Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-352

64 Az országgyűlés képviselőházának , ebben az évben nemcsak számszerűleg, de időtartamban is sokkal nagyobb, mint amilyen az előző években volt. 1927 decemberében a Szakszervezeti Tanács kötelékébe tartozó egyesületek tagjai közül 13.045 volt munka nélkül, 1928 decemberében 14.36 s ez a szám 1929 decemberében már 19.181-re emelkedett. 1929-ben tehát — ugyanazt az időszakot véve — körülbelül hatezerrel volt több a munkanélküliek száma, mint 1927ben. Ha azt vizsgáljuk, hogy a most elmúlt január hónapban miképpen alakult a munkanélküliek száma, akkor azt látjuk, hogy 1928 januárjában a tagoknak 10'8 százaléka volt munka nélkül, 1929 januárjában pedig 10*9 százaléka, addig 1930 januárjában a tagoknak 14*5 százaléka volt munka nélkül; vagyis a munkanélküli tagok száma az 1929 decemberi 19.181-gyel szemben 1930 januárjában felemelkedett 21533-ra Ezek a számok megdöbbentőek, mert hiszen ezekhez a számokhoz még hozzá kell számitani a családtagokat is, akiket ez a helyzet szintén sújt. A kérdés elbírálásánál mindenkor figyelembe kell venni azt, hogy ezek a számok kizárólag a szakszervezetek munkanélküli tagjaira vonatkoznak és nem vonatkoznak azokra, akik a szakszervezeteken kívül állanak, nem vonatkoznak főképpen a tanulatlan és szervezetlen munkásokra. T. Ház. A népjóléti minisztérium néhány hónappal ezelőtt valószínűségi számításokat végzett annak megállapítására, f hogy milyen lehet a munkanélküliek aránya és arra a megállapításra jutott, hogy míg a szakszervezeti munkásoknál ez az arány 10%-ban, addig a tanulatlan, illetőleg szervezeten kívül álló munkásoknál 20%-ban jelölhető meg. A népjóléti minisztérium adatai szerint az iparban körülbelül 800.000 kereső, vagy keresni akaró ember van, akikből egyedül a gyáriparra 247.000 ember esik. Ha a, népjóléti minisztérium valószínűségi számításait vesszük alapul, akkor a munkanélküliek arányszáma nem az általunk kimutatott 15%, hanem 30% és ha ezeknek a számoknak figyelembe vételével állapítjuk meg a tényleges munkanélküliek számát, körülbelül 176 000-re lehet becsülni azoknak a munkásoknak a számát, akik ma foglalkozás nélkül vannak, vagyis körülbelül 170—180 ezer emberre. Ebben azonban nincsenek benne a bánvamunkások, akiknél a munkanél/küliség megállapítása rendkívül körül/menyes, még kevésbbé vannak benne a kisiparosok és kiskereskedők, akiket, mint szabadfoglalkozású egyéneket, nem tekintenek munkásoknak. Ha most ezt a számot vesszük és hozzászámítjuk a családtagokat is, nem túlzok, ha azt mondoimjhogy körülbelül 600.000 lélek az, aki ma kenyérkereset nélkül van, vagy akinek családfenntartója minden jövedelem nélkül kénytelen tengetni életét és tisztán csak azt nézi, miből és hogyan tudjon magának valamelyes kenyérrevalót előteremteni. De mindehhez hozzá kell venni a mezőgazdaságban jelenleg mnnkRnélkül levő munkásokat. (Egy hang balfelől: Tél van!) Nem azokat értem, akik a normális téli munkanélküliség folytán vannak kereset nélkül, hanem értem azokat a munkásokat, akik ilvenkor télen akár mint kubikusok, akár mint földmunkások, aíkár mint másféle munkások nyertek valamelyes alkalmazást. Ezeket szintén nem lehet figyelmen kívül hagyni, mert egyáltalában nem túlzok, ha ayt mondom, bosrv ezek száma lényegesen hozzáiárnl az anélkül is súlyos munkanélküliség növeléséhez. Hiszen nem kell mást tenni, mint ki kell menni a pályaudvarok környékére és megfigyelni