Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-361

322 Az országgyűlés képviselőházának 36 megengedni, mindenféle gyámkodással a maguk testére és pártjára szabják a törvényeket. Ebből én nem kérek. A polgári társadalomnak erre nincs szüksége. A polgári társadalomnak arra van szüksége, hogy foglalkozzanak és törődjenek a néppel, neosak választások idején, — amint teszik azt most a kormány pártjai — és necsak mindenféle szólamok igérésével. Mert ma már a tízéves uraloan után belátja a polgárság nagyrésze, hogy semmi értelme sines a kormány támogatásának; a kormány támogatásáért nem kap semimit, mert az nem a nép támogatása, hogy egyes kiválasztottak íkormányfőtanácsosok lesznek, hogy üzletekben részesülnek. A nagy népnek, a millióknak ebből a kormánytámogatásiból semmiféle ihasznulk sincsen, semmiféle érdekük ehhez nem fűződik. (Malasits Géza: Egy marad nekik: az adófizetés gyönyörűsége!) Ez az ajánlási rendszer is ilyen el nem fogadható módszer. Mirevaló az egész ajánlási rendszer? A tömeg, a milliók és ezrek válasszák meg azokat, akiket akarnak, minden ajánlás nélkül. Ez az ajánlási rendszer a régi időkben sem volt meg, azt sem mondhatom, hogy elavult rendszer, mert a régi időben csak formális ajánlás volt, tíz ajánló volt szükséges valaki ajánlásához. Ma ellenben ezer aj ánló^ szükséges. Nincsen erre semmi szükség. A választópolgárság majd kiválasztja azokat, akiket be akar küldeni parlamentjébe. Miért kell itt külön ajánlási rendszereket, ajánlási metódusokat felállítani? Ez egészen felesleges. Egészen felesleges ilyenmódon, ahogyan azt a törvényjavaslat kontemplálja és az után a praxis után, amellyel rendelkezünk. Hiszen magunk előtt láttuk, hogy a hivatalnokok hivatalból mesterségesen csinálják ezeket az ajánlási rendszereket. Ez az ajánlási rendszer megint alkalom arra, hogy a hivatalfőnökök a maguk akaratát reáparancsolják alkalmazottjaikra. Mert micsoda szabadsága van egy alkalmazottank, amikor eléje teszik az ajánlási íveket? Ha nem írja alá, akkor a hivatalfőnök megjegyzi őt magának. Ilyen körülmények között történik meg azután az, hogy nagyon gyakran sokkal több az ajánló, mint amennyi a szavazó. Ez megtörtént számos kerületben. (Peyer Károly: Budapest környékén!) Megtörtént Budapest környékén, hogy például a kereskedelemügyi miniszter sokkal több ajánlót kapott, mint amennyi szavazó szavazott reá. (Petrovácz Gyula: Ki volt az?) Hogy ki volt, önök jobban tudják, az önök minisztere volt. Nem az ellenzéknek hivatása, hogy a miniszterek nevét nyilvántartsa. (Peyer Károly: Talbot-Herrmann! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Talboti-Herrmann Miksa!) Ez teljesen felesleges, különösen azok után a tapasztalatok után, amelyekkel ez a szelvény-rendszerrel kibővített ajánlási rendszer jár, amely a korrupciónak, az üzletcsinálásnak egyenesen melegágyává fejlődött ki. A szelvény-rendszerrel kapcsolatban egy egész börze alakult ki. Jártak körül a városban, vettek, kínáltak és eladtak. Egy olyan választási rendszer, amely alkalmat ad igen alacsonyrendű emberek kortesmanipulációira, amely alkalmat ad visszaélések megteremtésére, én nem törvényesítek, hanem azt mondom, hogy azok után a tapasztalatok után, amelyeket éppen evvel a szelvényrendszerrel kapcsolatban megéltünk, ezt a szelvényrendszert feltétlenül ki kellene dobni a törvényből. Amit Buday Dezső igen t. képviselőtársam mondott, az sokkal elfogadhatóbb, hogy tudniillik az elöljárósághoz menjenek az emberek. En ellenzem