Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-364

386 Àz országgyűlés képviselőházának i leteket nem maguk az érdekképviseletek választják, hanem a főváros közgyűlése választja meg. Ez meghamisítása volna az érdekképviseleti rendszernek, mert hiszen akkor tulajdonképpen nem az érdekképviselet küldi ki azokat, akiket megkíván bízni ezzel a képviselettel, hanem a főváros közgyűlésének pártjai politikai szempontok mérlegelésével választanák meg azokat az érdekképviseleti tagokat, akiket a bizottsági tagok közé megkívánnak választani. Elnök: A képviselő úr beszédét félbeszakítom. A letelt öt perc alatt megítélésem szerint a Ház nem lett tanácskozóképes. így a házszabályok 128. §-a alapján elrendelem a képviselŐ^ urak megszámlálását. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a jelenlevő képviselő urakat megszámlálni. Fitz Arthur jegyző (megszámlálja a jelenlevő képviselőket): Harmincötén vannak jelen. Elnök: T. Képviselőház! A jegyző úr jelentése szerint 35 képviselő úr van jelen; így a Ház nem tanácskozóképes. Az ülést 10 percre felfüggesztem. Természetesen a felfüggesztési idő a képviselő úr beszédébe nem fog beszámíttatni. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Peyer Károly képviselő urat illeti a szó. Peyer Károly: T. Ház! A miniszter úr beszédében többízben hivatkozott arra, hogy ő a közgyűlés tagjainak számát sokalja és ezért redukálta a választandó bizottsági tagok számát 250-ről 140-re; ezt a számot azután később 150-re emeltette fel. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Peyer Károly: De ha a miniszter úr a közgyűlést túlnagynak tartja, ha nem tartja alkalmasnak a nagy testületet arra, hogy tanácskozzék, dolgozzék, akkor• önkénytelenül fel kell vetni a kérdést: mi szükség volt arra, hogy a választandó bizottsági tagok mellé olyan nagy számban hívjon be a közgyűlés tagjai sorába más címen bizottsági tagokat, akik azután a választott közgyűlési tagok számával egyáltalában nem állva arányban, tényleg felemelik^a közgyűlési tagok számát. Én itt egy Összeállítást csináltam. A régi törvény szerint a választott bizottsági tagok száma 250 volt. (Zaj jobbfelől.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. Már másodszor vagyok kénytelen figyelmeztetni a képviselő urakat, hogy a szónok nem képes beszédét folytatni. Csendet kérek minden oldalon. Peyer Károly: A kinevezett bizottsági tagok száma 21 volt, érdekképviselet címén 20 és hivatali állásuknál fogva 29 tagja volt a közgyűlésnek. Azt hiszem, nem tévedtem a számokban. Ez összesen 320-nak felel meg. Ha most megnézem, hogy a régi törvényben az érdekképviseleti tagok, a hivatali állásuknál fogva tagok és a kinevezett tagok száma összesen miképpen aránylik a választott bizottsági tagok számához, akkor kitűnik, hogy a nem választott bizottsági tagok száma a választott bizottsági tagok számának 28%-át tette ki. Ha összehasonlítom ezt az arányt a mostani tervezettel, azt látom, hogy a választandó bizottsági tagok száma 150, érdekképviselet címén résztvesz 19, örököstagot választanak 32-t és hivatali állásánál fogva lesz 27 tag. Lehet, hogy talán valahol a számadásokban tévedés van, de hiszen ez nem dönti el a dolgot, összesen tehát 228 tag lesz. Ha nézem, hogy a 228 tagból a választandó bizottsági tagoknak hány százalékát teszik ki a nem választott bizottsági 6U. ülése Í93Ó március 7-én, pénteken. tagok, tehát az örököstagok, az érdekképviseleti tagok és a hivatali állásuknál fogva résztvevők, akkor kitűnik, hogy ezek 52%-át teszik ki a választandó bizottsági tagoknak. Kérdem: hol van itt a fejlődés, hol van itt az önkormányzat jogának tiszteletben tartása, vagy a választók akaratának respektálása? Petrovácz képviselő úrnak egy szava sem volt. ez ellen a rendszer ellen, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) hogy a nem választott bizottsági tagok száma a kétszeresére emelkedik százalék arányban, mint azelőtt, mert hiszen a régi törvény szerint ezeknek a száma a választott bizottsági tagoknak 28%-át tette ki, most pedig a választandó bizottsági tagok 52%-át teszi ki.Ez meghamisítása a választók akaratának. (Fábián Béla: A képviselő úr ezen csodálkozik?) Nem, már X-szer megállapítottam ezt. Mert ha a választandó bizottsági tagokhoz 52% olyan bizottsági tagot vesznek ibe, akik nem a választók akaratából kerülnek oda, hanem hivatali állásuknál fogva, érdekképviselet címén és egyéb címen, akkor természetesen a választók szabad akarata sehogy sem tud megnyilatkozni. Ez a rendelkezés tulajdonképpen csak kiegészítő része annak az egész törvényjavaslaton végigvonuló tervszerű munkának, miképpen lehetséges Budapest lakosságának akaratával szemben is olyan többséget összehozni, amely azután biztosítja a kereszténypártnak és a községi pártnak további uralmát. (Peidl Gyula: Ez a cél!) Annak a megállapod ásnak, amelyet a belügyminiszter úrral kötöttek, egyik rendelkezése — és elég furcsa ez a rendelkezés — azt mondja, hogy az örököstagok közül a mostani közgyűlés választ 22-t és az újonnan összeülő közgyűlés választja azután a még hátralévő részt. Szóval nem tudván azt, hogy a jövőben összeülő közgyűlésen lesz-e olyan többségük (Fábián Béla: Hátha csoda történik!) a mesterséges kerületi beosztás és egyéb dolgok ellenére, már előre biztosítékot kértek, hogy már a mai többség válassza meg az örököstagok egy részét. Amidőn azt mondottuk, hogy ha olyan nagy súlyt helyeznek arra, hogy az örököstagok tényleg a lakosság nagy tömegének bizalmából kerüljenek oda és ha alá akarják támasztani ezt a megtiszteltetést, hogy valakit a főváros közgyűlésébe Örököstagul megválasztanak, járuljanak hozzá, hogy kétharmad többség válassza meg az örököstagokat, kitűnt, hogy erről nem akarnak hallani, mert bizonyosak abban, — hiszen a szakaszon már túl vagyunk — hogy a főváros közgyűlésén nem lehet kétharmad többséget összehozni. A főváros közönsége legfeljebb arra az álláspontra helyezkedik, hogy egyáltalában nem kell örököstag, hanem azt mondja: miután a törvény nem írja elő, hogy ezeket meg kell választani, nem fogunk örököstagokat választani és itt azután segítünk a miniszter úrnak, mert hiszen azáltal, hogy nem választunk örököstagokat, közelebb visszük a megvalósuláshoz a miniszter úr elgondolását, aki arra törekszik, hogy kevesebb számú tagja legyen a közgyűlésnek és ezzel is tehermentesítjük a közgyűlést. Ha tehát a miniszter úr tényleg súlyt helyezett volna arra, hogy megvalósítsa azt, amit hirdet és amit többízben itt a Házban kijelentett, hogy a közgyűlés tagjainak száma redukaltassék, akkor a miniszter úr ezt a célt nagyon könnyen elérhette volna azzal, ha belevett volna a törvénybe egy rendelkezést, amely kimondja, hogy kétharmad többség kell az örököstagok választásához, mert már akkor nyomban bebizonyosodott volna, hogy a főváros köz-