Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-352

Àz országgyűlés képviselőházának $52. ülése 1930 február 12-én, szerdán. 37 reskedelmet. Meg kell állapítanom, hogy ezeknek az uraknak nem volt hangiuk a saját osztályuk érdekeinek megyédelmezésére. Amikor mi ezeket a harcokat vívtuk ezekért a kis emberekért, akkor ezek az urak, akik. állítólag. mint érdekeltségi képviselők kerültek oda be, nem tették meg kötelességüket Nekem, az a felfogásom, hogyha már ilyen embereket kell behozni a székesfőváros közgyűlési termébe, akkor ezek az emberek oda másként, mint választás, mégpedig a nép választása útján nem kerülhetnek be. A közgyűlés útján korteseiket fogják beválasztani. (Bródy Ernő: Kormánypárti töltelék lesz!) Nem lesz egyéb, mint hogy a közgyűlésnek a többségi pártja fogja azokat megválasztani, akik neki kortesszolgálatokat tettek. En pedig nem korteseket akarok a városházára, hanem olyanokat, akik mint érdekeltek kell hogy ott legyenek és akik az érdekeltségek érdekeit képviselik. Azt, hogy melyik kisiparos képviselje a kisiparosság érdekeit, döntsék el a kisiparosok és ne egyik, vagy másik párt a városházán. Hogy milyen ember képviselje a kiskereskedők érdekeit, azt döntsék el a kiskereskedők és ne bármelyik párt a városházán. Kénytelen vagyok most rátérni egy másik hibára. Sajnálom, hogy nincs itt a miniszter úr, de majd az egységespárt t. képviselőinek figyelmét fogom erre felhívni. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőtársaim, önök valamennyien helytelenítik azt, hogy^ nvugdíjas tisztviselők a székesfővárosnál még egyszer alkalmazásba kerülhessenek. Azt hiszem, t. képviselőtársaim, hogy ebben egyek vagyunk. (Helyeslés a jobboldalon. — Petrovácz Gyula: Egyek vagyunk!) Helyes, a javaslat azonban nem egy velünk, mert a javaslat csak a fővárosi tisztviselőkre vonatkozólag állapítja meg, hogy 200 pengőnél magasabb nyugdíj esetén nem alkalmazhatók; de még ez alól is felmentés lehetséges. Ezzel szemben az állami tisztviselő urakat majd el lehet lesz helyezni a székesfővárosnál. E szerint tehát nincs általánosítva ez a rendelkezés. (Jánossy Gábor: Per analogiam lehet!) En beterjesztettem esrv javaslatot, egy határozati javaslatot... (Wolff Károly: Benne is van!) Mi van benne? (Wolff Károly: Az eredeti szöveg minden korlát nélkül rendelkezik!) Es most? (Wolff Károly: Azon az állásponton állok ma is!) Es most mi a helyzet? (Wolff Károly: Tessék megnézni!) Az ellen beszélek, ami be van terjesztve. Beterjesztve nem az van. hanem az, hoar ezentúl is alkalmazhatók nvugdíjas tisztviselők a fővárosnál tisztviselői állásokra. Az állami tisztviselők korlát nélkül alkalmazhatok. (Jánossy Gábor: Nincs kimondva! — Wolff Károly: Minden nyugdíjasra vonatkozik!) Benne van. hogy a fővárosi nyugdíjasokra vonatkozik. "Ügy látszik a képviselő úr mée: nem olvasta el az új javaslatot. (Wolff Károly: Legyen nyugodt!) Mégis az van benne a javaslatban, — vegve elő akármelyik képviselőtársam — hojïv «fővárosi nyuardíjasok.» Tehát álla'mi n

