Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-351

Az országgyűlés képviselőházának 351. ülése 1930 február 11-én, kedden. 21 egyetértünk valamennyien, hogy a főváros nem lehet külön vámterülete az országnak. (Ügy van! Ügy van!) Olyan érdekek ezek, amelyeknek kedvéért a mezőgazdaságnak erősebb képviseletet kellett volna biztosítani. De ha ez most már nem lehet, a fővárosi pártokhoz intézem kérő szavamat, hogy ezeket a szempontokat vegyék figyelembe és a választók során azon földmívelők részére, akik egy csoportban nem tudnak annyi szavazatot leadni, biztosítsanak néhány helyet, hogy a fővárosban ezeket a nemzeti érdekeket szóvát ehessek. Igen t. Ház! A vita során kifogást hallottunk, különösen az autonómia szempontjából. Erre nem akarok bővebben rátérni, egyszerűen azért, mert a főváros közigazgatási kérdéseivel behatóbban nem foglalkoztam. Csak egyre akarok utalni, arra, hopy a vidéki törvényhatóságoknak az 1929 : XXX. te, semmivel sem nyújt bővebb és^ nagyobb autonómiát, mint amennyit ez a törvényjavaslat fog nyújtani a fővárosnak. Sőt ha nézzük a főpolgármester választását, a vidéki törvényhatóságoknak még kisebb az autonómiájuk. De ha emelkedik is az országos kormányzatnak befolyása a főváros autonómiájára, ez azon szoros összhang érdekében szükséges, amelyre rámutattam, amely a főváros és vidék között van, amelynélfogva a főváros ma sokkal erősebb befolyást gyakorol a vidék fejlődésére, mint azelőtt, s amelynélfogva megfordítva az országnak is hatást kell gyakorolnia a főváros fejlődésére. (Helyeslés.) Nem kell messze menni azért, hogy tanulmányozzuk annak végzetes kihatását, amikor egy főváros a maga véleményével, világfelfogásával szöges ellentétbén áll egy ország többségének közvéleményével. Csak a szomszédba kell menni; menni kell Berlinig, ahol látjuk, hogy az egyoldalú pártszempontok sokszor mennyit ártanak a közigazgatás szakszerűségének. Amint említettem, én nem foglalkoztam behatóbban a fővárosi igazgatás kérdéseivel, mindazonáltal megkockáztatom azt a véleményt, hogy a múltban a tanácsnak erősebb pozíciója ezt a szakszerűséget mégis biztosította. Nem tudom, hogy a jövőben a^külön bizottságok útján nem fognak-e a tanács pozíciójának gyengülése folytán erősebb pártszeniDontok érvényesülni. Végtére egyik párt érzékenységét sem akarom ezzel érinteni, mert hiszen nem mindig ugyanaz a párt lesz uralmon az idők végezetéig, és így ezt a szempontot, azt hiszem, mérlegelni lehet. A nélkül azonban, hofv fel akarnám tételezni azt, hogy bármelyik párt részéről Budapest székesfővárosban megnyilatkozik az a törekvés, hogy egyeduralmat gyakoroljon, erre a szurrogátumra, amely szerint az országos kormányzat erő«ebb befolyást gyakorol a főváros autonómián ára, szükség van azért, mert az országos kormányzatra viszont az országgyűlés tud befolyást gyakorolni, és az orszáp-írvűlés útján az ország közvéleménye nyilatkozik meg egy alkotmányos kormány tényeiben. (Ügy van! Ügy van! jobbfclől.) T. Ház! Az ország és a főváros közötti összhangról szólva, még csak egy mozzanatot kell itt szóvátennem, amely a vitában elhangzott. Malasits képviselő úr felhozta azt, horv mióta a szociáldemokratapárt a városházán van, azóta indult meg nae^obb mértékben a gvermeknyaraltatás akciója és ezt a kétségtelenül helyes intézkedést a szociáldemokratapártnak, tehát es'-y üártnak javára könyvelte el. (Pakots József: Márnedig ez nem így van, mert