Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-352

36 Az országgyűlés képviselőházának l Wolff Károly: A mienk a demokrácia, az önöké csak részleges demokrácia! — Bródy Ernő: Az nem demokrácia, hogy Budán ezer szavazó és Pesten 4000 szavazó! Ez nem demokrácia, hanem a demokrácia ellentétje! — Petrovácz Gyula: Hát Tompa és Sárvár? — Állandó zaj. —- Elnök csenget.) Az a meggyőződésem, hogy ez nem demokrácia. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Franciaországban van demokrácia, képviselő úr?) Éppen úgy, ahogyan Tompa és Sárvár sem demokrácia, éppen úgy nem demokrácia Buda és a Józsefváros. (Scitovszky Béla belügyminiszter: És Párizsban van demokrácia, képviselő úr?) T. miniszter úr, ott azonban az országban van. Ott egy olyan centralista rendszer van, ott egy egészen más rendszer van... (Scitovszky Béla belügyminiszter: A demokráciáról van szój) ott demokratikus az egész állami berendekedés, az egész a demokrácián alakul, nálunk pedig az egész állami berendezkedésből hiányzik a demokrácia. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Párizsban? — Bródy Ernő: Párizsban nincsenek örököstagok. Párizsban mutasson egy örököstagot! — Felkiáltások a jobboldalon: Nem az örököstagokról van szó. — Reisinger Ferenc: ök legalább nem komprommittálják a kereszténységet, mint az urak! — Zaj.) Nekem igenis az a felfogásom, hogy akinek egy város területén bejül választójogot adok, annak csak egyforma választójogot adhatok. Nem adhatok egyiknek egy negyedrész választójogot, a. másiknak pedig egy egész választójogot. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Párizsban 4700 s 120.000 között van! — Bródy Ernő: Örököstag van Párizsban? — Felkiáltások jobb felől: Nem arról van szó! — Bródy Ernő: Mi van az örököst agokkal Párizsban? — Wolff Károly: Nagyon jól megmagyarázta! — Állandó zaj. — Bródy Ernő: Párizst utánozzák! — Wolff Károly: Miért kellene mindent utánoznunk nekünk? — Bródy Ernő: Párizs utánozza Budapestet ebben a gyönyörű felfedezésben! — Wolff Károly: Mi is lehetünk önállók! Miért kell nekünk utánoznunk? — Zaj.) Elnök: Kérem, képviselő urak, a szónok beszéde a közbeszólásokban egészen elenyészik. A képviselő urakat figyelmeztetem, méltóztassanak a közbeszólásoktól tartózkodni. Fábián Béla: Nekünk van egy remek kormányunk, amely az egész világot bejárja csak azért, hogy mindenhonnan összegyűjtse az öszszes példákat, amelyekből még tanulhat valamit a maga reakciója részére. Párizs és Franciaország között, it. miniszter úr, a mi alkotmányos rendszerünk és az övéké között olyan a különbség, mint ég és föld között. (Scitovszky Béla belügyminiszter: De a demokrácia között nincs különbség!) Franciaországban titkos szavazással választják a képviselőket. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Itt is! A városokban!) Ott az országiban is! (Scitovszky Béla belügyminiszter: De most Budapestről beszélünk!) Ott az országban is titkosan választanak és az ország ügyel fel Párizs városára, a titkos szavazással választott képviselők útján. Franciaországban a miniszterek megbuknak. (Derültség és felkiáltások jobbfelől: Itt is megbuknak!) Ott még akkor is megbukhatik egy miniszter, ha Poincarénak hívják. Franciaország polgárságának volt ereje, hogy Clemenceau-t megbuktassa; nálunk még Bud Jánost sem tudjuk megbuktatni, (Derültség.) nemhogy Poincarét tudnánk megbuktatni. (Szabóky Jenő: Nem jó a példa, mert Poincaré hol elnök, hol '52. ülése 1930 február 