Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-361

Az országgyűlés képviselőházának 861. T. Képviselőház! Teljesen érthetetlen és megmagyarázhatatlan, hogy milyen címen tart egy kerület a maga érdekeinek az egyedüli ér­vényesülésére számot? Hát, nem mindegyik ke­rület egy-egy része ennek a városnak és nem mindegyik egységesen, az egész város érdekei­nek egyedüli érvényesülésére kell, hogy számot tartson? Sőt tovább megyek: ez a város sem a maga érdekeinek egyedüli érvényesülésére kell, hogy számot tartson, hanem ez a város is csak egy része az országnak és akkor, amikor ez a város valamit csinál, az egész ország érdekei­nek az érvényesülése kell, hogy a szeme előtt legyen. Nincs külön józsefvárosi hazafiság, budai hazafiság és kőbányai hazafiság. Aki a patriotizmust így értelmezi, az szerintem na­gyon helytelenül és károsan értelmezi. (Farkas István: Szükség van egy kis ellentétre!) Ezzel nem csinálnak egyebet, mint visszaállítják azt a kerületi törzsfőnök-rendszert, amely ia háború előtt volt meg s amely ellen mi — és minden ha­ladópárt — a legélesebben harcolunk. Azt mondotta a képviselő úr, hogy a külföl­dön sincsenek matematikai pontosságú kerüle­tek. Igen, ebben igaza van neki, de éppen azért nincsenek, amiért nálunk nincsenek, mert az évek fejlődése, a természetes fejlődés eltolta a kerületek határait és amennyiben odakünn új beosztást^ végeznek a kerületekkel nem admi­nisztrációs és szervezeti szempontból, hanem vá­lasztójogi szempontból, akkor igenis javítanak a beosztásokon. Mi most újat csinálunk, nekünk itt módunkban van, hogy jobbat és különbet csi­náljunk annál a beosztásnál, amely a fejlődés folytán eltolódott arányok miatt igazságtalan. De azonkívül az, aki a választókerületek egyenlő számú képviseltetését óhajtja, mit fog például akkor csinálni, ha a természetes fejlő­dés folyamán megalakul Nagy-Budapest és ide­csatolják hozzá Kispestet, Üjpestet, Pestúj­helyét és a környező egyéb községeket és váro­sokat? Mit csinál akkor? Vaijon ezeket az 50— 60^70 ezernyi, de talán még több ezernyi lét­számra felduzzadt új kerületeket ugyanennyi jogban akarja részesíteni, mint most ezeket a parányi kerületeket? Azok is a természetes fej­lődés útján alakultak ki. Ha tehát azokra nézve teljesen lehetetlen már most megállapítani, hogy ugyanilyen számú bizottsági tagot fognak választani, mint ma a mi kerületeink, akkor a természetes fejlődésnek ezt a követelését igenis már ma honorálni kell ezeknél a kerületeknél, ahol a természetes fejlődés ilyen eltolódást ered­ményezett. A topográfiai és a lokális viszonyok csak az adminisztrációra tartoznak. Ez csak arra tartozik, hogy a közönséget minél jobban, minél gvorsabban ki lehessen szolgálni, hogy a jogkereső, vagy a maga ügyeit elintéző közön­ség a különféle kerületekben a lehető legjobb és leggyorsabb kiszolgálást kapja meg az ad­minisztráció részéről. Ha azonban a topográfiai és a lokális beosztás jogfosztást jelent, akkor nem lehet és nem szabad ehhez a beosztáshoz ragaszkodni... Elnök: Kérem, képviselőtársunk, beszéd­ideje lejárt. Kéthly Anna: Kérek ötpercnyi meghosz­szabbítást. Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) Tehát még öt perc áll rendelkezésre. Kéthly Anna: ... akkor jobb megoldást kell keresni, amely nem bántja a^ kerületeknek ter­mészetesen kifejlődött határait, amely nem bolygatja meg azt az adminisztrációs appará­tust, amely azt nem terjeszti ki és nem is kerül pénzbe. Ez a jó megoldás: az egységes lajstrom ülése 1980 február 27-én, csütörtökön. 