Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-361

322 Az országgyűlés képviselőházának 36 megengedni, mindenféle gyámkodással a maguk testére és pártjára szabják a törvényeket. Ebből én nem kérek. A polgári társadalomnak erre nincs szüksége. A polgári társadalomnak arra van szüksége, hogy foglalkozzanak és törődje­nek a néppel, neosak választások idején, — amint teszik azt most a kormány pártjai — és necsak mindenféle szólamok igérésével. Mert ma már a tízéves uraloan után belátja a polgárság nagy­része, hogy semmi értelme sines a kormány tá­mogatásának; a kormány támogatásáért nem kap semimit, mert az nem a nép támogatása, hogy egyes kiválasztottak íkormányfőtanácso­sok lesznek, hogy üzletekben részesülnek. A nagy népnek, a millióknak ebből a kormánytámoga­tásiból semmiféle ihasznulk sincsen, semmiféle érdekük ehhez nem fűződik. (Malasits Géza: Egy marad nekik: az adófizetés gyönyörűsége!) Ez az ajánlási rendszer is ilyen el nem fo­gadható módszer. Mirevaló az egész ajánlási rendszer? A tömeg, a milliók és ezrek válasszák meg azokat, akiket akarnak, minden ajánlás nélkül. Ez az ajánlási rendszer a régi időkben sem volt meg, azt sem mondhatom, hogy elavult rendszer, mert a régi időben csak formális aján­lás volt, tíz ajánló volt szükséges valaki ajánlá­sához. Ma ellenben ezer aj ánló^ szükséges. Nin­csen erre semmi szükség. A választópolgárság majd kiválasztja azokat, akiket be akar küldeni parlamentjébe. Miért kell itt külön ajánlási rendszereket, ajánlási metódusokat felállítani? Ez egészen felesleges. Egészen felesleges ilyenmódon, ahogyan azt a törvényjavaslat kontemplálja és az után a praxis után, amellyel rendelkezünk. Hiszen magunk előtt láttuk, hogy a hivatalnokok hiva­talból mesterségesen csinálják ezeket az aján­lási rendszereket. Ez az ajánlási rendszer megint alkalom arra, hogy a hivatalfőnökök a maguk akaratát reáparancsolják alkalmazott­jaikra. Mert micsoda szabadsága van egy al­kalmazottank, amikor eléje teszik az ajánlási íveket? Ha nem írja alá, akkor a hivatalfőnök megjegyzi őt magának. Ilyen körülmények kö­zött történik meg azután az, hogy nagyon gyakran sokkal több az ajánló, mint amennyi a szavazó. Ez megtörtént számos kerületben. (Peyer Károly: Budapest környékén!) Megtör­tént Budapest környékén, hogy például a keres­kedelemügyi miniszter sokkal több ajánlót ka­pott, mint amennyi szavazó szavazott reá. (Petrovácz Gyula: Ki volt az?) Hogy ki volt, önök jobban tudják, az önök minisztere volt. Nem az ellenzéknek hivatása, hogy a minisz­terek nevét nyilvántartsa. (Peyer Károly: Tal­bot-Herrmann! — Felkiáltások a szélsőbalolda­lon: Talboti-Herrmann Miksa!) Ez teljesen feles­leges, különösen azok után a tapasztalatok után, amelyekkel ez a szelvény-rendszerrel kibővített ajánlási rendszer jár, amely a korrupciónak, az üzletcsinálásnak egyenesen melegágyává fej­lődött ki. A szelvény-rendszerrel kapcsolatban egy egész börze alakult ki. Jártak körül a vá­rosban, vettek, kínáltak és eladtak. Egy olyan választási rendszer, amely alkalmat ad igen alacsonyrendű emberek kortesmanipulációira, amely alkalmat ad visszaélések megteremtésére, én nem törvényesítek, hanem azt mondom, hogy azok után a tapasztalatok után, amelyeket éppen evvel a szelvényrendszerrel kapcsolatban megéltünk, ezt a szelvényrendszert feltétlenül ki kellene dobni a törvényből. Amit Buday Dezső igen t. képviselőtársam mondott, az sokkal elfogadhatóbb, hogy tudni­illik az elöljárósághoz menjenek az emberek. En ellenzem általában ezt a