Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-362

352 Az országgyűlés képviselőházának Sí ján, amely 22 kerületre osztotta fel Budapestet a választás szempontjából, 500 ajánló kellett. A 2200/1922. M. E. rendelet alapján, amikor arányos választás volt, 5000 ajánlás kellett, nagyobbak is voltak a kerületek. A többségi választásoknál pedig 10.000 választóig 10% és 10.000-né3 több választónál 1000 ajánló kellett. Jelenleg érvényben levő törvényünk szerint, az 1925. évi XXVI. te. szerint arányos választásnál a választók 10%-a, de legfeljebb 5000 választó, többségi választásnál pedig 10.000 választóig a választók 10%-ia, ennél többnél ezer választó, a törvényhatóságoknál pedig az 1920 : IX. tç. és a jelenleg is érvényben lévő, a székesfővárosra vonatkozó 1924 : XXVI. te. pedig ezer ajánlást kíván és a végrehajtási utasítás ia szelvényrendszert is fenntartja, míg a vármegyékre alkotott új törvényünk, az 1929 : XXX. te. a törvényhatósági városokban a választóknak legalább 5%-át kívánja ajánlóképpen. Ebből (méltóztatik látni, hogy ennek az ajánlásnak hosszú történelmi fejlődése van, amely a szerint változott és alakult, hogy a választójog milyen mértékben terjesztetett^ ki és hogy a többségi elv alapján, vagy az arányosság elve alapján történtek a választások. Ahol arányosan történtek a választások, ott mindig magasabb számban igyekeztek ezt a számot megállapítani azzal az indokolással, hogy indokolt és helyes, ha a lajstromos választásnál, ahol pártok pártokkal (küzdenek, nem pedig egyének egyénekkel, nem egyéni felfogások egyéni felfogásokkal, ihanem pártfelfogások, pár tpro grammok pártprogrammá okkal veszik fel a harcot, megfelelő számú ajánlásokhoz köt tessék a küzdelem vitele, nehogy annyira szétforgácsolódjanak az erők, ami a nevetségességig vinné az egész választást, ímert megtörténhet nék, szélsőségekig vive a gondolatmenetet, hogy olyan töredékek szerepelnének a választásokon, hogy abszolúte nem t lehetne ebből a választóközönség elhatározására következtetni. Nagyon köszönöm Bárdos képviselőtársamnak, hogy egy elszólása révén engem abba az igen kedvező helyzetbe juttatott, hogy replikázhatok az ő kijelentésére. Ö Wolff Károly igen t. képviselőtársammal bocsátkozott polémiába arra vonatkozólag, hogy a polgári társadalom tunyasága következtében szükséges, hogy kötelezővé tétessék a választói jog gyakorlása. Utalt erre, azt hiszem azonban, minden adat nélkül, vagy legalább is a nélkül, hogy tudatában lett volna annak a kijelentésnek, amelyet tett. Hivatkozott arra, hogy milyen más Franciaországban és Angolországban a választóközönség kötelességtudása és közjogi érzéke e közjogának teljesítését illetőleg. Képviselőtársam ebben teljesen tévedésben van úgy Franciaországra, mint Angliára vonatkozólag. Véletlenségből kezeim között vannak Londonnak, mint városnak választási adatai 1928-ból, összehasonlítva a többi évekével 1913-tól kezdve. Ezek az adatok igen élénken bizonyítanak a mellett, milyen helyesek a mi intézkedéseink itt a 17. §-ban. Ezek az intézkedéseink ugyanis provideálnak ennek a jognak mellőzésére. A szociáldemokratapárt nagyon helyesen hirdeti az általános, egyenlő, titkos választójogot, neki magának meg vannak a beszervezett tömegei, azokat le is szavaztatja, és így neki érdeke, hogy a többi pártok és a többi osztályok — amint ők kifejezik, én a magam részéről úgy mondom, hogy a polgári társadalom többi rétegei — ne tudjanak megfelelően beszervezkedni. (Peyer Károly: Ki