Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-364

388 Az országgyűlés képviselőházának $64-. ülése 1930 március 7-én, pénteken. tikai álláspontról van szó — például az ügyvédi kamara választmányi tagjaiból arra, aki írásban előre kötelezi magát, hogy megválasztása esetén belép imajd együk vagy másik pártba; különben hogy számíthatna arra, hogy egy ilk vagy másik párt ő reá szavazzon? Fel lehet-e tételezni, hogy valamely párt valakire szavazzon az esetben, ha nem kap garanciát arra, hogy az illető hajlandó tagjainak sorába belépni és ezáltal létszámát szaporítani? Ez csak természetes dolog. Ez nem autonómikus álláspont, ez az autonómiának a meghamisítása és az önkormányzati képviselet meghamisítása, mert így nem az érdekképviseletek által kijelölt szakemberek kerülnek oda, hanem az érdekképviseletek útján iazok, akik megfelelő politikai összeköttetéssel bírnak és akik megfelelő előkészítés révén képesek maguknak ott a közgyűlés meglevő pártjai között olyan többségét biztosítani, hogy ők meg lesznek választva. Remélem, nem ez az intenció a törvényalkotásnál, — újból hangsúlyozom, hogy én pártállásomnál fogva minden érdekképviselet ellen vagyok — hanem az az intenció, hogy az érdekképviseletek a politikai^ pártoktól függetlenül, a maguk érdekeinek képviseletéül, szakembereket küldjenek be a főváros közgyűlésébe, akikről feltételezik, hogy a szakértelmet és nem tudom, milyen egyéb jó tulajdonságokat fognak ott képviselni. Bár a gyakorlat megmutatta azt, hogy ezek az urak, akik ilyen módon kerültek be, ezt előkelő megbízatásnak tartják, amellyel illik élni akkor, amikor bizonyos ünnepélyes alkalmak vannak. Ilyenek azonban csak minden tíz évben történnek. Most megint tíz évig kell várni és addig nekik nem kell a közgyűlésre eljönniök, nem kell a közgyűlés munkájában vagy pedig a közgyűlés bizottságaiban résztvenniök. vagy ott, ahol tényleg az ő szakértelmük kifejezésére bőséges alkalom volna: a pénzügyi bizottságban, a középítési bizottságban, a közlekedési bizottságokban, az idegenforgalmi bizottságban és a többiben, szóval ott, ahol a legtöbb esetben nélkülöztük ezt a szakértelmet és nélkülöztük a szakértőknek a csoportját, akik — hangsúlyozom — ezt az egész megbizatást csak formalitásnak, illetve megtiszteltetésnek tekintik. Ez természetes is. Miért? Ezek az urak nem függnek a választóktól, ezek nem tartoznak senkinek sem felelősséggel. Felelősséggel tartoznak esetleg az ügyvédi kamarának, ahol talán van még valami lehetősége a felelősségrevonásnak. De a közjegyzői kamarában, ahol 14 közjegyző jön össze és választ egy érdekképviseleti tagot 14 einher 'közül, akik mind .meglett, jó korban levő emberek és akik politikailag is jól meg vannak alapozva, — mert hiszen a legtöbb esetben a közjegyzői állást csak megfelelő politikai érdemek után adják ki — aligha lehet feltételezni, hogy ezek felelősségre vonhassanak valakit azért, mert az illető nem jár el szorgalmasan a főváros közgyűléseire. De rendkívül érdekes, hogy ugyanakkor, amikor az érdekképviseleteknek ilyen messzemenő jogot biztosítanak és mondom, 14 embernek adnak érdekképviseletet, ugyanakkor a törvényből hiányzik az, ami a vármegyei törvényiben van meg s a Társadalombiztosító Intézet választmányának nem adnak képviseleti jogot. Azt mondják: «ügyvédi kamara». Orvosi kamara nincs, de van orvosszövetség s addig is, amíg az orvosi kamara meglesz, az orvosszövetségnek jogot adnak arra, hogy itt képviselethez jusson. A Gyosz.