vuffdíjásókról nem 'méltóztattak beszélni. (Wolff Károly: Az nem is volt eddis' sohasem! — Petrovácz Gvula: Nem fordult elő!) Nem fordult elő? Jelenleg a székesfővárosnál annyi állami nyugdíjas van alkalmazva a forgalmiadónál, — tábornokok, ezredesek, vasúti főfelügyelők, helvettes államtitkárok — hogyha csak ezeknek állásait méltóztatnak odaadni másoknak, ígren sok ember jutna kenyérhez. T. kénviselő úr, van tehát okom arra. hosív azt mondiam. bofv az államiak nincsenek kizárva. Miért? Mert ha most a fővárosiak ki lesznek zárva, akkor majd jön az állami nyugdíjasok óriási tömege a maga rettenetes protekciós hálózatával és ellepi a fővárost. (Petrovácz Gyula: Egy nevet kérek!) Tessék elmenni Honffy Lajoshoz. Honffy Lajos a képviselő úrnak épúgy, mint nekem, szívesen rendelkezésre fogja bocsátani az adatokat és akkor megállapítható az, hogy Budapest székesfővárosnál a 250 forgalmiadó alkalmazottnak 90%-a egyrészt városi, másrészt pedig állami nyugdíjas. (Jánossy Gábor: Maholnap megszűnik a forgalmiadó!) A régi világban mi történt? Ha valaki nyugdíjas volt akkor azt mondotta, nyugdíjas vagyok, és elment sétálni, olvasott szép regényeket. (Buday Dezső: Meg tudott élni! — Petrovácz Gyula: Most nagy a nyomorúság!) Az a baj, hogy a kis nyugdíjasokat senki sem alkalmazza! (Petrovácz Gyula: Most csupa kicsi nyugdíjas van! — Gál Jenő: Tönkrement kereskedőket miért nem neveznek ki, miért csak nyugdíjasokat? — Bródy Ernő: A tönkrement ügyvédeket! — Wolff Károly: Bizonyosan van olyan is!) Az a katasztrófa, hogy akik azt mondják, hogy a kis nyugdíjasokon segíteni kell, azok nem a kis nyugdíjasokon segítenek, hanem a nagynyugdíjasokon segítették eddig. (Wolff Károly: A forgalmiadónál nagy nyugdíjasok vannak?) Az alkalmazottak 90 százaléka olyan. (Pakots József: A trafikokban is nagynyugdíjasok vannak! — Zaj.) Elnök: Kérem, kén viselő urak, most r mar nem a szónok beszél, hanem folytonosan és állandóan közbeszólások vannak. Méltóztassék ezektől tartózkodni. Fábián Béla: Jó, ha az eszméket tisztázzuk közvetlen beszélgetésekben. (Zaj a középen.) Elnök: Ezt nem a képviselő úr állapítja meg, hanem a házszabályok rendelkeznek. Fábián Béla: T. Képviselőház! Igenis, azt állapítom meg, hogy a székesfővárosnál nem azokat a nyugdíjasokat alkalmazták, akiknek szegényeknek 50, 80 vagy 100 pengő a havi nyugdíjuk, hanem azokat a nagynyugdíjasokat, akiknek megvolt az összeköttetésük ahhoz, hogy nyugdíjuk mellé még egy tényleges fizetéses állást is tudjanak szerezni. Ezért vagyok a leghatározottabban ellene annak, hogy belevétessék ebbe a törvénybe egy olyan paragrafus, amely^ a jövőben is tág^ teret nyit a nagynyugdíjasok alkalmazásának. (Petrovácz Gyula: 200 pengő nyugdíjig lehet alkalmazni, de itt is felmentés kell! — Pakots József: Vannak köztük 1100 penffő nyugdíjas magasrangú katonatisztek is!) r Legyen nyugodt a képviselő úr, a nagynyugdíjas mindig meg fogja kapni a felmentést, a szegény kisnyugdíjas soha sem fogja megkapni. (Jánossy Gábor: Ki kell hagyni belőle, azután rendben van!) Ezt indítványoztam és remélem, hogy a t. képviselő úr és az egész párt az én javaslatomat fogja éppen mai indokaim alapján elfogadni. Itt van egy másik kérdés, amelyről itt szintén beszélnünk kell, tudniillik az ülések nyilvánosságának kérdése. Nem tudom, emlékeznek-e t. képviselőtársaim a Haggenmacher-erdőre. A Hasrerenmacher-erdő megvételének ügyét tárgyalta a székesfőváros pénzügyi bizottsága hosszú időn keresztül. A mi t. pénzügyi bizottsági tanaink azt mondották, hogy most nincs pénz a Haggenmacher-erdőre. (Üav van! Ügy van! bálfelöl) Ha van a székesfővárosnak pénze, akkor építsen új kórházakat és javítsa rég:i kórházait, de ne vegyen Haggenmacher-erdőt. Ezzel szemben a Haggenmacher-erdő megvételét megszavazta a pénzügyi bizottság, de az ügy sohasem került a közgyűlés elé._ Miért? Azért, mert ott volt a nyilvánosság. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) ott volt a sajtónak a nyilvános6*