akadályozza?! Ott van gyülekezési jog, nálunk nincs! — Egy hang a középen: Nálunk nincs terror!) A választóközönségnek ez a pszihéje, ez 2. ülése 1930 február 28-án, pénteken. az a tömegpszihé, amelyet képviselőtársaim igen jól ismernek, és amelyre vonatkozólag nekünk módot adtak arra,, hogy mi is megismerhessük és e pszihé alapján tegyük meg törvényes intézkedéseinket. Azt méltóztatnak mindig hangoztatni és mondani, hogy a többség, a választóközönség többsége (mutassa meg, hogy milyen irányt kell a választások után követni. En dokumentálom itt ezekkel az adatokkal, hogy mit jelentenek ezek az argumentumok, amelyekkel képviselőtársaim élnek. v Londonban, 1913-ban a szavazók száma 803.715 volt, leadtak összesen 419.932 szavazatot, vagyis a szavazatok 52"2%-át. Menjünk most tovább. 1919-ben már van 1,611.995 szavazó, ebből leszavazott 151.782 választó, vagyis 16'6%. (Petrovácz Gyula: Ez a kisebbségi uralom!) De menjünk tovább. En Bárdos Ferenc képviselőtársamnak igen hálás vagyok azért, hogy előjött ezzel az adattal, mert méltóztatnak látni, hogy milyen könnyen hivatkoznak olyan dol, gokra, amelyek homlokegyenest ellenkeznek azokkal az állításokkal, amelyeket megkockáztatnak. (Zaj a szélsőbaloldalon.) 1922-ben volt 1,817.000 választó, leadtak 583.000 szavazatot, vagyis 36'8%-ot. (Petrovácz Gyula: Ez is kisebbség! — Peyer Károly: Nem szervezkedik a polgári társadalom!) Túlnyomó nagyrészben a munkásság szavazott le és a polgári társadalmi rétegek nem szavaztak. (Peyer Károly: Kép viselő választási adatokat kérünk!) Most az autonómia életében történő választások adatairól van szó. 1925-ben volt 1,914.000 választó, leadtak 559.000 szavazatot, vagyis 30'6%-ot. (Fábián Béla: Mikor volt ez?) 1925-ben. 1928-ban volt 1,945.000 választó, leszavazott 649.000 választó, vagyis 35*6%. t Méltóztassanak tehát ezekből az összehason, lításokból az összes következményeket levonni. (Fábián Béla: Mire vonatkozólag?) Elsősorban arra, hogy a többség uralkodik. (Baracs Marcell: Ezért kell a szelvényrendszer?) Ez az : egyik. A másik oedig az, hogyha 1,900.000 emberből csak 30% szavaz le, akkor miért kell szavazati jogot adni, (Graeffl Jenő: Igaz! Miért kell!) ha csak azok érvényesítik, akik legjobban be vannak szervezve? (Farkas István: Ez fáj!) En Londonból kaptam ezeket az adatokat, ezekhez tehát szó nem férhet. Ha vesszük a mi helyzetünket és panaszkodunk, — amint Wolff Károly képviselőtársam panaszkodott — hogy még ez az erőmegfeszítés sem elegendő, mert 1925-ben Budapesten a municipiális választásnál leszavazott a választók 83%-a, 1926-ban 75%-a... (Peyer Károly: Senkit sem büntettek! — Zaj.) Elnök: Peyer Károly képviselő urat kérem, maradjon csendben. Scitovszky Béla belügyminiszter: Mi fennakarjuk tartani a többségi elvét azért, hogy a municipiális választásoknál is a választók többsége döntsön és határozzon és nem akarunk behódolni annak a szisztémának, amelynek képviselőtársaim nagy propagátorai. Mert az nem többségi elv, az a minoritási elv érvényesítése és hogy milyen viszonyok között... (Peyer Károly: Törvénybeiktatják a diktatúrát! — Ügy van! a ssélsöbaloldalon.) Elnök: Peyer Károly képviselő urat rendreutasítom. ( Scitovszky Béla belügyminiszter: ...arranézve méltóztassanak közelebbi információk útján megfelelő értesüléseket szerezni. Ez mind összefüggésben van egymással, ez egy lánc, amelyből egy szemet sem lehet kikapcsolni, mert ha egy szemet kikapcsolunk, akkor , ugyanilyen viszonyokhoz és eredményekhez fo-