12-én,-szerdán. miniszter, felváltva! — Bródy Ernő: De most egyik sem! — Szabóky Jenő: Lesz még! A futball-játékot onnan tanultuk!) A t. kormány úgy hívja ezt a rendszert, hogy a korrektúrák rendszere. A néppel szemben való korrektúrák rendszere, mert Magyarország az egyetlen ország az egész világon, ahol a nép nem eléggé érett arra, hogy saját sorsát maga intézze, és Budapest székesfőváros sem elég érett arra, hogy itt a nép saját sorsát intézze. Itt mindig kell lenni egy felsőbb hatalomnak, amely mint kocsis, fogja a gyeplőt; itt is úgy akarják fogni állandóan a gyeplőt a néppel szemben, nehogy a nép arra találjon menni, amerre akar, mert mag vannak győződve arról, hogy akkor arra menne, amerre ők nem akarják. A korretktúrák rendszerébe teszik bele az orosz-olasz rendszert, mert az úgynevezett érdekeltségi, érdekképviseleti rendszer, a néppel szemben való bizalmatlanság rendszere közös a fasisztáknál és a szovjetnél. Ott is a^ legsúlyosabb korrektúrát alkalmazzák azért, mert Oroszországban is a képviselőket mind a megyei tanácsokba, mind pedig az országos szovjetekbe mindenütt az érdekeltség küldi be, természetesen abban a számban, amint az érdekeltség nekik megfelel. Ügy mint itt! Itt például a közjegyzői kamarának, amelynek pedig Budapesten, azt hiszem, mindössze húsz tagja van, van egy képviselője; a kisiparosoknak, akik 30.000-en vannak, van két képviselőjük, a kiskereskedőknek, akik 20.000-en vannak, van egy képviselőjük, a munkásoknak pedig egyáltalában nincs | képviselőjük. Méltóztassék megengedni, t. Képviselőház, hogy itt az érdekeltségek kérdésénél az érdekeltségek rendszerével néhány szóval foglalkozzam. Az érdekeltségi képviselőket csak úgy lehet választani, ha azokat az érdekeltségi képviselőket az érdekeltek választják, mint'ahogy a megyében választják jelenleg az érdekeltség révén bekerülő tagokat. Nem lehet ezeket úgy választani, hogy majd ismét a Wolff—Kozma egység fog választani a székesfőváros közgyűlési termében, (Bródy Ernő: Korteseket!) korteseket azért, hogy az érdekeltségek címlete alatt az ő bizottsági tagjaik száma szaporodjék. A második rendszer az. hogy az érdekeltségek, a kereskedelmi és iparkamarák, közjegyzői kamarák, stb., maguk választják embereiket. En ez ellen is vagyok azért, ímert. meggyőződésem az, hogy az emberek, amikor ezeketa kamarákat megválasztották, még nem tudták, hogy bizottsági tagokat is fognak választani. Tessék Budapest iparosainak, Budapest kiskereskedőinek, ha már van érdekképviselet, külön listákon a tömegek által választatni meg a magúik embereit. (Petrovácz Gyula: Ez plurális választás!) En ellene vagyok az egésznek, a nép válasszon meg mindenkit, ez a demokrácia követelése, de ha már van érdekképviselet, abban az esetben az érdekeltek válasszanak, ne pedig maguk nevezzenek ki. (Bródy Ernő: Ha a szakszerűség kell nekik!) Itt már nincs különbség köztünk, egységespártiak, kereszténypártiak, demokraták és szociáldemokraták megmondhatjuk azt, hogy a városházán az érdekeltségek nem váltak be. Azok a tisztelt urak, akik mint érdekeltségi képviselők kerültek oda be, amikor az országban a legnagyobb volt a katasztrófa, amikor a kisiparosság az árverési csarnokba küldte holmijait, amikor a kiskereskedelem tönkre ment, akkor ezek az urak a városházán a szájukat sem nyitották ki ezzel a rendszerrel szemben, amely a forgalmiadóval, a végrehajtásokkal, a transzferálásokkal és árverésekkel tönkretette az egész magyar kisipart és kiske-