Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-360

278 Az országgyűlés képviselőházának 360. ülése 1930 február 26-án, szerdául. Fitz Arthur jegyző: Kéthly Anna! Elnök: Képviselőtársunk nincs jelen. Töröltetik. Fitz Arthur jegyző: Propper Sándor! Elnök: Nincs jelen. Töröltetik. Fitz Arthur jegyző: Györki Imre! Elnök: A képviselő úr nincs jelen. Töröltetik. Fitz Arthur jegyző: Peyer Károly! Elnök: Nincs jelen. Töröltetik. Fitz Arthur jegyző: Vianczák János ! Elnök: Nincs jelen. Töröltetik. Fitz Arthur jegyző: Rothenstein Mór! Elnök: A képviselő úr kíván -szólni? (Rothenstein Mór: Ez a 13. §?) Azon már rég túl vagyunk; ez a 14. §. (Rothenstein Mór: Akkor nem.) Az előadó úr kíván szólani. Usetty Béla előadó: T. Képviselőház! Tisztelettel kérem, méltóztassék a 14. § első .bekezdéséhez a következő indítványomat elfogadni. (Halljuk! Halljuk!) A 14. § bekezdés hatodik sorában, az «állami adók» szavak közé «vagy kereseti» szavak vétessenek fel. Ezt azzal indokolom, hogy a törvényjavaslatban csak állami adó van felvéve és mivel disputa volt a tekintetben, hogy a keresetiadó állami adó-e, vagy városi adó, hogy szabatos legyen a szöveg, tisztelettel kérem, méltóztassék a «vagy kereseti» szavakat is beszúrni. Kérem, méltóztassék ezt elfogadni. Javaslom továbbá, méltóztassék az első bekezdés utolsóelőtti sorában, a 24. §-ra való hivatkozás helyett* a 25-iket venni fel. Módosultak tudniillik a szakaszok és ezért a 24. helyett, a 25. §-t kell most beiktatni. Tisztelettel kérem, méltóztassék ezt is elfogadni. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Kálmán Jenő szólásra jelentkezik,) Kálmán Jenő képviselő úr kíván szólni. Kálmán Jenő: T. Képviselőház! Az előadó úr módosításának első részét, amikor azt mondja, hogy állami- és keresetiadó, elfogadom, azonban nem abban a szövegezésben, ahogyan ő javasolta. Talán elég megemlíteni csak annyit, hogy «államiadó», esetleg zárójelben azt, hogy «kereseti», vagy: «ideértve a keresetiadót is». Mert hiszen a keresetiadó államiadó; át van ugyan engedve a községeknek, azonban nem szűnt meg az állam jellege. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A szavatosság szempontjából méltóztassék ilyen módon helyesbíteni a módosítást. Elnök: Az előadó úr kíván szólani. Usetty Béla előadó: T. Képviselőház! Tisztelettel kérem, méltóztassék az indítványt abban a szövegben elfogadni, ahogyan én terjesztettem elő. őszintén bevallva, nekem is az volt a felfogásom, mint Kálmán Jenő t. képviselőtársamnak, mivel azonban kifejezetten így akarta belevenni a bizottság, a «vagy kereseti» szavakat, azért kell ragaszkodnom hozzá. Tisztelettel kérem, méltóztassék a módosítást így elfogadni. Elnök: Kíván még valaki szólni? Fitz Artur jegyző: Gál Jenő! Elnök: A képviselő úr nincs jelen. Töröltetik. Szólásra következik? Fitz Artur jegyző: Feliratkozva senki nincs. Elnök: Feliratkozva nincs senki. Kíván-e valaki szólni? {Pakots József: Ez a 14. %%) Igen, ez a 14. §. Pakots József képviselő úr kíván szólni. . Pakots Józsefi Igen- t. Képviselőház! A 14. § a választhatóság határairól és mértékéről szól. Tudjuk, t. Képviselőház, hogy Magyarországon a jogok és kötelességek tekintetében nagy diszparitás van, tudniillik az a helyzet alakult ki a legutóbbi politikai rendszer