Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-363

356 Az országgyűlés képviselőházának 363. ülése 1930 március 6-án, csütörtökön. Mi, szociáldemokraták kezdettől fogva tisztán láttuk a helyzetet; tiltakoztunk és harcoltunk a bosszúállás szelleme ellen, felemeltük tiltakozó szavunkat azok ellen a rendszabályok ellen, amelyeket az ellenforradalom alkalmazott a haladás minden emberével és minden gondolatával szemben. Nem tekintettük ezt a kérdést az első perctől fogva pártkérdésnek, mert nem is pártkérdés. Hiszen neves polgári politikusok, tudósok ellen is folyt az üldöző hadjárat, ez tehát a haladó polgári rétegeket éppen annyira érinti, mint a munkásságot és a munkások képviseletét. Mi az igazságért küzdöttünk és általános nagy országos érdekeket tartottunk szem előtt akkor, amikor az ellenforradalmi üldözések ellen harcoltunk és tiltakoztunk. Azóta folyik ez a harc, tehát tíz esztendő óta, a mi részünkről az üldözöttekért a reakció lihegő boszszúszomja ellen és végtelen fájdalmunkra szolgál, hogy mind máig nem sikerült ezt a fejezetet lezáratni és lezárni. Mi nem akartunk egyebet, mint megteremteni azt a megfelelő légkört, amely^ szükséges és amely lehetővé teszi az országépítés munkáját. Ezt igen sokszor igen sok formában kifejezésre is juttattuk a nélkül, hogy meghallgatásra találtunk volna. Titokzatos erők mindig elgáncsolták ezt a mi becsületes törekvésünket. A hatalomféltés és a «cine mintye» szelleme sokkal erősebb volt, mint a józan ész. így jutottunk el odáig, hogy még tíz esztendő után sem tudjuk ezt a kérdést megelégedésre befejezettnek nyilvánítani. A tízéves forduló elé — megvallom — mi nagy várakozással tekintettünk. Ennek a várakozásnak alapja több komponensből tevődött Össze: alapítottunk tényekre, alapítottunk ígéretekre és utalásokra és alapítottunk logikai következtetésekre. Történelmi példák bizonyítják ugyanis azt, hogy semmiféle ilyen excesszus nem tartott ilyen hosszú, ideig. Tíz évig soha, sehol sem váratott magára valamilyen ilyen történelmi esemény likvidálása. Hogy egyetlen történelmi példát említsek, a uárizsi kommünt nyolc év és két hónap alatt véglegesen felszámolták és likvidálták. A forradalmat követő ötödik esztendőben Hugo Victor, a világhírű író, nagy akciót indított és törvényjavaslatot terjesztett a francia szenátus elé a párizsi kommün következményeinek likvidálása s a teljes közkegyelem érdekében. Érdekesnek tartom ezt a két résziből álló törvényjavaslatot felolvasni. Hugo Victor törvényjavaslata így hangzik (olvassa): «1. §. Amnesztia alá esnek mindazok, akik az 1871. évi március, április és május hónapokban történtekkel kapcsolatos cselekmények miatt ítéltettek el. Az ilyen cselekmények miatt lefolytatott bűnvádi üldözés meg nem történtnek tekintendő. 2. $. Teljes és korlátlan amnesztia alá esnek az 1870. évi, legutóbbi amnesztia óta elkövetett egyéb politikai bűntettek, vétségek, kihágások és sajtó vétségek, valamint a politikai eseményekből kifolyólag kiszabott büntetések is.» Rövid mondatban kért kegyelmet Hugo Victor, mondván (olvassa): «Amnesztiát kérek, teljes és tökéletes, föltétel- és megszorításnélküli amnesztiát. Mert ezt az egyféle amnesztiát ismerem csupán.» A megokolás során Hugo Victor többek között a következőket mondotta (olvassa): «A kegyelem nem más, mint az igazság tökéletesebb formája. Az igazság csak a bűnt látja, a kegyelem észreveszi a bűnöst is. Az igazság ridegen egyedül a bűnt és a bűnöst vizsgálj cl} ct kegyelem észreveszi, hogy a bűnös körül vannak ártatlanok is, hogy a bűnösnek vannak szülei, felesége és gyermekei, akiknek — bár nem ítélték el őket — mégis szenvedniök kell. A kegyelem észreveszi, hogy a bűnös irabsága vagy száműzetése lesújt az ártatlan hozzátartozókra is és rettenetes nyomorúságba dönti őket. A kegyelem megkérdezi: megérdemelték-e ezt az ártatlan hozzátartozók