ebben mások is résztvettek!) A képviselő úr ezt a könvvelést elli ibázta. Tájékoztatnom kell, hogy a fővárosi gyermekek nyaraltatását a magyar falvak, a magyar községek nagyban elősegítik. Mert a dolog ú^v áll, — ezzel talán nem dicsekedtünk, hiszen minden jótékony tett csak addig jótékony tett, amíg azt nem számlázzák, s ezért mi ezt nem akartuk számlázni — hogy minden nyáron önkéntes adókat vetnek ki a f őszolgabírák a községekre, (Ügy van! a jobboldalon.) a községek azután felosztják ezt az önkéntes adót a földbirtokosok és a gazdák között, s a gazdák, akármilyen nehéz helyzetben vannak is, — hiszen sokszor a kötelező adókat sem tudják fizetni — szívesen adják ezt az önkéntes adományt. így tehát méltóztatnak látni, hogy ez a gyermeknyaralta tás mégsem egy pártnak az érdeme, hanem az sok tekintetben a falusi nép humanizmusának is köszönhető, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) amely nép szeretettel veszi a főváros gyermekeit, szeretettel abban a reményben, hogy olvan generáció nő fel ebben a városban, amelynek életében megszűnik az az ellentét, amely a főváros és a vidék között eddig volt, s amelynek életében a ma^ar főváros új atmoszférát kap, megértő atmoszférát a magyar földdel, a magyar faluval szemben. T. Ház! Ezt a magyar fővárost, Pest-Budát — és ez a vitában még nem hangzott el — hallomásom szerint a legnagyobb magyarnak, Széchenyi István grófnak lelke létesítette. A magyar vidék, a magyar falvak jóindulatú várakozással tekintenek ennek a fővárosnak fejlődése elé. S én abban a reményben fogadom el a törvényjavaslatot, amely reménnyel a magyar falvak tekintenek a magyar főváros jövője fele, hogy gróf Széchenyi Istvánnak ez a nagy városa abban a szellemben dogozik, abban a szellemben fog továbbmenni, amilyen szelleme volt Széchenyi Istvánnak, és Széchenyi István NagyMagyarországának lesz rövidesen fővárosa. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Feliratkozva nincs senki! Elnök: Kíván-e még valaki szólani? (Kapók Lajos szólásra jelentkezik.) Kabók képviselő úr kíván szólani. (Pakots József: Nem volt feliratkozva.?) Gubicza Ferenc jegyző: Fel volt iratkozva, de ki van törölve. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, Kabók Lajos képviselő urat illeti a szó. Kabók Lajos: T. Képviselőház! A több mint két hónap óta folyó vitában tényleg az a helyzet, hogy új területet alig lehet már találni, mert hiszen az eddig felszólalt képviselő urak ennek a törvényjavaslatnak minden részletét, minden vonatkozását alaposan megbírálták. Hogy én mégis felszólalok, teszem ezt azért, mert gondos kutatás után észrevettem, hogy van egy olyan terület, amely ennyire részletesen megvitatva nincs, amely területen eddig felszólalt képviselőtársaim a maguk véleményét még nem nyilvánították. Ez pedig a törvényjavaslat harmadik részének V. fejezete, amely az üzemekről szól, s amely rendezni kívánj üzemekre vonatkozó intézkedési ^'og- és hatáskört. Itt előzőleg azt kell megállapítanom, hogy úgy látom, a kormány a törvényjavaslattal általában, de a törvényjavaslatnak ezzel a részével is azt akarja elérni, hogy úgy mint a vármegyei törvényjavaslattal, a maga hatalmát, a maga befolyását teljes egészében biztosítsa. Ügy látszik, a kormányzat nem elégszik meg azzal, hogy a vármegyéket meghódította, á maga számára biztosította, nem elégszik meg azzal, hogy ebben a törvényjavaslatban a főváros közigazgatását