313 a választás részére, (Üqy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) az egységes lajstrom, amely a város minden polgára számára egyenlő jogo­kat biztosít akkor, amikor a város intézésében a szavát fel akarja emelni. T. Képviselőház! önök nem törődnek azzal, hogy ebben a kérdésben milyen megoldás mel­lett szól a logika, a józan meggondolás és nem is hisszük, hogy ezek a felszólalások meg fogják önöket győzni ezeknek az érveknek helyén­valóságáról, (Jánossy Gábor: Azt nem lehet előre tudni!) annál is inkább, mert nagyon jól tudják, hogy ezek az érvek helytállók, de na­gyon jól tudnák azt is, hogy az érvek figye­lembe nem vétele adja az előnyöket azoknak a pártoknak, amelyek már csak ezen a réven tudnak Budapesten hatalmon maradni. Ennél­fogva az érvek félretolásával maradnak ennél a beosztásnál, ennél a módszernél, amely min­den logikával szemben áll. Nekünk, t. Képviselőház, valóban nincs is itt más szerepünk, mint figyelmeztetni a Kép­viselőházat, a törvényhozást a teherbíró képes­ségnek, a türelem teherbíró képességének hatá­raira; figyelmeztetni arra, hogy mi láttuk már a janicsárokat más gazda szolgálatában is. Nincs más dolgunk, mint rámutatni az igazság­talanságokra, a jogtalanságokra azok előtt, akik talán még nem látják ezeket az igazságtalansá­gokat és jogtalanságokat. Odakünn pedig szer­vezzük az ellenállást ez ellen a módszer ellen, a tiltakozást, a bátorságot, a polgári önérzetet ezek ellen a módszerek ellen, hogy megértessük az emberekíkel, hogy róluk, nélkülük így hatá­roztak. Nem lehet büntetlenül eltömni a hala­dás forrásait, mert azok másutt törnek ki, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) ha a természetes fejlő­dés útját nem engedik meg nekik. Ez^ a kitörés pedig pusztítást okoz. Ezt a pusztítást szeret­nők mi megelőzni; mi szeretnők megelőzni a pusztítást, mert nekünk a pusztításban igenis, van veszteni valónk, s nekünk a haladással van nyerni valónk. Éppen ezért tiltakozom ez ellen a szakasz ellen is, csak úgy, mint a többi ellen és csatlakozom Farkas István képviselőtársam elő­terjesztett módosításához, s kérem a Házat, hogy azt fogadja el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur Jegyző: Feliratkozva nincs senki. Elnök: Kíván valaki szólani? (Baraes Mar­cell szólásra jelentkezik.) Baraes Marcell képvi­selő urat illeti a szó. Baracs Marcell: T. Képviselőház! Teljes rö­vidséggel kívánok rámutatni azokra a momen­tumokra, amelyekre már a törvényjavaslat ál­talános vitája alkalmával is felhívtam a t. Ház figyelmét. Valóban akkor, amikor egy szervezeti tör­vényt nem 5 esztendőre, hanem az évek hosszú sorára kívánunk alkotni, akkor igyekeznünk kell túlemelkedni azokon a partikuláris szem­pontokon, lamelyeket a véletlenül ma uralkodó pártok helyzete diktál a (kormánynak, azért, mert mellette vannak, vagy azért, mert hozzá közel állanak. Elvégre akkor, amikor nagy szer­vezeti törvényeket alkotunk meg, érvényesülnie kell a törvényhozás és a történelem legnagyobb bölcseségének: az igazságosságnak. Az igazsá­gosság a legnagyobb okosság. Az igazságosság pedig megkívánja azt, hogy túlemelkedve, felül­emelkedve minden pillanatnyi látszólagos párt­előnyökön, olyan szervezeteiket alkossunk meg, amelyeknél a politikai jogok gyakorlásában is az igazságosság az alapelv. Soha nem lehet 1 tudni, hogy ha ma valamely párt uralmának, 47*

Next

/
Oldalképek
Tartalom