Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-363

358 Az országgyűlés képviselőházának 3< minden keserűséget és valóban lehetővé tegye az újjáéledést. •% Mi neon kifogásoljuk azt sem, ha az apró osirketolvajokat szabadon eresztik; ez azonban messze esik attól a koncepciótól, amelyet mi így közösen elgondoltunk és megbeszéltünk és amelyre ígéreteket kaptunk. Ezzel szemben az a helyzet, hogy magéban a rendeletben rideg elzárkózás imutatkozik a forradalmak üldözöttjeinek való megbocsátás elől és eltorlaszolása ez^ a kiengesztelődés termékeny útjának. Ha netalán tévednék, ha az amnesztia-rendeletben több van, mint amit ki tudok belőle olvasni, (Malasits Géza: Sokkal kevesebb!) akkor legyen szabad hivatkoznom arra, hogy az amnesztia-rendeletet kísérő hivatalos és félhivatalos kommentárok elismerik azt, hogy az amnesztiának egyáltalában nincsenek politikai vonatkozásai. Az egyik megoldás egy anondat, amely azt mondja (olvassa): «Az amnesztia létrejöttét azok a jogpolitikai szempontok irányították, hogy az apró büntetéseket kiselejtezzék a büntetőjog területéről.» (Malasits Géza: Kevés hely van a börtönökben. — Györki Imre: Tehermentesítés!) Egy másik szakértői vélemény, amelyet Váry Albert képviselőtársunktól olvastunk s amely Az Est március 2-iki számában, jelent meg, többek között azt mondja (olvassa): «Ügylátszik a kegyelmi elhatározás abból a megállapításból indul ki, hogy a politikai, különösen a forradalmi jellegű bűncselekmények bűnöseivel szemben a kegyelem mértéke az előző kegyelmi elhatározásokkal kimeríttetett. Ennek következtében a mostani kegyelmi elhatározás nem vonatkozik & nemzetgyalázás t külföldön elkövetett szökevényekre, az úgynevezett emigránsokra és nem vonatkozik a komimunista bűncselekmények miatt elítéltekre vagy ilyen bűncselekmény miatt külföldre szakadt és nvomozólevéllel kísért kommunista szűke vényekre. A kegyelem általában a közönséges bűncselekmények miatt elítéltekre vonatkozik.» Ezt csak azért hozom fel, hogy alátámasszam azt a nézetemet, hogy az amnesztia politikai szempontból valóban teljesen üres és értéktelen és még részben sem oldja meg azt a problémát, lamelyet mi az amnesztiával megoldani feltétlenül szükségesnek tartunk. Hivatkozás történt arra is, hogy már nyolc amnesztia volt az ellenforradalom óta, tehát tíz esztendő óta. En a számot ebiben a pillanatban nem tudom ellenőrizni. Nem is fontos az én számomra, nem is hivatásom, de azt kell mondanom: nem fontos a szám, a fontos a mi számunkra az, hogy majdnem tizenegy év múlt el és még mindig ülnek a börtöniben politikai foglyok, még mindig bujdosnak szerte a világban politikai üldözöttek, polgári és szociáldemokrata férfiak, akiknek semmi bűnük nincs, csak az, (hogy az ellenforradalmi magyar kormányzattal szemben állást foglaltak (Elénk ellenmondások és felkiáltások a jobboldalon: Miért nem jönnek haza? — Zaj.) és nem helyeslik azt a politikát, amelyet a magyar kormányzat ebben a pillanatban Magyarországon folytat. (Zaj a jobboldalon és a középen. — Barabás Samu: Kun Bélának megbocsátani?) Merem állítani, hogy azok, akikről szó van és akiknek ügyét mi a magunkévá tettük, soha sem vétettek Magyarország ellen, hazájuk ellen. Azolk hadakoztak egy véres, reakciós ellenforradalom ellen, amely nemcsak őket, hanem az egész országot is pusztította. (Forster Elek: Jöjjenek akkor haza, ha nem vétettek! *- Jánossy Gábor: Szabad az út! Jöjjenek haza! — Kabók Lajos: Hogy becsukják őket, azért, úgy-ef ! — Malasits Géza: Ezt ajánlotta Bach és Schmerling is ! — Folytonos zaj.) . ülése 1930 március 6-án, csütörtökön. Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Malasits Géza: Megkapták az angol protestánsoktól a választ: a legsötétebb reakciósok az egész világon!) Propper "Sándor: Ha azt mondják, hogy már volt nyolc amnesztia, én azt mondom: lett volna csak egy amnesztia, de az lett volna kiadós és megnyugtató, az sokkal több lett volna, mint ez a nyolc, amelyre hivatkoznak, amely azonban együttvéve sem tudta a kérdést megoldani. (Malasits Géza: Egyik sem volt igazságos!) Es azt mondom, t. Képviselőház, higyjék el nekem, szégyene ennek a rendszernek és szégyene az országnak, hogy tizenegy év elmultával ... Elnök: Kérem, a képviselő urat, méltóztassék bírálatában • parlamentáris kifejezéseket használni és a sértésektől tartózkodni. (Malasits Géza: Szégyene a rendszernek! — Záj.) A képviselő uraknak nincs joguk most beszélni. Propper Sándor: ... hogy tizenegy év után, amikor olyan sok fontos problémánk van, amelyeket meg kellene oldani talán közös erővel, még mindig minden energiát arra kell felhasználni, hogy a politikai üldözés és a politikai bosszúállás szellemét próbáljuk valamenynyire visszaszorítani. (Zaj a jobboldalon.) Az amnesztia ötödik fejezete az a pont, amelyre talán majd hivatkozás történik, vagy amelyre történt is hivatkozás. En ezt nem tartom kielégítő megoldásnak, hiszen az egyéni kegyelmezés joga állandó jog; ez az ötödik szakasz szerintem majdnem felesleges, mert az egyéni kegyelmezés joga januártól decemberig és decembertől januárig állandóan gyakorolható és ehhez nem kell külön intézkedés, ehhez nem kell külön rendelkezés. Ez az én felfogásom. Igen súlyos, helvrehozhatatlan politikai baklövésnek tartom azt a formát, amelyet a kormány választott és az a felfogásom, hogy azok, akik csinálták, akik inszcenálták, akik a szellemét dirigálták, igen rossz szolgálatot tettek az országnak és igen rossz szolgálatot tettek az államfőnek avval, hogy ebbe a játékba belevitték. (Zaj.) Elnök: A képviselő úr kijelentése sértő. Üjra figyelmeztetem, hogy ilyen természetű kijelentésektől tartózkodjék. Propper Sándor: összefoglalva a mondottakat, visszaadva, legalább is megkísérelve visszaadni azt a mélységes felháborodást és elkeseredést, amelyet ez a rendelkezés a tömegekből kiváltott, nem mondhatok mást mint azt: mi ezt a gesztust a szükséges kiengesztelő gesztus helyett hadüzenetnek vagyunk kénytelenek tekinteni. Hadüzenet ez a dolgozók felé, provokál tizenegy esztendő óta szenvedő munkásságnak. És én azt mondom: mi felvesszük a kesztyűt és állunk elébe. Nem tudjuk, mi fog következni, de ha bennünket arra szorítanak, hogy még mindig ezen a területen legyünk kénytelenek harcolni, mi nem fogunk kitérni a harc elől, és harcolni fogunk tovább. És azt mondjuk az üldözötteknek is, a börtönben levőknek, a külföldön bujdosóknak és azoknak is, akiket sajtóvétségért üldöznek, — mert hiszen ezen a téren a saj só vétségekre vonatkozólag is vártunk teljes megoldást — ha csalódtak ebben a pillanatban, csalódásuk oka a kormányzat rideg szelleme. Azt üzenjük nekik : ne csüggedjenek, mi harcoltunk értük és harcolni fogunk értük tovább is. Mi minden politikai üldözött ügyét magunkévá tesszük ismét és újból— magunkénak tartottuk eddig is — hajlandók vagyunk tovább harcolni és azt mondjuk az üldözötteknek: a reakció le-