Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-352

Bê Az országgyűlés képviselőházának 35 É. ülése 1930 február 12-én, szerdán. filmet gyártani nem lehet, ezt képviselőtársam is koncedélni fogja. A filmipari alap feladatává nem azt kellett tenni, hogy gyártson, hanem azt, hogy legelsősorban gondoskodjék gyárról. Erre lehetőség kínálkozott akkor, midőn a Filmipari Alap által bérbevett Corvin-gyár olyan szi­tuációba került, hogy anyagi helyzeténél fogva árverésre bocsátották az egész gyárat. Ekkor állt a Filmipari Alap ama kérdés előtt, hogy vagy maga vegye meg ezt a filmgyárat, vagy pedig engedje elárverezni és ezáltal tönkre­tegye a lehetőségét is annak, hogy Magyar­országon film gyártható legyen. A Filmipari Alap igen helyesen ezt magáévá tette, és magam is a legmelegebben karoltam fel azt a gondola­tot, hogy a magyar filmipari gyártásnak leg­alább a lehetőségét biztosítsuk és további kon­cepciókkal már nemcsak a gyártás lehetőségét, de magát a gyártást is elősegítsük. így történt az, hogy a filmipari alap meg­vásárolta árverésen igen jutányos áron ezt a 3300 négyszögölnyi területet a felépítményekkel és teljes felszerelésével együtt, kivéve azokat a felszereléseket, amelyek már részben külön­ben is a Filmipari Alap tulajdonát képezték. Megszerezvén ezt a gyárat, második fel­adata most már az volt, hogy a termelési hitel nyújtásával — persze mindig garancia mellett — lehetővé tegye a filmgyártást, mert arra a Filmipari Alapnak pénze nincs, hogy boldog­boldogtalannak aki hozzájött, pénzt adjon, minden kötelezettség és minden garancia nél­kül. Nálam nem egy ember volt, aki milliókat kért minden garancia nélkül, amire a válaszom az volt: uram, inkább kidobom a pénzt az ab­lakon, mert még időm van utána szaladni és a pénzt megmenteni, de ha odaadom kegyed­nek, az a pénz biztosan elveszett összeg lesz. (Mozgás a baloldalon.) Hiába mosolyog, kép­viselő úr, ez így van. (Malasits Géza: Azt mondjuk, hoo-y Zsabka kapott! — Esztergályos János: Nem házszabályellenes a mosolygás, miniszter úr!) Nem is azt kifogásolom, csak mintha kételkednének ebben az állításomban. A Filmipari Alap nem alakult és nem ala­kul másból, mint a külföldi filmek után 'méte­renként beszedett 20 fillérből. Az igen t. képviselő úr teljes mértékben összekonfundálja a cenzúrát a filmipari alap­pal. A cenzúra teljesen önálló. (Pakots József: Nagyon jól tudom, nem konfundálom Össze, csak említettem hogy ugyanazok az urak van­nak itt is!) A képviselő úr ugyanazokat a pén­zeket említette, hogy ugyanazok ott vannak a Filmipari Alapnál. Itt van a tévedés. Az urak lehetnek ott, de a pénz nem, mert a cenzúra külön kezeli a maga pénzét. A Filmipari Alap egy minisztertanácsi határozattal megállapí­tott, külön céllal bíró vagyon és ha a képviselő úr behatóbban foglalkozott volna ezzel a kér­déssel, akkor ennek az alapnak zárszámadásait minden költségvetési zárszámadásban meg méltóztatott volna találni. (Pakots József: Nem erről van szó!) De erről van szó. En csak a képviselőtársam tévedését igazítom helyre, mert a Filmipari Alapban ne méltóztassék olyan pénzt keresni, amelyre azt méltóztatik mondani, hogy nem tetszik megtalálni, mert nincs ott, mert nem lehet ott. (Pakots József: A cenzúra-bizottság mit csinál a pénzével?) Annak költségei vannak; a cenzúrának irodái, helyiségei vannak, gépe van és vannak bizott­sági tagjai, akiket honorálni is kell, mert ' óránként honorálják őket. (Pakots József: 250.000 pengő!) A pénz semmi másra nem for­díttatik, mint