Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-370

Àz országgyűlés képviselőházának 37 í feljebb e mellett a jog mellett még külön meg lehet adni a főpolgármesternek vagy a polgármesternek azt a jogot, hogy ők maguk is ilyen indítvánnyal járulhatnak a törvényhatóság közgyűlése elé. A szakasz negyedik bekezdése rendelkezik arról, hogy a törvényhatósági tisztviselők sem az állandó szakbizottságokba, sem a külön bizottságokba tagokká nem választhatók meg. Ebben a tekintetben el kellene fogadni és sokkal helyesebb lenne elfogadni Farkas István képviselőtársamnak azt a módosító indítványát, amely azt célozza, hogy az amúgy is szűkre szabott önkormányzati jogoknak legalább is valamije, egy csücske megmaradjon, mert ha itt az érdekképviseleti tagokat és az egyéb olyan címen helyet' foglaló tagokat, akiket nem a választók választanak és akik nem a választók bizalmából ülnek benn a törvényhatóságban, azokat küldik be a szakbizottságokba, akkor semmi értelme sincsen ezeknek a szakbizottságokba való kiküldetéseknek. Tessék a szakbizottságokat úgy megalakítani, hogy azok tagjai csak a megválasztott bizottsági tagok sorából kerüljenek ki és ezek részére is tessék a törvényjavaslatba egy olyan rendelkezést felvétetni, amely szerint a szakbizottságok Is a pártok számaránya szerint aránylagos választási rendszer alapján állíttassanak össze. Amikor az aránylagos választási rendszernek törvénybeiktatását kívánom itt is, akkor természetesen ez csak azt jelentheti szerintem, hogy csak olyan számarányban vegyenek itt részt az egyes pártok, mint amilyen számarányban a választók megválasztották az egyes törvényhatósági bizottsági tagokat, figyelmen kívül hagyva azokat a bizottsági tagokat, akik nem választás útján, hanem egyéb címen foglalnak helyet a törvényhatósági bizottságban. T. Képviselőház! Minthogy ezek a sérelmek, amelyek fennállanak és amelyekre vonatkozólag mi előterjesztést és módosító indítványt tettünk, (Zaj. — Halljuk.) nincsenek ebben a szakaszban korrigálva, mindaddig, amíg azok orvoslása a szakaszban nem foglaltatik, ebben a szövegezésben a javaslatot nem fogadhatom el. Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Meskó Zoltán! Meskó Zoltán: T. Képviselőház! Ügy látom, hogy a tárgy teljesen ki van merítve s. éppen azért csak pár pillahatra óhajtom a t. Ház szíves figyelmét igénybevenni. (Halljuk! Halljuk!) A magam részéről csodálkozásomnak âdok kifejezést ä felett, hogy lehet egyáltalában arról vitatkozni, hogy a katholikus plébánost mások, mint katholikusok válasszák meg. En mindig a felekezeti békének voltam híve és vagyok híve ma is. Ha más felekezetűek választanák meg a plébánost, ha idegen felekezetűek szavazatával kapna többséget, akkor ez nemcsak, hogy bizalommal nem lennék az ilyen plébános iránt, de állítom, hogy ez a felekezeti békét zavarná meg. Éppen ez indoknál fogva Petrovácz t. képviselőtársam indítványát fogadom el. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Hegymegi Kiss Pál! Hegymegi Kiss Pál: T. Házi A magam részéről ugyanazon az állásponton vagyok, amelyen a bizottsági tárgyalások során is voltam. Az én nézetem az, hogy ezt a kérdést Halász Móric t. képviselőtársunk fogta fel helyesen. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloídalon.) Ezt a kérdést voltaképpen a székesfővárosnak szabályrendeletével kell megfelelően rendezni. Ne méltóztassanak félreérteni, mert nekem az az álláspontomé —• leglább is ezt tartom helyesnek, . ülése 1930 március 19-én, szerdán. 103 mint más felekezethez tartozó ember, — hogy ildomtalan lenne, ha más felekezetűek papjának megválasztását a magam részéről befolyásolnám. (Ügy van! Ügy van! jobb felöl.) Ez a kérdés azonban a múltban sem törvényhatóságilag volt rendezve. A magam részéről szeretném — a legtárgyilagosabb álláspontom ez, — ha ezt a kérdést most sem törvényhozási úton rendeznők, hanem rendeznők úgy, hogy ebben a tekintetben tényleg a katholikus híveknek akarata érvényesüljön. Felvetődött egy kérdés, amely engem voltaképpen felszólalásra késztet, Gál Jenő képviselőtársunk egy nyilatkozata, amellyel kénytelen vagyok foglalkozni, s amely nézetet a magam részéről egyáltalában nem osztok. Mert én az egyháznak és politikának elválasztását úgy értem, hogy az egyház-a maga szervezeteit ne vigye bele a politikába. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) viszont pedig másrészről úgy értem, hogy az egyházi életben ne történjék politizálás. De mint a jogegyenlőség elvének híve, amikor saját egyházamban is magas világi részéről megindult egy mozgalom, amelyik a mi egyházunk papjainak polgári jogaik gyakorlása körében a politikai életben való részvételét kívánja megakadályozni, ezt a magam részéről helyesnek egyáltalában nem tartom, ebben a tekintetben a jogegyenlőség elvének érvényesülését kívánom, sőt sok tekintetben nagyon sajnálom, hogy a mi felekezetünkből nincsenek itt többen, (Strausz István: Van!) mint például a nemzetgyűlésben voltak, mert én azt mondom, hogyha itt minden foglalkozási ág, minden szempont megfelelően képviselve volna, akkor sokkal eredményesebben, sokkal harmonikus abb an tudnának itt működni. Halász Móric képviselőtársam indítványát fogadom el. Elnök: Kíván valaki szólni? Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr óhajt szólni. Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. Ház! Azt hiszem, hogy a ma itt megindult vitát minden jó magyar ember csak megelégedéssel látta, mert a felszólalásokból^ azok túlnyomó többségéből kisugárzott áz az érzés, hogy valamennyien magyarok az országnak ebben a nehéz helyzetében egyik legdrágább kincsünknek tekintjük a jó viszonyt az egyházak és az állam közt és az egyes egyházak közt. (Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Az animus cooperandinak ez a készsége hatotta át a mai felszólalásokat és tényleg konzervatív kultuszpolitika nem is tarthat mást szem. előtt, mint a jó viszonyt az egyházak és az állam közt és a jó viszonyt az egyes egyházak közt. Azt hiszem, 'hogy ez teljes mértékben fennáll. Ebben az esetben a katholikus egyházról van szó, amely teljes biztonságban élvezi a maga javait, az államtól a pénzügyi helyzet által megkívánt mértékben anyagi támogatásban részesül és egyes konkrét kérdések intézkedésénél is mindig megvan a jóakarat, hogy azok úgy oldassanak meg, hogy a megoldás amaz egyház sajátos természetének amelyről szó van, megfeleljen. Nem vitás ebben az esetben, hogy a fővárosnak a kegyúri joga megvan és minthogy a főváros Összes jogai, egész szervezete és jogviszonyai kódexszerűen szabályozhatnak, természetes, hogy felmerült ennek a kérdésnek ; rendezése is. Ennek a kérdésnek rendezésénél tehát egyedül irányadó az a kívánság lehet, hogy úgy | rendezzük ezt. a kérdést, amint azt az ország érdekelt katholikus egyháza igényeinek és ki-