Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-370

Az országgyűlés képviselőházának 370, házi autonómiának is örök forrása. Azokban az . országokban, ahol közjogi értéket adtak - a katholikus egyház megnyilvánulásainak, száz­szorosan és ezerszeresen jobban kell vigyázni arra, hogy ez a par excellence vallási és fele­kezeti kérdés a maga tisztaságában megóvas­sék. A patrónus, a patronizáló hatalom csak kiegészítő rész és az újabb kánonjogi kodifi­káció eltér és elhalad e mellett a kérdés mel­lett, mintha azt akarná mondani (Zaj a bal­oldalon. Halljuk! Halljuk! a baloldalon.), hogy én, az ecclesia militans, abban a kérdésben, hogy a maga tisztaságában miképpen álljon a kánon és minden kánonjogi vonatkozás, lassan­ként felhagyok az eddigi gyakorlattal és a ki­zárólag egyházi ügyeket egyházi térre akarom szorítani. Combes és Waldeck-Bousseau idejé­ben is, amikor a szabadelvűség gondolata száj­lőtt szembe az egyház konzervatív felfogásá­val és amikor az egyház és az állam szétválasz­tását vitatták, az akkori két álláspont, amely egymással szembeszegeződött, megegyezett ab­ban, hogy az egyház erősítése a maga autonój miájában és az állami vonatkozásoktól való szétválasztásában mutatkozik meg. Ebben nem volt különbség és amikor én itt, a magyar Képviselőházban ebben a kér­désben szót emelek, nem tudom szem elől té­veszteni és hangsúlyoznom kell, hogy az én közjogi és politikai álláspontom merőben ellen­kezik azoknak álláspontjával, akik a közjogi prerogativák tekintetében és az egyház politi­kai jelentősége tekintetében közjogi kiemelke­déseket mutatnak. Mindennek ellenére, mikor arról van szó, hogy a katholikus egyház belső szervezeti kérdésében, mégpedig minden vo­natkozásában, a katholikus^ egyház autonóm érvényesülése szempontjából vizsgáltassák a kérdés, akkor én azt mondom: nem szabad és nem lehet sem azoknak, akik az önkormány­zatnak a politikai, a világi területen hívei, sem azoknak, akik súlyt helyeznek az egyházi autonómia érintetlenségére, olyan tételt felállí­taniuk, hogy hitéleti alapon nyugvó, a katho­likus egyház jogi és kánoni berendezéséhez tar­tozó kérdésekbe beleavatkozzanak, mert az ki­zárólag a katholikusok ügye. (Helyeslés bal­felől.) T. Képviselőház! A kánoni és az egyíházi kodifikáció kérdését egészen helytelenül állí­totta be Dabasi Halász Móric t. képviselő­társam ós helytelenül) állít jak: be mélyen t. szociáldemokrata képviselőtársaim is. Aki azon az állásponton van, hogy ez mennyire az önkor­mányzat kérdése, elveszti azt, hogy az önkor­mányzat mindig a közjogi, a közigazgatási és a politikai érvényesülés kérdése a világi területen. Az egyháznak, mint olyannak és minden fele­kezetnek, mint társadalmi és vallási közület­nek megkülönböztetését kell hogy szolgálja az, aki az eszmék tisztázásával, a hatáskörök meg­különböztetésével az egyháznak és az államnak a maga hivatottságában és hivatásaiban való bírálatát taglalja, s nem szabad arra a mes­gyére tévednie, hogy az egyháznak és az állam­nak egymással konkurrenciális érdekei lehes­senek. (Strausz István: Nem is lehetnek!) Ab­ban, ami az állam szuverenitásából folyik, ami az államélet közjogi berendezésében és a poli­tikai élet minden vonatkozásában a suprema lex-et ott keresi, hogy az állam maga őrködik a felett, hogy ezek betartassanak, egyetlen halárvonalat ismerek és ez az, ahol az egyház a maga dolgáról, a maga törvényeiről, hívei lelki berendezkedésének ápolásáról és papjai­nak hivatásáról intézkedik. A kegyúri jog maradvány, t. Képviselőház. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXVI. ülése 1930 március 19-én, szerdán. 97 Azt mondanám, hogy az egyháznak az egyház jog modern felfogásánál arra kellene töreked­nie, — és^ én a kánoni újabb törvényhozásban azt az irányzatot látom, hogy a maga függet­lenítésében az egyház arra törekszik — hogy ezeket a patronizáló hatalmakat leépítse. (Da­basi Halász Móric: ügy van! Ez helyes!) Ezt mindenki láthatja, aki olvassa az egyház hiva­talos lapjában megjelenő közleményeket és akit érdekel az egyház ügye; már pedig én azt merem mondani, t. uraim, hogy a katholikus egyházjog és annak fejlődése mindenkit kell hogy érdekeljen,, f olyan múltja van ennek a jurisdictio-felépítésnek, olyan múltja van ma­gának a törvényhozásnak és törvénykezésnek. (Turi Béla: Jövője is!) Például Sztehlo Kor­nélra hivatkozott Turi mélyen tisztelt képvi­selőtársam. Ez azokra az időkre nyúlik vissza, amikor az egyház jogkörébe tartozott a házas­ságjog rendezése. Valóságos klasszikus tanul­mány az % amit erről Sztehlo írt és ha a mai jogfejlődés állapotában anakronizmus is, de higyjék el nekem, hogy éppen olyan, mint ahogy ma anakronizmus az, hogy Zeus ural­kodása mit jelentett a klasszikus világ rend­jében, mit jelentett a műveltség szempontjából. Jogfejlődés és jogalkotás szempontjából az egyházak klasszikus jogalkotó rendje olyan, amelyet mindnyájunknak észre kell vennünk és mindnyájunknak a legnagyobb tiszteletben kell tartanunk. (Turi Béla: A legnagyobb élő jog!) Amikor tehát ezt az egyházi kérdést tagla­lom az egyházjog szempontjából és annak kö­zépkori, történelmi jelentőségét ismerem el, mert egyik korrektivuma volt például a hübérrend­szer hibáinak, amennyiben^ az f egyház akkor, amikor a vallási kultusz ápolására befogta a földesurat és azt 'mondta, hogy neked világi és anyagi javakat adok... (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Gál Jenő:... megmondta azt is, hogy eat a helyzetet nem szabad tisztán a magad élveze­teire és arra felhasználnod, hogy ebből bandé­riumokat állíts fel világi hatalmak védelmére. Neked egyúttal az egyháznak, mint fontos és elengedhetetlen erkölcsi hivatalt betöltő testület­nek támogatására is adnod kell ezekből a ja­vakból. Aki ma, t. uraim, úgy, amint Farkas Ist­ván képviselőtársam, ezt a kérdést anyagi vo­natkozással hozza kapcsolatba, az nem értheti és nem érezheti át azt, amit a klasszikus jogfej­lődés és a kegyúri jogfejlődés mai állapotában, a «szabad egyház — szabad állam» gondolatában kell hogy feltaláljon. (Ügy van! balfélől) A kegyúri jog, mint ilyen, a maga érintetlenségé­ben egészen à: legutóbbi időkig fennállott; és mennyi előrelátás és böleseség mutatkozik meg abban, hogy a Szent Szék, amikor féltékenyen őrködik afelett, hogy az egyháztól idegen gon­dolat ne férkőzhessek a kultusz közelébe és ami­kor féltékenyen őrködik a felett, hogy katho­likus jogintézmény a katholikus épület sértetlen­ségét és ornamentikájának nagyszerűségét egy lehelettel se érintse, egyúttal továbbépíti a jog­fejlődésnek azt a szerencsés útját, amely az egyház függetlenítését, az egyháznak a maga hitéleti vonatkozásaiban való fensőbbségét a maga körében, a maga a pápai jurisdictio-fen­sége alatt élők körében és a zsinati törvényhozás felett is álló csalhatatlansági teória körében tartja fenn. Mi, akik nem tartozunk bele ebbe a kategó­riába, mi akik a szemlélet alapján állunk, azt mondjuk erre: ha így találja jónak az egyház és addig, amíg ez mások jogát nem sérti, ez a szabadságjogok ápolásához és a felekezeti auto­- » . 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom