Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-370

Az országgyűlés képviselőházának 370 nyilvánítani óhajtom, azok után, amiket a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr már kijelentett volt. Nagy élvezettel hallgattam végig az idevonatkozó vitát és úgy látom, hogy nem egy beszéd nagy előtanulmányról tett bizonyságot. A magam részéről azonban nem látom szükségét annak, hogy ez a kérdés ebben a nagy terjedelemben vitattassék meg és nagyterjedelmű mindenféle közjogi kérdéssel, patronátusi és egyéb más kérdéssel hozassék kapcsolatba. Amit mi ebben a bekezdésben terveztünk, semmi mást nem kíván, mint a praktikus megoldásnak törvényhozási úton való megvalósítását és pedig abban az érdekszférában, amelyet megkíván a törvényhatóság érdeke, a római katholikus egyház érdeke és ennek kapcsán az egész magyar érdek is. (Helyeslés a balközépen.) Lehetetlennek tartom, hogy a mai időkben ezeknek a kérdéseknek a székesfővárosi törvényhá-. tósági bizottságban minduntalan való felvetése megakadályozza azt az egyébként lehetséges együttműködést, amely a székesfőváros érdekében^ áll és itt örökösen felekezeti súrlódások bevetésével az együttműködés lehetőségét tegye hosszú időre lehetetlenné. De államérdek, hogy ilyen kérdésekkel magának a törvényhatósági közgyűlésnek és magának a törvényhatóságnak élete soha többet fel ne zaklatassék. Ez törvényhozási intézkedés, amely megegyezik azzal a konszenzussal, azzal az intencióval, amelynek itt kifejezést méltóztattak adni; megegyezik törvényes rendelkezéseinkkel, megegyezik a kánonjoggal, megegyezik a hercegprímás úr ő eminenciájának felfogásával és az eddigi jogszokással is. Itt csak arról van szó, hogy ezt a kérdést praktikussági szempontból egyszersmindenkorra törvényhozási úton ebben a konszenzusban leszögezzük, hogy soha ez a kérdés a törvényhozásban többé visszavonást ne okozzon és ennek a kérdésnek kivonásával a kérdés megoldása azoknak kezébe adassék, akiknek kezébe — ezt majdnem mindenkinek felszólalásából kivettem — juttatni akarják; a katholikusság részére, mert senki sem akar más egyháznak lelki ügyeibe, vallási ügyeibe beleavatkozni. Ha ezt a kérdést ilyen módon meg tudjuk oldani, akkor nekem semmi vonatkozásom és semmi kapcsolatom a patronátusi joggal nincs és itt sem ex és in radice kívánjuk felvetni, hanem kizárólag praktikussági szempontból; abból a szempontból, hogy a törvényhatósági bizottság plénumában helytfoglaló katholikusság vagy a katholikusság által kiküldött grémium maga válassza meg a római katholikus lelkészeket, igen-e vagy nem. En magam így egyszerűsítem le ezt a kérdést és így a legtisztábban látjuk a kérdés megodlásának lehetőségét és annak a szükségességét. (Helyeslés a balközépen.) Ezek alapján t. Ház, méltóztassék az előadó úr módosító indítványait elfogadni, méltóztassék a 6. bekezdésre vonatkozólag Petrovácz Gyula és Szilágyi Lajos t. képviselőtársaimnak egymással teljesen megegyező indítványát elfogadni, (Helyeslés.) a többi indítványokat pedig méltóztassék elvetni és a szakasz többi részére nézve az eredeti szövegezést méltóztassék elfogadni. (Helyeslés'. — Szilágyi Lajos szólásra jelentkezik.) Elnök: A képviselő úr milyen címen kér szót? (Szilágyi Lajos: Egyik indítványomat óhajtom visszavonni!) A képviselő urat a szó megilleti. Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! A 6. bekezdéshez két indítványt terjesztettem elő. Az egyik szerint a kegyúri bizottság tagjait válasszák az Összes bizottsági tagok, másik indít- I KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXVI. ülése 1930 március 19-én, szerdán. 105 ványom szerint a kegyúri bizottság tagjait válasszák a római katholikus bizottsági tagok. Nehogy a kérdés feltevésénél zavar keletkezzék, e két indítvány szembeállításából — bár és felszólalásomban már határozottan színt vallottam — szükségesnek tartom, hogy a szavazás megkönnyítése végett 'tisztelettel bejelentsem, hogy azt az indítványomat, amelyben azt indítványoztam, hogy a törvényhatósági bizottság összes tagjai válasszák a kegyúri bizottságok, visszavonom (Helyeslés'.) és másik indítványomat, amely Petrovácz t. képviselőtársam indítványával' teljesen azonos, tartom fenn. (Helyeslés.) Elnök: Minthogy az előadó úr szólni nem kíván, másnak pedig szólási joga nincs, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom és következik a határozathozatal. A 33. §-t bekezdésként fogom szavazásra feltenni. Az első bekezdés eredeti szövegével szemben áll Farkas István és társai képviselő uraknak kétrendbeli és Szilágyi Lajos képviselő úrnak egyrendbeli módosító indítványa. Vannak azután pótlások is, amelyeket az eredeti szöveg feletti szavazás után fogok szavazásra feltenni. Kérdem tehát a t. Házat, méltóztatik-e az eredeti szöveget elfogadni, szemben a felsorolt módosító indítványokkal? (Igen!) r A Ház az eredeti szöveget fogadta el. Pótlást indítványozott az első bekezdéshez mindenekelőtt az előadó úr, aki azt indtíványozta, hogy hat év helyett háromévenként való választás legyen, továbbá Farkas István és • társai képviselő urak, és Bródy Ernő képviselő úr. Kérdem t. Ház először, hogy méltóztatik-e az előadó úr pótlási indítványát elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, akkor az első bekezdés ezzel a pótlással fogadtatott el. Kérdezem másodszor, méltóztatik-e Farkas István és társai képviselő urak pótlási indítványát elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Akik elfogadj ák,

t szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség! A Ház ezt a pótlást elvetette. Most kérdem harmadszor, méltóztatik-e Bródy Ernő képviselő úr pótlási indítványát elfogadni, igen vagy nem? (Nem!) A Ház ezt a pótlást sem fogadta el. Következik a 2. bekezdés. A 2. bekezdés eredeti szövegével szembenáll az előadó úr módosító indítványa, továbbá Szilágyi Lajos és Farkas István és társai képviselő uraknak két azonos módosító - indítványa. Először a Ház az eredeti szöveget fogom szembeállítani valamennyi indítvánnyal. Amennyiben a if

Ház az eredeti szöveget nem fogadja el, az előadó úr indítványára fogom feltenni a kérdést szemben Szilágyi Lajos és Farkas István és társai képviselő urak indítványával. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a 2. bekezdést eredeti szövegében nos módosító indítványa. Először t. Ház az eredeti szöveget nem fogadta el. Kérdem tehát, méltóztatik-e az előadó úr módosító indítványát elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik az előadó úr indítványát fogadják el, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház tehát a 2. bekezdést az előadó úr módosításával fogadta el. Következik a 3. bekezdés. A 3. bekezdéssel szembenáll egy módosító- és egy pótló indítvány. A módosító indítvány Bródy Ernő képviselő úré. Kérdem a t. Házát, méltóztatik-e az eredeti szöveget elfogadni, szemben Bródy Ernő képviselő úr indítványával, igen vagy nem? (Igen!) A Ház az eredeti szöveget fogadta el. Van a 3. bekezdéshez Farkas István és társai képviselő uraknak egy pótlási indítványa, amelyben azt indítványozzák, hogy a törvényhatósági bizottság saját elhatározásából is 15