szelleméből kifolyólag, hogy az embereket kötelességekkel megterhelik, jogaikat azonban megcsorbítják és megszűkítik. Ilyen kísérlet mutatkozik ebben a 14. §-ban is. Hiszen méltóztatnak nagyon jól emlékezni arra az áldatlan kísérletre, amelyet az igen t. belügyminiszter úr tett, mielőtt törvénytervezetét a nyilvánossággal megismertette volna. Odaáig akart menni, a t. miniszter úr, hogy a választhatóság kritériumát a lakáskérdéssel és a lakáskörülményekkel hozta kapcsolatba. Az az úgynevezett főbérleti, vagy mondjuk albérleti szakasz, a legjobban jellemezte a t. belügyminiszter úr egész gondolkodását & szabadságjogok és a jogok élvezete tekintetében. A ministzer úr már akkor úgy gondolta, hogy Budapest adófizető polgárait lehetőleg minden módszerrel, erőszakos mesterkedéssel el kell ütni alkotmányos jogaik gyakorlásától. Ebben a kis vízcseppben tükrödzött a rendszer egész univerzuma, amikor a t. miniszter úr az albérleti szakaszt gondolatban megkonstruálta, hogy így azután azok számára is, akik egyébként úgy képzettségüknél, mint egyéb feltételeknél fogva megfeleltek volna a választhatóság kritériumainak, lehetetlenné tegye a választhatóság jogának elérését. Annak idején úgy a sajtóban, mint a nyilvánosság más fórumain is heves offenzív támadások indultak meg a miniszter úrnak e terve ellen és kimutatást nyert, hogy igenis, albérleti lakásokban olyan egyének és olyan választópolgárok is laknak, akik messze felette állanak, annak az alacsonyrendű kritériumnak, amely már a választhatóság mértékét megüti. Hiszen szó volt arról, hogy Deák Ferenc maga is albérleti lakásban lakott. Az igen t. miniszter úr tervezete szerint megtörtént volna, hogy Deák Ferenc, akit a haza bölcsének nevezünk, nem lett volna választható és ilyenformán nem juthatott volna be a törvényhozásba és nem alkothatta volna meg azokat a nagy közjogi műveket és nem folytathatott volna az ország érdekében olyan sorsdöntő jelentőségű tárgyalásokat, amelyek az ő nevét a magyar történelem pantheonjába helyezik. Éppen ezért az az intenció és az a cél, hogy a választhatóság határa kiterjesztessék és mindenki, aki a választói névjegyzékben szerepel, választható is legyen. Teljesen lehetetlen az, ami a 14. §-ban van, hogy a t. miniszter úr a választhatóság mértékét tisztán az egyenes állami adó és a székesfőváros területén fizetendő községi adó után állapítja meg, és a választhatóság a 30 éves korhatárhoz van kötve. Én már odáig mennék és a magyar parlamentáris szellem azt követelné, hogy a korhatár demarkációs vonala 30 évnél sokkal alacsonyabban állapíttassák meg. Ez azonban meddő küzdelem volna, éppen azért egyszerűen és konkréten azt a javaslatot teszem, méltóztassék a 14. §. 1. bekezdése helyett a következőket beiktatni (olvassa): «A törvényhatósági bizottság tagjává azt lehet választani, aki a választói névjegyzékbe, mint választó, fel van véve, A névjegyzékbe fel kell venni minden budapesti lakos magyar állampolgárt, aki a város területén legalább egy év óta állandó lakással bír, nem áll csőd, gondnokság, vagy nyereségvágyból elkövetett bűntett vagy vétség miatt hozott ítélet hatása alatt.» Igen t. Ház! Ennek a dolgozó városnak dolgozó társadalma óriási áldozatokkal járul hozzá ahhoz, hogy egyrészt Budapest székesfőváros