Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-370

Az országgyűlés képviselőházának 37 0. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a belügyminiszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség A Ház a választ tudomásul vette. Következik Fitz Arthur képviselő úr első interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét felolvasni. Héjj Imre jegyző (olvassa): «Interpelláció a m. kir. földmívelésügyi miniszter úrhoz. Van-e tudomása a földmívelésügyi miniszter úrnak arról, hogy a vetőburgonya behozatalának korlátozásával az egyes vidékek vető; magját nélkülöző gazdák súlyos veszteségek elé néznek? Hajlandó-e a miniszter ür a vetőmag behozatalát engedélyezni, illetve az ily irányban kiadott rendeletet módosítani?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Fitz Arthur: T. Ház! Azokat a súlyos gazdasági viszonyokat, amelyek a kisgazdákra éppen terményeik értékesítése szempontjából reánehezednek, mindannyian túlontúl ismerjük. Különféle termékek, különféle árzuhanások és értékcsökkenések skáláját futották meg. A kisgazda ma gondterhesen kapkodja a fejét, mert sok termelésével és sok terményével nem tudta elérni azt az értékesítési árat, amelyet annakidején a termelésre reáköltött. Van azonban a földmívelésügyi miniszter úrnak egy rendelete, amely már mintegy csírájában is megfojtja a kisgazdának a jövő terményébe vetett reményeit. A pestkörnyéki gazdák évtizedek óta hozzák be terményeiket a budapesti piacokra s évtizedek óta csak úgy tudnak megküzdeni az élet nelhéziség-eivel, hogy ezeket a terményeket közvetlenül a fogyasztókhoz juttatják. Főkép a primőrtermiékek piacra hozásával fontos szerveivé váltak a budapesti közélelmezésnek. A primőrtermékeknek a pesti piacra való hozásával egyúttal hozzájárulnak ahhoz is, hogy a külföldről bejövő korai áruk megkonkurrálásával valamiképpen javítják kereskedelmi mérlegünket is. Ezejk a gazdák, akik hihetetlen szorgalommal, szívóssággal és sokszor akadémikusokat megszégyenítő hozzáértéssel művelik földjeiket, évtizedes tapasztalatok és sokszoros ráfizetések után a stockeraui vetőburgonyában találták meg azt a burgonyatípust, amely földjeiken a lehető legjobban termelhető. Ez a burkonyatípus annyira bevált, hogy tavaly képesek voltak 28—30 fillért fizetni kilónként azért az áruért, amelyet a kereskedő odakünn Ausztriában mázsánként 7—8 schillingért vett meg, és itt azutáln busás haszonnal a gazdáknak vetőmagul eladott. Az elmúlt ősszel azután megjelent a földmívelésügyi miniszter úrnak egy rendelete, amely a szabad burgonyabehozatal — és kivitel elve alapján megengedi, hogy a burgonya kereskedelmi és ipari célra szabadon behozassék, azonban vetőmag céljából — bár ez sokkal kisebb kontingenst tesz ki — burgonyát behozninem lehet. A pestkörnyéki gazdákkal immár harmadik hónapja instanciázunk a földmívelésügyi miniszter úrnál és kérjük, hogy a gazdákra súlyos veszteséget jelentő ezt a rendeletet valamiképpen módosítani méltóztassék és legalább azt engedje meg, hogy egészséges vetőmagot behozhassunk ebbe az országba, hiszen lassan elmúlik rólunk a burgonyavetés ülésé 1930 március 19-én, szerdán. 117 ideje, lassan új termés elé nézünk és ez a kérdés még mindig nincs rendezve. Eljárván audiencián, megkaptuk azután a választ, hogy miért született meg ez a rendelet. A miniszter úr volt szíves felvilágosítani minket arról, hogy egyes külföldi államokkal kötött szerződésünk értelmében az illető külföldi államokba csak abban az esetben exportálhatunk oda, ha megakadályozzuk azt, hogy burgonyabetegségben szenvedő országokból vetőmagot behozzunk. Ez a rendelet rendkívül méltányosnak látszik ^az első pillantásra. Ilyen burgonyafertőző országnak van feltüntetve Ausztria is. En elhiszem, hogy a rendelet, amely ezen szerződés alapján megjelent, lét jogosultnak látszott, mégis feltételezem, hogy bár a szerződés expressis verbis Ausztriát jelöli meg mint burgonyabetegségben szenvedett országot, valószínűleg nem intenciója a rendeletnek az, hogy egész Ausztriára kimondja a tilalmat, hanem egyedül azokra a vidékekre vonatkozik, ahol véletlenül burgonyabetegség van. Hogy ez mennyire így van, és a rendelet mennyire értelmezendő ebből â szempontból, annak legfőbb bizonyítéka az, hogy ugyancsak velünk szerződésben álló országok maguk is beszereznek Ausztria vidékeiről burgonyavetőmagot, egyedül csak azt teszik meg, hogy hatóságaikkal megvizsgáltatják, hogy az illető vidék szenved-e valamilyen burgonyabetegségben vagy sem. Ezt kérnők mi is a t. földmívelésügyi miniszter úrtól. Méltóztassék valamiképpen hatósági közegekkel megvizsgáltatni azokat a vidékeket, amelyekről a gazdák burgonya vetőmagot szeretnének behozni. Ma tudniillik a helyzet a következő: A kereskedő behozza ipari és kereskedelmi célokra külföldről a burgonyát ebbe az országba, ahol Szabolcs vidékén ezrével állnak az eladatlan vagonok, ebbe az országba, ahol a gazdák kétségbeesve nézik, hogy akkor, amikor szükség van a szeszkontingens felemelésére, kereskedelmi és ipari célokra mégis behozható az áru. Nem szabad azonban ilyen árut a rendelet értelmében a gazdáknak vetőmag céljaira eladni. Mi történik? Eoppant nehéz ellenőrizni, hogy ezzel a behozott áruval mi történik? A gazdát megbüntetik kihágásért abban az esetben, ha iyen burgonyát elültet. Végső fokon azonban a gazdát nem nyerészkedési vágy űzi, csak egészséges életösztöne diktálja neki azt, hogy ilyen anyagot használjon. A kereskedő előzőleg blankettát vesz tőle, hogy nem használja fel vetőmagul az árut, a gazda pedig amikor kezében van az áru, mégis felhasználja azt, mert — a földmívelésügyi ^minisztérium burgonyahivatalának vezetője állította ki erről az írást — ugyanazon termelési viszonyok, ugyanolyan föld, ugyanolyan éghajlat, ugyanolyan trágyázás és ugyanolyan megművelési viszonyok között a stockeraui burgonya ezeken a földeken 20—60 százalékkal jobban terem és 20—60 százalékkal nagyobb hozadékot ad. Ismételten hangsúlyozom, hogy a legkorábban termelt [burgonyának a piacra dobásával a pestkörnyéki gazdák nemcsak az élelmezésben játszanak fontos szerepet, hanem állítom, hogy az iíyen módon az elvesztett hetek, belső fogyasztás szempontjából, a külföldről importált áruk javára fogják a mi rovásunkra eldönteni a mérleget. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Tudom, hogy a t. földmívelésügyi miniszter most egy ankéten van jelen s ezért nem tud ez