rendszert, de ha már belemennek ebbe a rendszerbe, akkor men­1. ülése 1930 február 27-én, csütörtökön. jenek a választók az elöljárósághoz, amely köz­hitelű intézmény és az elöljáróságnál írják alá nevüket, amikor is teljesen felesleges a szel­vényrendszer. (Baracs Marcell: Ügy van!) Ennek logikailag volna értelme, ha egyáltalá­ban bele lehet menni az ajánlási rendszerbe, (Rothenstein Mór: Hol van itt a logika?) abba a rendszerben, amely egyenesen prémiumot ad a csalóknak, prémiumot ad a hamisítóknak. (Buday Dezső: Két évet ad nekik! — Peyer Károly: Hogyne! Négyszemközt a hivatali fő­nök el vészig a szelvén^! — Farkas István: A Beszkárt.-nál majd elveszik tőlük kényszerrel, elbocsátás terhe alatt!) Képviselőtársam mon­dotta, hogy csak az lehet fájdalmas, hogy éppen azokat éri, akik véletlenül esnek bele. Szóval már előre ártatlan áldozatai vannak. Amikor előre tudjuk, hogy ennek lehetnek ártatlan ál­dozatai, akkor ne szankcionáljuk, ne legalizál­juk ezt a rendszert. Semmiféle szükség nincs arra, hogy itt egy szelvénybörze alakuljon ki. Egészen bizonyos, hogy az alacsony gondolkozású,, nemtelen szen­vedélyű korteshad ezt fel fogja használni visz­szaélések gyártására, még a törvényes követ­kezmény megkockáztatásával is, mert remélik, hogy kibújnak az alól. Hiszen ugyanakkor, amikor egy törvénnyel élni lehet, vissza is lehet vele élni, azt ki lehet játszani, és mindig meg­történhetik, hogy ennek a rendszernek ártatlan áldozatai lesznek. Nem tudom, mi az oka, mi az értelme annak, hogy a mélyen t. belügyminisz­ter úr ragaszkodik ehhez a paragrafushoz. Miért ragaszkodik ehhez? Mi szükség van erre? (Malasits Géza: Mert nekik előnyös, azért! — Farkas István: Mert a Kozma-párt másképpen nem tud érvényesülni!) Nem hiszem, hogy bár­melyik párt ragaszkodnék ehhez a rendszerhez, mert semmiféle értelmét nem látom. Lehet kö­zöttünk nézeteltérés,^ lehet közöttünk politikai különbség, szemben állhatnak a pártok egymás­sal, de azért egyben találkozhatunk valameny­nyien: a választások tisztaságának és becsüle­tességének kívánásában .(Wolff Károly: Mi sohasem vásároltunk szelvényt, nem is fogunk vásárolni! — Buday Dezső: Nincs is rá szüksé­günk ! — Wolff Károly : Egy lyukas fillért nem adunk érte!) De nem állíthatja a képviselő úr, hogy nincsenek olyanok, akik vásárolnak. (Wolff Károly: Tessék üldözni!) De nem mél­tóztatik állítani, hogy nem történtek visszaélé­sek?! (Wolff Károly: Mi nem fogunk venni, az bizonyos! — Gál Jenő: Üzlet a kortesipar!) Nem hiszem, hogy a kereszténypárt ragasz­kodnék ehhez a szelvényrendszerhez; ilyen rend­szerre nincs szüksége a kereszténypártnak. (Peyer Károly: Akkor szavazzanak ellene! — Folytonos zaj. — Wolff Károly: Egykézzel írtak alá 500 nevet!) Azért helyes Buday képviselő úr indítványa: méltóztassék az elöljáróságon alá­íratni. (Wolff Károly: Ezer embert? Akkor mennyi autóköltség lesz! Még több költség! — Peyer Károly: Miért? A választópolgár csak autón tud menni?) Ebből azt látom, amit nem gondoltam, hogy a kereszténypárt ragaszkodik a szelvényrendszerhez. Tudomásul veszem. (Wolff Károly: Relatíve a legjobb!) En abban a naiv hitben éltem, hogy ez a belügyminiszté­rium törvényelőkészítő osztályának rögeszméje, de most kiderült, hogy a kereszténypárt szintén óhajtja ezt. (Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek! Méltóztassék foly­tatni. Bródy Ernő: Mondom, örülök, hogy ebből a naiv hitemből kiábrándultam és megint látom, hogy a kereszténypárt óhajtja a szelvényrend-

Next

/
Oldalképek
Tartalom