-nak, tehát a gyáriparosok exponált, kifejezett munkáltató érdekképviseletének (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) adnak valamelyes képviseletet. Mi azt mondjuk: tessék a munkásoknak is az érdekképviseletet megadni! Van a munkásoknak is kamarájuk, ha nem is törvényes alapon, létesíttetett. Ott van a szakszervezetig tanács, amelynek működését és közreműködését ismételten igénybeveszik Magyarországon is és a külföldön is. De politikai szempontból azt mondják, hogy ezt nem lehet, ezt nem akarjuk megadni. ! Kérdem: akkor miért nem lehet képviselettel megbízni egy olyan intézményt, amely politikailag nem kifogásolható, különösen ezt az intézményt, amelyet a törvény alapján létesítettek? Hiszen a választmány a törvény alapján képviseli a betegség, baleset esetére biztosított összes munkások jogait. De különösen miért nem lehet ezt a képviseletet megadni, amikor maga a kormány a vármegyéknél ezt belevette a törvénybe? Miféle indokok azok, amelyek arra késztetik a miniszter urat, hogy a vármegyékkel szemben, a -maga elvi álláspontjával szemben itt olyan rendelkezést vegyen fel, mely szerint a Társadalombiztosító Intézetben levő körülbelül 600.000 vagy 700.000 munkásnak, akik Összefogva legalább is olyan értékkel bírnak, mint a 14 tagból álló közjegyzői kamara, itt nem ad képviseletet? A Vitézi Széknek képviseletet ad, amely egy cím, amely nem foglalkozási ág, amely nem egy szakmát jelöl meg, hanem cím, kitüntetés, amely kitüntetés bizonyos hősi cselekedetekért jár. Ha ilyen címen képviseletet adnak, akkor ugyanilyen^ címen kérhetném azt, hogy a kormányfőtanáososok szakszervezetének is tessék képviseletet biztosítani. Az is legalább olyasvalami. Ha címek után lehet képviseletet nyerni egy testületben, akkor ezt a kormányfőtanácsosok legalább anynyira megérdemlik, mint a vitézek. Azok a harctéren teljesítettek kiváló szolgálatokat s ennek elismeréséül kapják ezt a kitüntetést. Nem tudom, mindannyian-e, ezt hangsúlyozom, mert tudok (közöttük nem egyet, aki másért kapta. De ez most nem tartozik ide. A gazdasági életben is vannak azonban hősök, például a valutasiberek és egyebek, akik ezeknek a bokros érdemeiknek elismeréséül kormányfőtanácsosi címet kapnak. Helyes volna, ha például ezeket is bevennék az érdekképviseletek közé. íme, ezeket mind beveszik, mindegyiknek van ott helye, de a 600.000 munkásnak nincs helye, nincs képviselete. Mert nincs munkáskamara? Ott van a Társadalombiztosító Intézet, félni sem kell tőle, egy emberről van szó. Mit félnek? Kétszázhuszonnyolc tagból álló testületben ez már nem változtatja meg azt az arányt, amelyet a kerületek mesterséges beosztásával, a plurális választójog burkolt törvénybeiktatásával, "az érdekképviseletek^ tagsági helyeinek duplájára való felemelésével sikerült elérni, így azonban olyan szépséghibája van az Összeállításnak, amelyből kidomborodik az a végtelen gyűlölet és elfogultság, amely még csak azt sem teszi lehetővé, hogy a munkások odaálljanak s azt mondhassák: kérem, a mi intézményünk is kapott valamelyes képviseletet. Nem tudom, mi volt a miniszter úr elhatározásának oka, mert akkor, amikor a vidékről volt szó, a bizottságban azt mondta a miniszter úr, hogy a szociáldemokratapártnak nem volt semmiféle képviselete s ezért olyan módon kívánta lehetővé tenni azt, hogv mégis képviselethez jusson, hogy a Társadalombiztosító Intézet útján kerüljenek be a vármegyeházára. Ez az állítás is téves, mert ha nincs a szociáldemokratapártnak semmiféle ereje, akkor a társadalombiztosítói választásokon sem tud több-