Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-370

Az országgyűlés képviselőházának 37 0. gyűlés válasszon. Nem keverhetem Össze a gondolatmenetet. Továbbá itt van az 1890-iki rendelet, amelyet gróf Csáky Albin, a liberális törvényhozásnak egyik fontos tényezője és az egyházpolitikai törvények atyja intézett a tiszamenti községekhez. E rendeletében azt mondja (olvassa): «Általánosságban kimondandónak találom, hogy a községek éppen olyan módon gyakorolják kegyúri jogaikat, mint a szabad királyi városok. A papválasztásnál a képviselőtestületeknek, illetőleg a közgyűlésnek és tanácsnak csak katholikus tagjai bírnak tényleges szavazati joggal.» T. Ház! Tehát be van bizonyítva, hogy itt olyasmit akarunk kodifikálni, ami nincs ellentétben a kánonjoggal, a, magyar törvényekkel, illetőleg a királyi dekrétumokkal és miniszteri döntésekkkel, sőt azokkal egyezik. (Zaj.) T. Képviselőház! Az elévülés pedig ezen a téren azért nem állhat be, mert ha néhol szavaztak is különbözőképpen, elévülés a jogban csak az illetékes tényező hozzájárulásával, . nyilt vagy hallgatag beleegyezésével történhetik. Itt pedig a hozzájárulás nemcsak hogy nem volt meg, de az újabb királyi dekrétumok és miniszteri döntvények — nem is szólva az egyházról — fenntartják a tiszta elvet, itt tehát elévülés esete nem forog fenn. A komáromi példa, amelyét Halász t. képviselőtársam felolvasott, szintén ezt bizonyítja, mert ott azonkívül, amire ezt Halász t. képviselőtársam bizonyítékul felhozta, éppen az van benne, (Dabasi Halasz Móric: Az is benne van, hogy nem lehet megváltoztatni) hogy ellenkező gyakorlat nem teremthet új jogszabályt. Azt hiszem tehát, hogy világosan leszögezhetem azt, hogy a jogkérdés úgy áll, hogy a kánonjog is, a királyi dekrétumok is, amelyek törvényerővel bírnak, ha kellő formában adatnak ki, és a miniszteri döntvények is azt a jogállapotot rögzítették le, amelyet mi most be akarunk kodifikálni a fővárosi törvényjavaslatba, hogy tudniillik a fővárosnál hogyan gyakoroltassak a kegyúri jog. En tehát semmiféle olyan cselekedetet nem gyakorlok, amely az egyház kezeit megköti. Ebből a törvényből semmiféle jogsérelme nincs az egyház úgynevezett szuverenitásának, amely lelki dolgokban tényleg megvan. Nem lehet tehát azt mondani, hogy hagyjuk el inkább a szakaszt, mert ha itt talán egy-két óráig némely lelkekben felverte a vallási békétlenség hullámait — de nem is hiszem, hogy felverte —, de a jogi állapotot egyszersmindenkorra leszögezi a törvényjavaslatban és evvel a békét teremti meg. Ha jön egy törvényhozás, amelynek ezen kérdésekre, a nagy múlttal bíró magyar egyház és a nemzet közötti öszszefüggésre és a jövő irányára nézve megváltozik az álláspontja, akkor ez a hatodik bekezdés igazán nem lesz még egy kavics sem, amely azt az irányzatot meg tudja akadályozni. T. Ház! En tehát oda konkludálok, hogy bár elfogadom bizonyos vonatkozásban Halász,! képviselőtársam indokolását, tudniillik, hogy ! ne avatkozzunk jogtalanul az egyház jogaiba, de igenis az egyházzal együtt a magyar törvényekben a kegyúri jogra vonatkozólag hozhatunk szabályt. Azt vallom, hogy minden más in- j dítvány, amely nem egyezik meg a belügyminiszter úr eredeti javaslatával, nem jó s ellenkezik a Halász képviselő úr által vallott és általam \ is elfogadott elvvel. Az eredeti javaslat, amely j most már a bizottsági módosítás folytán Pet- \ rovácz Gyula t. barátomnak átvállalt javaslata, •az az a javaslat, amely megfelel a kánonjognak, i ülése 1930 március 19-én, szerdán. 