a reggel beérkező vonatoka/t, fő'52. ülése 19S0 február 12-én, szerdán. képpen hétfő reggel, amikor a falu nincstelenjei hátukra akasztott batyuval vagy zsákkal, ainelybe talán utolsó darab kenyerüket rakták, feljönnek Budapestre, itt körülállják a pályaudvarokat és várják az alkalmat, mikor jön valaki, aki az ő munkaerejüket igénybe óhajtja venni és mikor nyílik arra lehetőség, hogy valamit tudjanak keresni. Az azután más kérdés és külön kellene arról részletesen beszélni, hogy a falunak ez a nyomora mennyire rontja le a városban dolgozó munkásoknak a nélkül is szomorú helyzetét, mert a falunak ezek a szerencsétlenéi, ezek a védtelenjei, akik feljönnek Budapestre, itt úgyszólván minden bérért, a legalacsonyabb bérért is elvállalnak minden munkát és lerontják azoknak a munkaviszonyait is, akik Budapesten élnek, akiknek Budapesten keresetükből lakbért kell fizetniük, akiknek életét egvéb körülményeik is megdrágítják, ami talán kevésbbé áll fenn az ilyen falusi és alkalmi munkásoknál, akik csak azért jönnek fel, hogy pár héten keresztül valamelyes keresetre szert téve, otthon családjuknak a legszükségesebbet elő tudják teremteni. Most nézzük meg, hogy miképpen alakult a munkanélküliség az egyes szakmákban. A bőriparbar 1929-ben száz munkás közül 15'7% volt munkanélküli, ez a szám januárban 33-ra emelkedett. Csak a nagyobb szakmákat említve, az élelmezési szakmában 1929. novemberében 15, ma 19'3 az arányszám; a könyvkötőiparban 22*3 volt novemberben, 22*6 ma; a vasiparban 11'7 volt és ma 16"5; a szabómunkásoknál 6'3 volt, ma 7'8 az arányszám. Ha azt nézzük, hogy az utóbbi három hónapban a munkanélküliség milyen arányban emelkedett az egyes szakmákban, kitűnik az, hogy a munkanélküliség legnagyobb arányban talán a bőriparban emelkedett, annak ellenére, hogy tél van és ilyenkor a cipőipar sokkal jobban van foglalkoztatva, mint más alkalmakkor. Feltűnő jelenség az, amelyre különösen fel kell hívnom a kormány figyelmét, hogy a bőriparban, véleményem szerint, főleg a cipőbehozatal nagy mérve emeli a munkanélküliek számát, úgyhogy a legutóbbi három hónapban a bőriparban a munkanélküliek száma 110'8 százalékkal emelkedett. A munkanélküliek száma a vasiparban az utolsó három hónapban emelkedett 41%-kai, a szabóiparban 23'8, a magánalkalmazottaknál 24, a húsiparban 25, az élelmezési munkásoknál, a pékeknél 28'6, a litográfusoknál 19'1%-kai. A többi szakmáknál ennél kevesebb százalékkal emelkedett a munkanélküliség. Ha január hónapra külön kiszámítjuk, hogy mennyivel emelkedett a munkanélküliek száma, azt látjuk, hogy január hónapban a nyomdaiparban emelkedett 17'7, a vasiparban 20'4, a vegyészeti iparban 22'5, az élelmezési munkásoknál 12'8%-kal, és my tovább. Úgyhogy ma az egyes szakszervetekben az a helyzet, hogy pl. az építőiparban — ahol ne méltóztassék azt hinni, hogy mivel tél van, nincs építkezés, mert más években télen is a szakma munkásainak egy része belső vakolásoknál és egvéb munkálatoknál valamelyes foglalkozást talált, ma azonban erre egyáltalában semmi lehetőség nincs — az építőmunkásszövetség kötelékébe tartozó tagok közül 7111 van kereset nélkül; a vasmunkásoknál 5259; a bőrmunkásoknál 1410, a nyomdászoknál 1394, a famunkásoknál 1767, a könyvkötőknél 857, a pékeknél 567, a húsiparban 519 munkás van kereset nélkül. A többi szakmában kevesebb a munkanélküliek száma. A helyzet az, hogyha egy munkás ma kiesik a munkából, akkor szinte a kétségbeesés