Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-362

Az országgyűlés képviselőházának 362. amilyent a 2. § állít fel, már nem szabad alkal­mazni, mert ismétlem, ez oda fog vezetni, hogy igen tekintélyes kisebbségek egyáltalán nem jut­hatnak szóhoz. Mindenkinek el kell ismernie, hogy amikor ezer választó szükséges az aláírás­hoz, akkor ebben már kifejezésre jut az, hogy minél kisebb a párt, viszonylag annál több tag­ját kénytelen aláírásokkal igénybe venni. Már maga ez is bizonyos mértékben hátrányos hely­zetbe juttatja ezeket a kisebbségi pártokat. Amint méltóztatnak látni, mikor erről beszé­lek, nem a magam pártérdekeinek szempontjá­ból bírálom a kérdést, mert hiszen nem a mi pártunk az, amely a 10%-ot nem tudja össze­hozni. (Propper Sándor: A Kozma-párt! A 8%-os párt!) Ellenkezőleg, valószínű, hogy más polgári pártok érdeke ez. (Propper Sándor: A 8%-os kormánypárté!) De ezzel is igazolom azt, hogy mi nem pártszempontok szerint ítéljük meg ezt a kérdést, hanem az abszolút igazság szemüvegén át bíráljuk. A t, belügyminiszter úr azt mon­dotta, — és itt visszatérek tegnapi kijelentésére — hogy a polgári társadalmat kell minden kö­rülmények között megvédelmezni. Az én meg­ítélésem szerint a belügyminiszter úr nem elég erős arra, hogy ő védelmezze meg a polgári tár­sadalmat. Ez a törvény sem alkalmas arra, hogy megvédelmezze a polgári társadalmat. Ha pedig ezek a tényezők nem elég erő­sek, akkor más tényezőt kell keresnünk. Me­lyik az a tényező, amely a polgári társadalom megvédéséhez leginkább szükséges és melyik az az eszköz, amely erre a legalkalmasabb? Fel kell kelteni az egész polgári társadalom érdeklődését a magyar politika iránt. Éppen tegnap hallottam itt közbevetően, azt hiszem, a keresztény gazda­sági párt egyik tagja jegyezte meg — hogy pél­dául azért van szükség a törvényjavaslatban a kötelező szavazásra, mert nagy a közömbösség. Azért nagy a közömbösség, mert egészen re­ménytelen az, hogy a politika útján valamit el lehet Magyarországon érni. Nem nagy a közöm­bösség Franciaországban, vagy Angliában. Erre azt mondhatná talán valaki, hogy magasabb kul­túrájú a nép. De nem nagy a közömbösség még a környező államok^ egyikében, vagy másikában sem, ahol a demokrácia nagyobb mértékben van kifejlődve. Sehol sem tapasztalható a politikai élet és a közügyek iránti közömbösség ott, ahol megvan a lehetősége és módja annak, hogy ezen az úton valamit el lehet érni. Nálunk azonban az utóbbi esztendőkben minden megdermedt. A kor­mány abban a felfogásban él, hogy ha megbukik, akkor vele együtt megbukik az egész polgári tár­sadalom is, s ezért mesterséges eszközökkel bás­tyázza körül magát, úgyhogy minden megmoz­dulás már eleve magában hordja az eredményte­lenség csiráját. Itt nem történhetik semmi a vi­lágon a kormány akarata és hozzájárulása nél­kül, úgyhogy hiába mozdul meg — nem forra­dalmi megmozdulást értek ez alatt — s hiába sír és jajgat akármelyik társadalmi réteg, a kor­mány szilárdan áll, folytatja a maga politikáját és nem törődik azzal, hogy a társadalomban mi­lyen kívánságok merülnek fel. Ennek a követ­kezménye tehát az, hogy teljes mértékben gyö­keret vert az a tudat, hogy hiába kívánunk itt mi akármit, hiába csinálunk mi itt akármit, az­zal, hogy mi mit akarunk, senki sem törődik, mert a kormány nem hallja meg azoknak szavát, akik kívül állnak. Mi ennek a következménye 1 ? Az, hogy nálunk a politika iránt különösen a polgári rétegek részéről közönyösség mu­tatkozik, amelyet itt Wolff Károly igen t. kép­viselőtársam tegnap nagyon fájlalt. Ennek azonban, ismétlem, lehet gyógy­szere, de semm,iképp'en sem szolgál gyógysze­ülése 1930 február 28-án, pénteken. 