Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-362

342 Az országgyűlés képviselőházának 36 Elnök: Kérem újból a képviselő urat, méltóztassék a tárgynál maradni. (Meskó Zoltán: Dicsekszik, kérem!) Most a 17. §-ról van szó, nem pedig Salgótarjánról. Peyer Károly: Csak arra az állításra akartain válaszolni, mintha mi a jelöléshez erősza kot alkalmaztunk volna, és annak az illusztrálására kívántam ezeket a példákat elmondani, hogy mennyire niem kell nekünk erőszakolt alkalmaznunk a jelölésekhez. Ezek az esetek bizonyítják, hogy a választók és szavazók milyen arányban jelentkeztek bizonyos más választásokkal kapcsolatosan. De be is fejezem már ezt a részt, osak hivatkozóin arra, hogy Salgótarjániban éppen elegei költöttek rá közpénzekből, és ezt hangsúlyozom... (Petrovácz Gyula: Kicsoda?) Kérdezze meg a kerület képviselőjét, és kérdezze meg a. bányaigazgatót, az majd bővebb felvilágosítást adhat arról, hogy ott közpénzekből költöttek sokat arra, hogy a munkásokat megnyerjék a maguk intencióinak. önök talán még nem tudják azt, amit én már tudok, hogy a társpénztári választásnál választani kellett 24 tagot, ebből a mi lajstromunk kapott huszonkettőt, az ellenfél kettőt. Azt hiszem, ez éppen elég arány ahhoz, hogy annak ellenkezője legyen igazolva, amit éppen a képviselő úr mindig minden komoly indokolás nélkül, esak úgy hangulatkeltésből oda szokott vágni. Tessék egyszer komoly érvekkel kirukkolni! Hol vannak az önök nagy t

tömegei ? Hol vannak azok a tömegek a munkásság köréből, leszámítva a dohánygyárat, az Allamvasutat és a Beszkárt-ot, ahol terrorral vasalják be még ma is a tagdíjakat? (Petrovácz Gyula: Az építőmunkásoknál, az ipari munkásoknál! — Farkas István: A Beszkárt-nál terrorral vasialják foe a tagdíjakat0 Ügy hiszem, hogy a tíz ujjamon össze tudnám számlálni ... Elnök: Ismételten kérem a képviselő urat, szíveskedjék a tárgyhoz szólni. Nem engedhetem, hogy a képviselő úr a tárggyal ennyire laza összefüggésben álló kérdésre terjeszkedjék ki. Peyer Károly: Csak rá kívánok mutatni arra, hogy amennyiben ezer ajánló kell egy kerületben, megtörténhetik, hogy valakinek ahhoz, hogy egy mandátumot kapjon, — erre már Bárdos képviselőtársam rámutatott — elegendő hétszáz szavazat, de a jelölésnél ezer aláírás kell. De továbbmegyek. Még egy másik esetis megtörténhetik, mely esetben a kormánypárt esetleg rosszul jöhet ki. Tudjuk, hogy a kormánypárt a legutóbbi választásnál csak a töredékmandátumokat kapta meg. Ilyen esetben nem hétszáz szavazat, hanem négyszáz-ötszáz szavazat, esetleg még kevesebb — aszerint, hogy a töredék miképpen alakul — elegendő lesz ahhoz, hogy valamely párt egy mandátumot kapjon, tehát egy krasz-esetben esetleg háromszáz szavazat is elegendő lesz egy mandátum elnyeréséhez, de ahhoz, hogy az illető párt ezen — mondjuk — háromszáz szavazat alapján azt a mandátumot tényleg megkapja, ezer ajánló kell. Nem méltóztatnak látni ennek a helyzetnek furcsaságát és fonákságát? Nem méltóztatik látni, hogy ez az ajánlás tulajdonképpen nem céloz mást, mint csak azt, hogy itt felállíttassák egy újabb akadályverseny, egy újabb akadály, hogy a szocialisták s esetleg a demokraták Budán az I. kerületben, vagy a többi kerületekben ne tudják a szükséges ajánlásokat összehozni? (Fábián Béla: Hogy sok pénzbe kerüljön a választás!) Még kormányzati szempontból sem helyes ez a politika. A kormánynak mindenkor arra . illése 1930 február 28-án, pénteken. kell törekednie, ha helyesen