Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.
Ülésnapok - 1927-363
Az országgyűlés képviselőházának 363. ülése 1930 máreius 6-án, csütörtökön. 383 volt az eljárás, újraf elvételnek volt helye, s méltóztatott talán figyelemmel kísérni, hogy az újrafelvételek során mindazokban az esetekben, amikor az illető valóban bizonyítani tudta, hogy az első ítélet tévedés alapján hozatott, (Propper Sándor: Éppen arra hivatkozom!) a királyi bíróságok helyt adtak az újraf el vételnek, és teljes egészükben érvényesültek a védelem szempontjai. Ezekben az esetekben, amelyek még itt előttünk vannak, ebben a tizennégy esetben, ne méltóztassék keresni semmiféle justizmordot; ellenkezőleg, ott gyilkosság csak azok részéről volt, akik a vádlottak padján, illetőleg ma a tömlöcben ülnek. Ami pedig azt illeti, hogy mi az a 366 ember, hogy ezek ügyeit már igazán lehetett volna likvidálnunk, erre nézve méltóztassanak megengedni annak kijelentését, hogy az a 366 ember igen széles skálájú jellemképet nyújt a t. Háznak, ha ugyan egyáltalában lehet ezt ebben vonatkozásban a «jellem» szóval meghatározni. A va banque-politikusoktól, az alkalomszülte államférfiú tehetségektől kezdve a terroristákig igen sokféle változat áll rendelkezésre a 366 férfiú között, s ezeknek túlnyomórésze, igenis, főbenjáró bűncselekményt is követett el. Éppen a revízió feladata, hogy megnézzük, kik azok, akikre minden körülmények között vonatkozni fog az adminisztratív intézkedés; de azt mondani, hogy ez a 366 a lényeg, azok az ezrek pedig, akiknek kegyelem adatott, nem lényeg: ez az igazságnak egyenes megtagadása (Ügy van! Ugy van! jobb> felől. — Propper Sándor: Ez ferdítés, miniszter úr! Ezt én nem mondtam! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: En a a magam részéről azokba a politikai fejtegetésebbe, amelyeket igen t. képviselőtársam itt előterjesztett arról, hogy mi a lázadás és roi a forradalom, nem kívánok újból belebocsátkozni, mert ezek olyan kérdések, amelyeket egy mondattal az alőihb (már kellően megvilágítottam. (Zaj.) En a magam résziéről ezt a kérdést teljesen lezártnak látom, és csak azt kívánom megállapítani, hogy — amint ezt már többször emlegettük — azon a kapun lehet úgy döröimbölni, hogy azt meg is lehessen hallani, — ez az erkölcsi alapon való kérés és követelés az erkölcsi igazság érdekében — azokkal az eszközökkel azonban, ahogy a t. képviselő urak követelnek, nem megnyitják a kaput, hanem további szögeket vernek bele, ezt pedig egyáltalában nem tartom az engesztelŐdés szelleme és az ország érdekében állónak. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) En változatlanul megyek a magam útján és kérem, (méltóztassanak az elnöki napirendi javaslatot elfogadni. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: F. Szaibó Géza képviselő úr kíván még szólni. F. Szabó Géza: T. Képviselőház! Az igazságügyminiszter úrnak megismételt fényes és kivédhetetlen riposztja után, (Derültség a szélsőbaloldalon.) egyszerűen kijelentem, hogy az elnöki napirendi javaslatot fogadom el. (Helyeslés jobb felől. — Propper Sándor: Kormányfőtanácsos lesz, az biztos! A lázadásról tartson előadást a miniszter úrnak! Volt forradalmi főispán! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Méltóztatnak napirendi javaslatomat, szemben Propper Sándor képviselő úr indítványával, elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Akik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház az elnöki napirendi javaslatot fogadta el. (Zaj.) Hátra van még a mai ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése. Kérem a jegyző urat, hogy a jegyzőkönyvet felolvasni szíveskedjék. Petrovics György jegyző (olvassa az ülés jegyzőkönyvét). Elnök: Van-e valakinek észrevétele a most felolvasott jegyzőkönyv ellen? (Nincs!) Ha nincs, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki és az ülést bezárom. (Az ülés végződik délután 2 óra 15 perckor.) Hitelesítették Vitéz Győző s. h. Usetty Béla s. h. naplóbiráló-bizottsági tagok. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. XXV. 58
