Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-362

/ 344 Az országgyűlés képviselőházának 36í de szerintünk egyáltalán nem szükséges az aján­lási rendszer. (Bródy Ernő: Ügy van!) Nem kell, felesleges. Aki listát tud állítani, menjen bele a küzdelembe, fusson (Farkas István: Vá­logasson a polgár!) és vívja meg a maga harcát becsületesen, a maga erejéhez mérten. Ez az igaz, ez a logikus, ez a természetes. Hiába állít ibele a t. kormány és a t. mi­niszter úr javaslatába bizonyos büntető lehető­ségeket, szankciókat az ellen, ha itt elkövetik ezeket a vétségeket, mert hiszen — amint na­gyon jól tudjuk — semmiféle ilyen vétség ellen nem véd meg semimlféle rendelkezés. Hiszen tet­szik tudni, hogy a szavazás elmulasztását m vétségnek minősítették, az emberek mégis tö­megesen nem 'mentek szavazni és nem történt semmi bajuk. Tudják nagyon jól, hogy vég­eredményben ilyen alkotmányos nagy aktus kö­vetkezményeképpen különösebb baj nem tör­ténhetik velük. Az is meggondolandó, ami ezen szakasz 11. bekezdésében foglaltatik, hogy tudniillik a bün­tető szankció csak arra vonatkozik (olvassa): «aki a szavazójegy szelvényeért ajándékot, ju­talmat vagy egyéb előnyt ad, juttat, igér, vagy elfogad.» Az ilyen egyén vétséget követ el és két évig terjedhető fogházzal büntetendő. Hi­szen egyéb módja is van annak, hogy ezt a vét­séget elkövessék. (Ügy van! Ügy van! a szélső­baloldalon.) Ott van többek között az a hivatali függés, amelyről előttem szóló t. képviselőtár­saim beszélt, amikor a hivatalfőnök egyszerűen berendeli az alárendeltjét és azt mondja neki: Kedves barátom, nekem ez a jelölt a szimpa­tikus, tessék ezt az ajánlóívet aláírni — és ezzel el fogja intézni a dolgot. Lehet, hogy HZ H hiva­tali főnök azt fogja neki mondani: nem aka­rom befolyásolni, hiszen maga független em­ber, úgy gyakorolja alkotmányos jogát, ahogy akarja; nagyon fontos azonban az, hogy ezen kijelentése közben milyen hangot használ. Egész skálája van annak a megkörnyékezési lehető­ségnek, amikor a hivatali főnök a neki aláren­delt embert ráveszi arra, hogy az általa támo­gatott párt ajánlóívét írja alá. Ez a 11. bekez­dés tehát nem is pre ven iái erre az eshetőségre. Nem tudom, hogy van-e erre nézve valami módosítás; ha nincs, ajánlom a koirmány figyelmébe, hogy, amennyiben ragaszkodik az ajánlási és a szelvényrendszerhez, egy ilyen ér­telmű módosítást foglaljon bele ebbe a 11. be­kezdésébe. Engedje meg a t. Ház, hogy rövid alluzió­yial éljek a t. belügyminiszter úrnak arra a ki­jelentésére, amelyben a polgári társadalom vé­delme címén akarja megmagyarázni, hogy ő ezeket a szakaszokat úgy konstruálta meg, ahogy megkonstruálta. Eggyel legyünk végre tisztában, azzal, hogy Magyarországon az lesz az ideális állapot, amikor a polgári társadalom egészen külön a maga polgári érdekei szerint fogja megvívni politikai r küzdelmeit. Ma azon­ban, sajnos, egy olyan osállapothan vagyunk még árpolitikai jogok tekintetében, hogy a pol­gári társadalom azokkal együtt kell, hogy me­neteljen és harcoljon, akik r hasonló politikai jogfosztottság állapotában lévén, ugyanazokat a keserűségeket és nyomorúságokat érzik, ame­lyeket érez a polgári társadalom, maga is. Ami­kor a közszabadságok és a közjogok élvezetének ilyen minimuma, sőt mondhatnám, niihilizmusa mutatkozik a politikában, akkor kénytelen a polgári társadalom a szociáldemokratapárttai együtt felvonulni a választások alkalmával, sőt kénytelen bent a parlamientben is azzal együtt dolgozni. (Petrovácz Gyula: Elárulják a pol­'. ülése 