1

? Nem! Es a kegyelem tovább kérdez: kénytelenek-e .mégis viselni a meg nem érdemelt rettenetes nyomorúságot az ártatlan családtagok? Igen ! Es akkor és ezen a ponton a kegyelem igazságtalannak találja az igazságot. Közbelép és bűnbocsánatot követel. A kegyelem fenséges kiigazítása az igazságnak: az alsóbbrendű igazságot felsőbbrendű igazsággá változtatja át. Ne szenvedjenek — mondja Hugo Victor — tovább egyesek azért, amiben többé-kevéshbé az összesiég is bűnös. Az amnesztiával meg kell nyilvánulnia az emberi szolidaritásnak. Az amnesztia több^mint fejedelmi cselekedet, az 'amnesztia testvéri cselekedet Leghatásosabb megszüntetése a politikai pártoskodásoknak: azt jelenti, hogy végre igazán véget ért a polgárháború.» T. Képviselőház! Hugo Victornak ezt a törvényjavaslatát a francia szenátus, ahol előterjesztette, leszavazta, de Mac Mahont, az akkori francia államfőt, elsöpörte a felháborodás. Jött utána Jules Grévy az elnöki székben és ekkor már gyorsabban haladtak a dolgok. Végre 1879. május 5-én a törvényhozás kimondta a teljes, maradék nélkül való politikai amnesztiát. Ez történt 1879^ben. Ma, t. Képviselőház, gyorsabban pereg az idő, ma gyorsabban fejlődnek az események, ma gyorsabb megoldásokra van szükség, s látjuk a közeli történelemből, hogy a finn, a bajor, a bolgár, a görög, a lengyel, a török és a német forradalmi és ellenforradalmi eseményeket hónapok, legrosszabb esetben egy-két esztendő alatt végleg likvidálták. Ma már megállapíthatjuk, — könnyen ellenőrizhető — hogy csak háromféle emigráció van: orosz emigráció, olasz emigráció és magyar emigráció. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Csak az orosz bolsevizmus, az olasz fasiszmus és a magyar keresztény uralom az, amely a politikai üldözés frontját tartja és amely a politikai üldözés és bosszúállás rendszerét fenn kívánja további időkre is tartani. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Elnök: A 1 képviselő úrnak ez a kijelentése beleütközik a nemzeti kegyeletbe és a nemzeti érzésbe. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ilyen irányú kijelentésektől tartózkodjék. (Kabók Lajos: Hát nem igaz? — Zaj.) Csendet kérek. A képviselő úrnak nincs joga közbeszólni. (Kabók Lajos: Igazat sem szabad mondani? — Zaj.) Propper Sándor: Az olasz üldözés még csak hatesztendős és senki sem tudná megmondani, hogy eléri-e a tízet. En azt hiszem, hogy nem. Azonkívül ott van az orosz bolsevizmus, amely a maga diktatórikus rendszeréhez hozzátartozandónak véli a politikai üldözést, ahol üldözik a polgárt és üldözik a szociáldemokrata munkásságot, börtönbe, internáló táborokba küldik és kiűzik hazájából. Ezek tagadhatatlan tények, és tény az is, hogy Magyarországon a fehér terror minden gonosztevője már régen teljes megbocsátást kapott, sőt vannak közöttük olyanok is, akiket dicsfénnyel öveztek. {Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza: Sőt képviselői mandátumot is kapott! — Zaj. — Györki Imre: Vitéz is lett!) Elnök: Kérem, képviselő úr, ilyen személyeskedéstől szíveskedjék tartózkodni. Propper Sándor: Itt vannak azután tények és utalások. Legyen szabad hivatkoznom ideig-