Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-367

Az országgyűlés képviselőházának 367. ülése 1930 március 13-án, csütörtökön. 3 szakszerű tudásukkal elősegítsék a törvényhatóság munkáját (Ügy van! a baloldalon.), ha ezt átérezték és gyakorolták volna, akkor ma amellett volnék, hogy méltóztassék szavazati jogot is adni nekik, ha eddig nem volt. De amikor azt látom, hogy az ő egész szerepük semmi más és ez nagyon szégyenletes szerep... Elnök: Kérem képviselő úr, tessék tartózkodni az ilyen sértő kifejezésektől. Pakots József : Mingyárt megmagyarázom. Elnök : Jobb, ha a képviselő úr elhagyja, mintha megmagyarázza. Pakots József : Nem a személyük ellen szólt, hanem a közjogi méltóság szempontjából tartom ezt — mondjuk — sajnálatos helyzetnek, hogy ők a maguk egész tudásával, szakszerű ismereteikkel ott Vannak: a törvényhatóságban és arra vannak kárhoztatva, hogy véleményüknek ne adjanak kifejezést, mert vigyázniuk kell ia<rra, hogy a kormányhatalom esetleg e véleményt a maga szempontjából nem kifogásolja-e. Ezek a kiváló szakférfiak tehát (Bródy Ernő : Személy szerint kiválóak !) a valóságban semmi mások, mint alázatos kiszolgálói a kormányaikaratnak. Ezért nevezem ezt szégyenletes és sajnálatos szerepnek. Elnök : Kérem, képviselő úr, az előbbi kifejezést (kifogásoltam a parlament előtt és a parlamenti illem szempontjából. Kérem tehát ne méltóztassék azt használni. Pakots József : Az ő helyükben tényleg pironkodnék, az ő helyükben nem fogadnám el ezt a helyzetet, hogy Budapest főkapitánya vagy pedig a Közmunka Tanács elnöke, vagy pedig a székesfőváros főszámvevője, a pénzügy igiaizgató, a vasúti- és hajózási főfelügyelőség főnöke, az Országos Közegészségügyi Tanács elnöke, a Társadalombiztosító elnöke — amint most már újabban ő is bekerült — ezek az urak ott semmi más szerepet ne töltsenek be, mint azt az egyet, hogy hallgassanak és amikor a fővárosnak a legfontosabb, a legéletbevágóbib, vérbe és húsba menő fontos problémái vannak ott, amelyek őket szakszerű ismereteik révén elsősorban érdeklik, akkor nekik íhaligatniok kell és esetleg jobb meggyőződésük ellenére a szavazati jog elnyerése folytán szavazniok is kell annak a többségnek akarata szerint, amely a városházán kialakult. Én ezt nagyon sajnálatos helyzetnek tartom és éppen ezért nem vagyok hajlandó ezeknek az uraknak a szavazati jogot megadni, még" pedig azért, mert ezzel őket olyan lelkiismereti konfliktusba is sodorhatom, amelynek egy kiváló ember számára igen súlyos konzekvenciái Vannak. Én azt az etikai alapot akarom itt megvédeni, amely mindenki számára lelki egyensúlyt biztosít és ha valaki egy államnak vagy közületnek alkalmazottja, azért módot akarok neki adni, hogy ía maga polgári meggyőződését esetleg szakszerű alapon alá is támaszthassa, még mélyebbé tehesse és kifejezésre is juttathassa. Lehetetlenség odáig juttatni a magyar közéletet, hogy a kormány szervilis eszközévé süllyessze le azokat, akik esetleg tőle függnek valamely hivataili vonatkozásuknál fogva. En megadnám a szavazati jogot azoknak, ha azt látnám, hogy egyéniségük és szakértelmük megnyilvánulhat, de éppen azért, mert nem nyilvánulhat meg, ez engem arra késztet, hogy ne adjam meg a szavazati jogot, mert hiszen iákkor nem saját meggyőződésük szerint foglalnak áliást és a választott bizottsági tagoknak és így a főváros közönségének akaratát meghamisítják. Amint tehát mondottam, ez a szakasz is tisztára a kormánynak azt a törekvését szolgálja, hogy a maga többségi uralmát biztosítsa a városházán. Én már nem egyszer mondottam s most is felhívom a miniszter úr figyelmét arra, hogy az idők változnak. Jönet egy olyan többségi uralom, amely homlok egyenesét ellenkezik azokkal a törekvésekkel és azzal a rendszerrel, amelyet a t. miniszter úr képvisel és akkor saját maga fogja keservesen érezni, hogy egy ilyen törvényes intézkedés milyen visszás helyzetet teremt. Mi törvényhatósági bizottsági tagok, azt is szomorúan tapasztaltuk, hogy a törvényhatósági bizottságban hivatali állásuknál fogva helyet foglaló főtisztviselők szintén nem fejezhetik ki a maguk akaratát egyetlen kérdésben sem és amikor szavazásra kerül a sor, a legjobb esetben az történik, hogy a főtisztviselő urak elmennek a telefonfülkébe, kimennek a társalgóba és nem vesznek részt a szavazásban. Vagyis itt is lelkiismereti konfliktusba kerülnek. A tisztelt főtisztvselő; urak éppen hivatali állásuknál fogva kell, hogy mentesüljenek az ilyen keresztkérdésektől, amilyenekbe kerülhetnek. Én nem tartom helyesnek, hogy részt vegyenek a szavazásban. Egy esetben nem szoktak szavazni: akkor, ha ellenük adatott be bizalmatlansági indítvány. Akkor olyan nyers formában jelentkezik az erkölcsi inkompatibilitás, hogy a főtisztviselők akkor tartózkodnak a szavazástól, minden más esetben azonban nem történhetik egyéb, mint az, hogy a többségi pártok akaratát kell a maguk szavazatával alátámasztaniuk. Ez természetes is annál a függő viszonynál fogva, amelyben ők a pártokkal, illetőleg a főváros autonómiájával szemben vannak, minthogy azonban az önkormányzatban a többségi pártok viszik az ügyeket és azok felelősek értük, ők a maguk hivatali helyzetét kiszolgáltatva látják ezeknek a pártoknak, ennélfoerva nem juthatnak abba a helyzetbe, (hogy ha más véleményük is van, ők e pártok elhatározása ellen szavazhassanak. Vagyis mi történik? Az a furcsa helyzet áll be, hogy a főváros sorsdöntő kérdései pártpolitikai helyiségekben intéződnek el és amit az egyik pártklubban vagy pártkörben elhatároznak, azt a főváros polgármesterétől kezdve az összes főtisztviselők kénytelenek magukévá tenni benn a törvényhatóság üléstermében, íme, idáig vezet az a gondoskodás, amellyel a t. miniszter úr igyekszik befolyásolni a törvényhatóság öncélú elhatározásait és amellyel a maga többségi uralmát biztosítani kívánja. Ennélfogva nekem az a felfogásom, hogy a hivatali állásuknál fogva szereplő és szakértelem címén a törvényhatósági bizott s ágba bejutó tisztelt dignitáriusok semmi más szerepét ne töltsenek be, mint konzulatív szerepet: vegyenek részt a tanácskozásokban, a maguk szakszerű ismereteit és a közigazgatás szolgálatában szerzett tudásukat és tapasztalataikat bocsássák a törvényhatóság rendelkezésére — ez mindenesetre elősegíti az ügyek tisztázását és az ügyek mentének gyorsítását, — de hogy szavazzanak, ez tisztára őrájuk nézve sajnálatos helyzet, mert soha meggyőződésük szerint állást nem foglalhatnak. Én ÍA arra az álláspontra helyezkedném, amelyre előttem szólott képviselőtársaimi közül többen helyezkedtek, akik e iszakasz törlését indítványozták. Én azonban idáig mégsem megyek, hanem azt mondom: ha lehetne változtatni az eddigi szellemen és rendszeren ós ha ezek a szakszerűség címén bejutott igen kiV