Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-363

Az. ország gyűlés képviselőházának 363 beni lakások a fizetés egy részét képezik, egyegy ilyen választó lekötött helyzetben van és képtelen az ő igazi akaratát megnyilvánítani, mert hiszen a legsötétebb kép, a legsúlyosabb megtorlás áll előtte. Éppen ezért ez a rendelkezés, amely ebben a szakaszban van, a legerőteljesebben kifogásolható. Ez a rendelkezés megcsúfolja a titkos választási rendszert, mert valójában a titkos választási rendszert bizonyos mértékben — és pedig elég nagy mértékben — nyílttá teszi, a választókat a titkos választási rendszer dacára, nyilt véleménynyilvánításra kényszeríti, mert ha ezt nem teszik meg, nem tudják a saját jelöltjüket ajánlani. A szakaszban ugyanis ezer ajánló nyilt ajánlása mint feltétel van megszabva. Méltóztassék csak elgondolni azt a kötött helyzetet, amelyben ezek a választók vannak, akik ki vannak téve annak, hogy nemcsak munkahelyüket veszítik el, hanem azzal együtt lakásukat is. Egy egész sereg ilyen példa van a lezajlott választásokból, amelyek méltán intenek bennünket arra, hogy az ilyen rendszer nem jó, hogy az ilyen rendszer valójában a titkos választójognak meghamisítását fogja jelenteni. Éppen ezért egy ilyen rendszerrel szemben, annak dacára, hogy már számosan szólottak a szakaszhoz, véleményemet nyilvánítani kell, mert reá akarok mutatni magam is arra a helytelenségre, amelyet ez a szakasz magában foglal. De nemcsak egyetlenegy ilyen területről kell itt beszélnem. Ott van egy másik hasonló ipartelep, ott van a salgótarjáni választókerület, avagy pedig ott van a tatabányai választókerület, ahol a vállalat helyi igazgatója, vezetője Rehling Konrád, a teljhatalmú úr. Ha eszébe jut Rehling Konrád úrnak, hogy ő képviselő akar ott lenni, mint az ottani egyedüli hatalmasság, vele szemben senki sem veheti fel a küzdelmet, mert ő az egész választókerületnek egyedüli parancsolója, teljhatalmú ura, s az a munkás, aki azután elkerül a Magyar Általános KŐszénbánya Társulattól, megtorlásképpen kikerül egyben a lakásából is, mert ott sem tűrik meg, úgyhogy a vándorbotot veheti a kezébe családjával együtt és egészen más vármegyében — hirtelenében el sem tudom képzelni, hogy hol — kell keresnie a boldogulást, a megélhetést. A miniszter úrnak tehát be kell látnia, hogy nem szabad ilyen rendelkezést meghagyni ebben az amúgyis eléggé rossz törvényjavaslatban, hogy ki kell abból venni azokat a rendelkezéseket, amelyek ilyen súlyos helyzetet teremtenek s amelyek kizárják azt, hogy a választó az ő igazi akaratát nyilváníthassa meg. A törvényjavaslatnak ez a szakasza magában foglalja ugyan a titkosságot,, azonban nyilt színvallásra kényszeríti a választók tekintélyes részét, ímert a 2. bekezdés szerint ezer ajánlónak kell a jelölteket ajánlani nyíltan. Azonkívül a szakasz még azt is hozzáfűzi ehhez, hogy valójában a szelvényrendszer alapján kell ezt a nyilt színvallást tenni, amely szelvényrendszer pedig — amint az köztudomású s amint azt közéleti férfiak megállapították — már megbukott. Hiszen a miniszter úr hivatali elődje is megállapította, ihogy ez a rendszer tarthatatlan, ihogy ez a rendszer megbukott. Mindezek ellenére a miniszter úr mégis ragaszkodik ehhez a rendszerhez, fenntartja a 17. §-ban a szel vény rend szert és ezzel nemcsak azt teszi lehetővé, hogy a választókat nyilt színvallásra kényszerítsék, hanem a visszaélések egész sorának elkövetésére is lehetőséget nyújt. Hiába van benne a szakasz 11. bekezdésében az a rendelkezés, hogy (olvassa): «...aki a szavazójegy ülése 1930 március 6-án, csütörtökön. 