általában ezt a rendszert, de ha már belemennek ebbe a rendszerbe, akkor men1. ülése 1930 február 27-én, csütörtökön. jenek a választók az elöljárósághoz, amely közhitelű intézmény és az elöljáróságnál írják alá nevüket, amikor is teljesen felesleges a szelvényrendszer. (Baracs Marcell: Ügy van!) Ennek logikailag volna értelme, ha egyáltalában bele lehet menni az ajánlási rendszerbe, (Rothenstein Mór: Hol van itt a logika?) abba a rendszerben, amely egyenesen prémiumot ad a csalóknak, prémiumot ad a hamisítóknak. (Buday Dezső: Két évet ad nekik! — Peyer Károly: Hogyne! Négyszemközt a hivatali főnök el vészig a szelvén^! — Farkas István: A Beszkárt.-nál majd elveszik tőlük kényszerrel, elbocsátás terhe alatt!) Képviselőtársam mondotta, hogy csak az lehet fájdalmas, hogy éppen azokat éri, akik véletlenül esnek bele. Szóval már előre ártatlan áldozatai vannak. Amikor előre tudjuk, hogy ennek lehetnek ártatlan áldozatai, akkor ne szankcionáljuk, ne legalizáljuk ezt a rendszert. Semmiféle szükség nincs arra, hogy itt egy szelvénybörze alakuljon ki. Egészen bizonyos, hogy az alacsony gondolkozású,, nemtelen szenvedélyű korteshad ezt fel fogja használni viszszaélések gyártására, még a törvényes következmény megkockáztatásával is, mert remélik, hogy kibújnak az alól. Hiszen ugyanakkor, amikor egy törvénnyel élni lehet, vissza is lehet vele élni, azt ki lehet játszani, és mindig megtörténhetik, hogy ennek a rendszernek ártatlan áldozatai lesznek. Nem tudom, mi az oka, mi az értelme annak, hogy a mélyen t. belügyminiszter úr ragaszkodik ehhez a paragrafushoz. Miért ragaszkodik ehhez? Mi szükség van erre? (Malasits Géza: Mert nekik előnyös, azért! — Farkas István: Mert a Kozma-párt másképpen nem tud érvényesülni!) Nem hiszem, hogy bármelyik párt ragaszkodnék ehhez a rendszerhez, mert semmiféle értelmét nem látom. Lehet közöttünk nézeteltérés,^ lehet közöttünk politikai különbség, szemben állhatnak a pártok egymással, de azért egyben találkozhatunk valamenynyien: a választások tisztaságának és becsületességének kívánásában .(Wolff Károly: Mi sohasem vásároltunk szelvényt, nem is fogunk vásárolni! — Buday Dezső: Nincs is rá szükségünk ! — Wolff Károly : Egy lyukas fillért nem adunk érte!) De nem állíthatja a képviselő úr, hogy nincsenek olyanok, akik vásárolnak. (Wolff Károly: Tessék üldözni!) De nem méltóztatik állítani, hogy nem történtek visszaélések?! (Wolff Károly: Mi nem fogunk venni, az bizonyos! — Gál Jenő: Üzlet a kortesipar!) Nem hiszem, hogy a kereszténypárt ragaszkodnék ehhez a szelvényrendszerhez; ilyen rendszerre nincs szüksége a kereszténypártnak. (Peyer Károly: Akkor szavazzanak ellene! — Folytonos zaj. — Wolff Károly: Egykézzel írtak alá 500 nevet!) Azért helyes Buday képviselő úr indítványa: méltóztassék az elöljáróságon aláíratni. (Wolff Károly: Ezer embert? Akkor mennyi autóköltség lesz! Még több költség! — Peyer Károly: Miért? A választópolgár csak autón tud menni?) Ebből azt látom, amit nem gondoltam, hogy a kereszténypárt ragaszkodik a szelvényrendszerhez. Tudomásul veszem. (Wolff Károly: Relatíve a legjobb!) En abban a naiv hitben éltem, hogy ez a belügyminisztérium törvényelőkészítő osztályának rögeszméje, de most kiderült, hogy a kereszténypárt szintén óhajtja ezt. (Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek! Méltóztassék folytatni. Bródy Ernő: Mondom, örülök, hogy ebből a naiv hitemből kiábrándultam és megint látom, hogy a kereszténypárt óhajtja a szelvényrend-