9§ a királyi dekrétumoknak, a magyar törvények szellemének és azonfelül megfelel — a gyakorlatról nem is szólok — annak az emelkedett szellemnek, amely kiviláglik a Petrovacz Gyula t. barátom által tegnap felolvasott nyilatkozatokból, amelyeket zsidók, protestánsok és katholikusok egyaránt tettek, s amilyen nyilatkozat ma Bródy Ernő: t, képviselőtársam részéről is elhangzott. Ez az igazi liberalizmus a vallási szabadság kérdésében, hogy tudniillik ezt a mindenkinek kijáró jogot, a suum cuique-t mindenkinek egyformán biztosítsuk. (Elénk helyeslés és taps a balközépen.) Minthogy Petrovacz Gyula t. barátom javaslata ezt nemcsak elméletileg, de gyakorlatilag is biztosítja s egyúttal megnyugvást is hoz, kérem a t. Házat, méltóztassék Petrovacz Gyula képviselőtársam javaslatát elfogadni. (Elénk helyeslés és -taps a balközépen.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Képviselőház! Két érdekes felszólalást hallottunk a szóbanforgó kérdésről: az egyiket^ Dabasi Halász Móric t. képviselőtársam, a másikat pedig az előttem szólott Turi Béla t. képviselőtársam részéről. Itt két ellentétes felfogásról van szó, s azt hiszem, hogy < Dabasi Halász Móric t. képviselőtársamnak van ebben a kérdésben igaza, mégpedig a következő okokból. Utalhatok itt arra, hogy a kegyúri jog gyakorlása rendszerint a vagyonhoz volt kötve. A földesurak kapták a kegyúri jogokat, tartatták fenn és gyakorolták a kegyúri jogokat, csak később alakult ki a közületek, a városok kegyúri joga, később alakult ki tehát az a rendszer, amelyről itt szó van. Éppen Turi Bélát, képviselőtársam felszólalása, amelyet a gypri példával akart alátámasztani, a győri példa, amelyre ő hivatkozott, s amelyet mint érvet hozott fel álláspontja mellett, amikor tudniillik külön utasították Győr várost a szabad választásra, arra, hogy egyezzen meg a kanonokokkal, a káptalannal, mert a káptalané volt a vagyon: ez bizonyítja álláspontomat, hogy a helyzet az, hogy a vagyonhoz, a földesúrhoz volt kötve a kegyúri jog gyakorlása, Itt azonban másról van szó, nem földesúrról, hanem közületről van szó. Mi volt ezen a téren a gyakorlati A gyakorlat az volt^hogy az egyházi hatóság kijelölt három személyt és a törvényhatósági bizottság, illetőleg a képviselő^ testület ezek közül megválasztotta az egyiket, tehát gyakorolta a bemutatás jogát. Ez volt eddig a gyakorlat Budapestre vonatkozólag. Bródy t. képviselőtársam szerint ez az álláspont felel meg az önkormányzat elvének, amelyet itt a kereszténypárt és ez a szakasz képvisel, pedig a helyzet az, hogy elveszik egyrészt a közgyűlés jogköréből a bemutatás, a választás jogát és egy külön bizottságra akarják azt bízni. Eddig nem volt külön kegyúri bizottság. A kegyúri bizottság új ebben a törvényjavaslatban, és mert új ez a kegyúri bizottság, itt akarják végleg oly.an formában rendezni ezt á kérdést, ahogy ez még jogilag nem alakult ki. Mert azokból a fejtegetésekből, amelyeket Halász t. képviselőtársunk, vagy Turi képviselőtársunk elmondott, nem következik az, hogy á törvényjavaslat ezen szakaszában egy kegyúri bizottságot kreáljunk és ez a kegyúri bizottság intézze és végezze el ezt a dolgot. De főleg furcsa az, hogy amikor a 48-as jogegyenlőség elvéből indulnák ki, iákkor úgy fogják fel egy közületben az önkormányzat, az egyenlőség elvét, hogyha egy közület, tehát. Budapest törvényhatósága, Budapest főváros lakossága gyakorolja a kegyúri jogokat, ezeknek