367 szelvényeért ajándékot, jutalmat vagy egyéb előnyt adj, juttat, ígér vagy elfogad, vétséget követ el és két évig terjedhető fogházzal büntetendő». Ez a rendelkezés hiába van benne a szakaszban, azért, mert a választás hevében, zajában nincs mód, nincs lehetőség arra, hogy ilyen visszaélések kellő időben az illetékes fórumok elé kerüljenek. Közben a választás lezajlik és Rehling Konrád úr, vagy Bíró Pál úr vagy nem tudom, melyik helyi hatalmasság bekerül a törvényhozás termébe. A választók azután már hiába jelölik meg a visszaéléseket, a képviselőválasztás tényét ezzel már nem lehet megváltoztatni, pedig ez volna a fontos. Éppen ezért ez a rendelkezés szerintem nem jelent semmit és nem fogja megakadályozni azt, hogy a szelvényekkel visszaélés történhessék. Ugyancsak tapasztalatból tudom elmondani, hogy a Magyar Altalános Kőszénbánya Társulat birodalmában történt meg a legutóbbi országgyűlési képviselőválasztásoknál a legesúnyább visszaélés a szelvényrendszerrel. Mert mi történt a tatabányai választókerületben! Midőn a szavazó jegyeket kiosztották, a szelvényeket, már levágták róluk azok, akik kiosztották a szavazó jegyeket, és az a szegény választó valójában nem is tudta, hogyan néz ki egy ép szavazóigazolvány, mi is annak a tartozéka. Nem minden választó tudja ebben az országban, hogy a törvény milyen rendelkezéseket foglal magában paragrafusról-paragrafusra. Az a legszebb, hogy egy-egy ilyen ipari kerületben a bányatársulat igazgatója, aki ott teljhatalmú úr, a saját közegeivel hordatja, küldeti szét, kézbesítteti a szavazó jegyeket. A térmesterek hordják szét a választóknak a szavazó jegyeket, és bizony a térmesterek iparkodnak kitűnni azzal, hogy minél több szavazójegyet szolgáltassanak be egyedüli uruknak és parancsolójuknak, hogy az ő megválasztását mindenképpen biztosítsák. Nem szabad tehát bennhagyni a törvényben egy ilyen rendelkezést, mert az — amint az elmondottakból megállapítható — a visszaélések egész sorát rejti magában, s ezeket semmiféle módon megelőzni nem lehet, legalább is a 11. bekezdésben foglaltak ezt semmi körülmények között sem előzik meg. Azok a megoldások, amelyek megtörténtek a választásokból kifolyólag azért, mert a választók nyíltan nyilvánították a maguk akaratát, intenek bennünket s azt követelik a minisztertől és a törvényhozástól is, hogy ne maradjon benn a törvényben egy olyan paragrafus, olyan rendelkezés, amely lehetővé teszi azt, hogy a választó ki legyen szolgáltatya munkáltatójának akkor, amikor igazi akaratát, igazi véleményét nyilvánítani akarja. Hiszen ez a legszentebb, a legalkotmányosabb joga és kötelessége a választópolgárnak. E jog gyakorlása a választópolgár kötelessége is, mint ahogy a 9. bekezdés mondja, mert a szavazást kötelezővé teszi. Ha pedig ezt kötelezővé teszi, akkor a szavazópolgárt mentesíteni kell minden olyan következménytől, amely azt jelenti, hogy munkahelyétől, lakóhelyétől foszthatják f meg azért, mert^ törvényben foglalt kötelességét teljesíteni akarja. T. Képviselőház! A miniszter úr a különböző szakaszokhoz történt felszólalásaiban állandóan osztálytagozódásról beszél, folyton a. polgári társadalom megerősítését, védelmét tárja itt elénk. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Ka bók Lajos: Tisztelettel kérem beszédidőmnek az alapidő erejéig való .meghosszabbítását. Elnök: A képviselő úr tehát 15 percnyi 1 meghosszabbítást kér?