a cenzúra-bizottság költségeinek és a cenzúra dologi és anyagi eszközeinek fe­dezésére. Méltóztatik engem megszámoltatni kívánni, hogy a Filmipari Alap miből és hogyan tevő­dött össze. A Filmipari Alap a folyó év január 1-éig 1,469.000 pengőt kezelt, annyi folyt be, 1926. év június 1-éig 152.000, az 1926/27. költség­vetés évében 310 000, az 1927/28. költségvetés évében 364.000, 1928/29-ben 399.000 és 1929 július 1-től folyó év január l-ig 244.000 pengő, vagyis Összesen 1,469.000 pengő. Ebből hivatalos becs­lés szerint a 3300 négyszögöles telep a gyárral együtt 850.000 pengőt képvisel, készpénzben és hitelekben van 236.000 pengője, tehát összesen 1,086.000 pengő értékkel bír ma az alap. A be­folyt összeggel szemben tehát 383.000 manco jelentkezik. Ebből a gyártelep bérleti és fenn­tartási költségeire esik 170.000 pengő; A segé­lyezésekre kiadott összegek után a Filmipari Alap kamatot fizet, azonban kamatmentesen adja a segítséget. Itt tehát egy manco jelent­kezik, — egy százezerpengős manco — úgyhogy a fennmaradó 113.000 pengő esik a négyévi ad­minisztracionális költségekre. Ez évenként nem jelent• többet, mint nem egészen 30.000 pengőt, tehát nem is egészen 3%-át a tőkének, amely ennek az egész apparátusnak az adminisztrá­ciójára fordíttatik, Azt 'hiszem, hogyha bár­mely magánüzemet vagy bármely más állami üzemet méltóztatik ezzel az üzemmel összeha­sonlítani, sehol olyan alacsony kezelési költsé­geket, személyi és dologi kiadásokat nem mél­tóztatik találni, mint éppen ennél az alapnál. Az adminisztracionális kiadásokra nem kí­vánok rámutatni, de rátérek a személyi kiadá­sokra, amelyeket a képviselőtársam szintén előhozott és amelyek a sajtóban is mint egetverő olyan tantiémek és fizetések vannak megem­lítve, amelyek csak a legnagyobb.vállalatoknál szokásosak. Az ügyvezető alelnök, aki a Film­ipari Alap egész pénzkezelését irányítja és ve­zeti, havi tiszteletdíjul kap 320 pengőt, a fel­ügyelőbizottság titkára, aki az adminisztrációt is ellátja, havi 240 pengőt, a scenáriumvizsgáló­bizottság előadója havi 200 pengőt, a Filmipari Alap ügyésze havi 160 pengőt élvez; ezenkívül a Filmipari Alap közvetlen adminisztrációval nem foglalkozó tagjai, tehát az itt felsorolta­kon kívül azok, akik bent vannak a -felügyelő­bizottságban, jelenléti díjképpen 15 pengőt kap­nak esetenként. Azt hiszem, ez a munkálkodásuk 1 lehető legminimálisabb összeggel van hono­rálva. A képviselőtársam azt említette volt, hogy mióta Filmipari Alap van, azóta filmet egyál­talán nem gyártott, vagy legalább is nem jó filmeket gyártott. Megengedem, hogy nem ál­lunk azon a színvonalon és magaslaton, ame­lyen állani szeretnénk és állani lehetne, de az ok nem abban van, hogy a mi felkészültségünk nincs meg, hanem abban, hogy azok, akik min­dig filmet akarnak gyártani, nem jelentkeznek kellő tőkével és felkészültséggel és nem jelent­keznek magyar film gvártására olyan mérték­ben, mint azt a képviselőtársam és mi is óhaj­tanánk. Mi rendelkezésre állunk azokkal a cse­kély összegekkel, amelyeket erre a célra fordít­hatunk, hogy segítségükre legyünk. Itt áll az egész gyár a maga teljes felkészültségében. Hogy a magántőke nem jelentkezik, erről a Filmipari Alap nem tehet, de a lehetőség meg­van erre és 'mi mindent el is követünk, hogy ez megtörténjék. 'Mi ez alatt a négy év alatt 13 ú. n. normái­hosszúságú játékfilmet készítettünk és 9 ú. n. rövidfilm készült. Ezek között megemlítem a következőket: Csárdáskirálynő, Csodadoktor,

Next

/
Oldalképek
Tartalom