331 rül az, amit a 9. § állapít meg, amely szerint a szavazás kötelező, mert hiszen akárhányszor mondjuk is ki egy törvényben azt, hogy a sza­vazó köteles szavazni, végeredményében in­kább viseli el a nem szavazással járó következ­ményeket, isemhogy érdeklődést tanúsítania. Lehet talán egyeseket éppen a büntetéssel való fenyegetéssel ama kényszeríteni, hogy az ur­nához menjenek és szavazzanak, ez azonban neon helyes és nem igazi gyógyszer. Módot, le­hetőséget kell nyújtani arra, hogy a szavazó higyje is el azt, hogy ha ő akár az egyik, akár a másik párthoz csatlakozva akaratát érvény­siti, ez eredménnyel járhat. Akkor majd lesz érdeklődés. Azokban az országokban, ahol az emberek tudják, hogy szavazatuktól függ, hogy az ország milyen politikát folytat, nagy az érdeklődés, ahol azonban gyökeret ver az a gondolat, hogy szavazhatunk akármikép, vég­eredményében úgy sem iá mi akaratunk a döntő, ott mi sem természetesebb, hogy a kö­zömibősség lesz úrrá. Ez ia törvényjavaslat egyik fényes példája annak, 'miképpen kell ki­ölni az emberekiből a közügyek iránt való ér­deklődést. Hiszen ebiben a törvényjavaslatban kodifikálva van az, hogy nem -a választók aka­rata lesz döntő a törvényhatósági bizottság­ban. Budapest népe szavazhat úgy, ahogy akar, végeredményében ez a törvényhatósági bizott­ság nem úgy fog kialakulni, mint ahogy Buda­pest népe akarja, mert az úgynevezett korrek­tívumokkal a 'székesfőváros népének akarata igen nagymértékben korrigálva van. Itt van azután a 10. §, 'amely a választás megtartásával t foglalkozik. Nagyon ^ kevés he­lyen van szokásban, hogy a választást hétköz­napon tartják meg. (Propper Sándor: Sehol!) Ha hétköznap tartják meg, mint például Ame­rikában, ott törvényes ünnepnappá teszik a választás napját, törvényes munkaszünet van és ennek következtében mód és lehetőség adó­dik arra, hogy a nagy, széles néprétegek eb­ben alkotmányos jogaikat gyakorolják, köte­lességüknek eleget tudjanak tenni. Nálunk azonban láthattuk a legutóbbi választásoknál, ahol túlnyomó részt hétköznapra, munkanapra tűzték ki a választásokat, hogy ez semmi egyéb nem volt, mint intézkedés a munkásság ellen, hiszen tudjuk azt, hogy éppen a munkásság az, akitől a legnagyobb áldozat, hogy hétköznap munkahelyét elhagyja és ebbeli alkotmányos kötelességének eleget tegyen. Mindezek után még csak a szel vény rendszer­ről akarok egy-két szót szólani. Nem tudom megérteni, miért van szükség a szelvényrend­szerre. Ha nem lennének igen szomorú tapasz­talataink ezen a téren, akkor talán azt lehetne mondani és azt mondhatná a belügyminiszter úr, hogy mi ezt a rendszert kipróbáltuk, ez a rendszer nagyszerűen bevált, ennek következté­ben tehát alkalmazzuk. De senki sem dicsérte még a szelvényrendszert, ennek védelmére soha senki sem kelt, senki sem mondotta, hogy^ az nagyszerűen bevált, a belügyminiszter úr mégis ragaszkodik hozzá, bizonyára azért, mert — azt mondja — a hamis aláírások lehetősége így job­ban ki van zárva. Lehetséges. Nem olyan ret­tentő nagy veszedelem azonban az, ha egy-egy listára rákerül pár hamis név is. Ha rákerül, nem történik belőle semmi nagyobb baj, mert csalk a kormánypártok listájára kerülhetnek hamis aláírások. Elnök: A képviselő úrnak ez a feltevése sértő. Méltóztassék ilyenektől tartózkodni. (Propper Sándor: A pestkörnyéki kerületben.) A. képviselő úrna>k nincsen joga beleszólni. Mél­tóztassék csendben maradni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom