiszter: En egynél többet tudok! — Fábián Béla: Azért miniszter! — Scitovszky Béla belügymi17