akar tájékozódni az ország közvéleményéről, hogy lehetőséget adjon arra, hogy a közvélemény megnyilatkozhassék, mikép vélekedik a kormány politikájáról. Éppen ezért lehetővé kell tenni, hogy minden párt indulni tudjon és minden irányzat mindenhol fel tudja vonultatni azokat a tömegeket, amelyek felett rendelkezik; De ha ilyen mesterséges akadály van, akkor a kormány hamis képet kap, mert azt hiszi, hogy a szavazóknak ilyen nagy tömege áll X vagy Y párt mögött, holott csak az történt, hogy a másik párt az ajánlók hiánya folytán nem tudta leszavaztatni a maga választóit, a maga tömegeit. Miért próbálja tehát a miniszter úr ezt az ajánlási rendszert fenntartani? Azt sem tudom, hogy azt mivel indokolja, mert eddig nem hallottunk erre nézve semmit, s a túloldalról meg sem kísérlik ennek a védelmét. Ha a miniszter úr a választás komolyságát akarja biztosítani, erre csak azt mondhatom, hogy békeidőben is voltak elég komoly választások, és némelykor az emberek fejét is beverték, annyira komolyak voltak a választások. Azt hiszem, Anglia elég komoly ország ahhoz, hogy a választás komolyságát megvédje. Ha valaki ott a szavazatok bizonyos százalékát el nem éri egy kerületben, akkor tartozik bizonyos költségmegtérítést adni. Ebben van valami logika, nevezetesen az, hogy a komolytalan ajánlókat visszatartsák az ajánlástól, de abban nincs semmi logika, amit itt akarnak felállítani. Ami pedig a szelvényrendszert illeti, erre nézve szeretném tudni, mik azok a nagy^ érvek, amelyeket a miniszter úr itt újból a polgári társadalom védelme szempontjából fel tud hozni arra vonatkozólag, hogy az egyszer már megbukott, korrumpált s minden tekintetben minden párt részéről kidobott szelvényrendszert újra fel akarja támasztani. En résztvettem azon a pártközi konferencián, amely a belügyminiszter úr elődjével tartatott meg, ahol az összes pártok képviselői jelen voltak, s ahol a kormánypárt képviselői is, de maga a miniszter úr is, a leghatározottabban állást foglaltak a szelvényrendszer ellen. Ezer és ezer példát tudnék felsorolni MII ti; hogy a budapestkörnyéki állomásfőnökök hogyan rendelték be magukhoz szolgálati jeggyel a munkásokat. A munkás már előre tudta, miről van szó, bement a főnökhöz, mutatta a szelvényét, a főnök azt minden szó nélkül letépte, s azután a munkás kiment. A munkás meg sem kérdezte a főnöktől, hogy miért rendelte be, mert tudta, miről van szó. Erre méltóztatik törvényes rendelkezést felvenni? Hát melyik munkás mer odaállani s a főnökével szemben büntetőfeljelentést tenni azért, mert elvette tőle a szelvényt? Hiszen attól a főnöktől függ egész exisztenciája, mindene, és ha máskép nem^ tudnak .bosszút állani rajta, akkor azt a munkást, akinek talán Ráskospalotán van egy kis házikója, áthelyezik Miskolcra, Debrecenbe vagy máshova és ezzel anyagilag tönkreteszik, s ha itt járnak a gyermekei iskolába, ilyen módon földönfutóvá tudják tenni. ön nagyon jól tudja, miniszter úr, mit jelent egy ilyen függő helyzetben lévő alkalmazottnak szembehelyezkedni a hatalommal! Ehhez a munkásság elég erős, mert a maga szervezetét kiépítette s meg tudja magát védeni a magánkapitalizmusnál esetleg előforduló terrorral szemben; de a függő helyzetben levő állami alkalmazottaknak s a függő helyzetben levő, szétszórt, különböző iparágakban dolgozó munkásoknak ez a rendszer vesztét jelenti s a korrupciónak olyan lehetőségét nyújtja, amelyet eddig egyetlen törvény sem szankcionált és iktatott a sorai közé.