1930 február 28-án, pénteken. gári érdekeket! — Bródy Ernő: Taxi-engedé­lyek! — Zaj.) Elnök: Kérem Bródy Ernő képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. Pakots József: Ügy látszik, Petrovácz Gyula igen t. képviselőtársam nincs tisztában a poli­tikai terminológiával, vagy legalább is nem tudja lemérni, hogy az egyes politikai pártok pro gramm ja szerint milyen társulások lehetsé­gesek. Ahogy lehetséges az, hogy a keresztény községi párt együttmenjen a keresztényszocia­listapárttal, épúgy lehetséges az is, hogy a pol­gári demokratapárt együtt menjen a szociálde­mokratapárttai. (Petrovácz Gyula: A keresz­tényszocialistapárt polgári párti) Nem polgári párt, t. képviselőtársam, mert a keresztényszo­cialistapártban munkások is vannak. (Petro­vácz Gyula: Ez nem differencia! —Györki Imre: Csak szeretnék, ha lennének! — Zaj.) Ha a ke­resztényszocialistapárt polgári párt, akkor a szociáldemokrata munkásság pártja is polgári pártnak tekinthető. Ez semmi egyéb, mint játék a szavakkal, t. képviselőtársam. (Zaj.) T. Ház! Amikor a közélet terén az egész vi­lágon azt látjuk, hogy hogyan alakulnak át a felfogások és gondolkozások, és hogy a konzer­vatív ideológia helyett modern, új felfogás lesz úrrá a legkonzervatívabb országokban is, — mert akármit mond t. képviselőtársam, Anglia egy konzervatív ország, s ott most mégis mun­káspárti kormány van (Egy hang a középen: Ki­lenc szótöbbséggel!) és abban a munkáspártban kiváló történelmi nevek viselői, lordok is van­nak — akkor mi történik nálunk? Legyünk egy­szer tisztában azzal, hogy abban a pillanatban, amikor egy párt az ország, a nemzet, a társa­dalom érdekét megfelelő módon képviseli, jogot nyer arra, hogy mindenki kellő tisztelettel nézze munkáját. Ne méltóztassék tehát azt mondani, hogy mi eláruljuk a polgári társadalmat akkor, amikor a szociáldemokratapárttai együtt dolgo­zunk. Igenis, együtt kell vele dolgoznunk. (Zaj a balközépen.) Megengedem, hogy ez Önöknek kellemetlen lehet. Egyelőre azonban még na­gyon problematikus, hogy megyünk-e együtt, vagy nem ^megyünk, ez később elintézendő tak­tikai kérdés, annyi azonban bizonyos, hogy ha a szükség azt parancsolja, nevezetesen ha azok a közszabadságok, azok a közjogok, azok a jogo­sítványok, amelyek minden polgárt -megilletnek, munkást és polgárt egyaránt, abban a formá­ban még nem fognak érvényesülni, ahogy egy szabad, egy alkotmányos berendezkedésű ország­ban szükséges, r akkor mi igenis együtt fogunk menni a szociáldemokratapárttal, mert elemi jogainkat ki kell verekednünk. Ebben a tekin­tetben Petrovácz képviselőtársam nem írhat elő semmit sem egy politikai pártnak, de vi­szont azt sem mondhatja, hogy eláruljuk a pol­gári társadalmat, mert az egész magyar polgári társadalom tanúbizonyságot tehet arról, hogy a nemzeti demokratapárt tíz esztendőn keresz­tül mennyit dolgozott önfeláldozóan azokért a polgári érdekekért, amelyek nemzetiek és haza­fiasak. r Ezeket szükségesnek tartottam megemlíteni azért is, mert a t. miniszter úr a polgári társa­dalom védelmét állítja oda, mint olyan okot, olyan argumentumot, amely miatt neki ezt a tör­vényjavaslatot így kellett megkonstruálni. Az igen t. miniszter úr akkor, amikor először hí­vott bennünket tanácskozásra ennek a törvény­javaslatnak, illetőleg törvénytervezetnek ügyé­ben — mert akkor ez még csak törvénytervezet volt — szintén a polgári társadalom védelméről beszélt, mi azonban már akkor figyelmeztettük a miniszter urat arra, hogy vigyázzon, mert az

Next

/
Oldalképek
Tartalom