Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.
Ülésnapok - 1927-359
268 Az országgyűlés képviselőházának í is tett 1928. évi októben hó 27-én 111.782. sz. alatt és a felterjesztett határozatok és szerződések közt feküdt el Folkusházy volt alpolgármester úrnak, a Beszkárt. vezérigazgatójának szerződése is; tehát 1928. október 27-én. A minisztérium illetékes osztálya tehát csak ekkor szerzett tudomást erről a szerződésről. (Gál Jenő: Fél évig tartott!) Bocsánatot kérek, amint eddig is méltóztattak látni, nem ebből az okból kérettük mi fel a szerződéseket, hanem azért, mert generális rendezést óhajtottunk ezen a téren eszközölni és errevonatkozólag adtuk ki utasításainkat a polgármester útján a székesfőváros közönségéhez. Most ezeket a szerződéseket és közgyűlési határozatokat 1928. november 23-án a székesfőváros polgármesterének küldöttem le véleményezés végett, annak beérkezte után pedig, 1929. évi július 19-én 87.353. szám alatt a pénzügyminiszter úrhoz továbbítottam, s ezek jelenleg is ott vannak elbírálás végett. (Gál Jenő: Éljen a bürokrácia! 1928. júliusától 1929. júliusáig semmi sem történt! — Peyer Károly: Ez a munka kerül a bevételek 53%-ába!) Az autonómiához rendelkezésemre lement 1928. július 4-én és onnan sem kaptam még a mai napig semmiféle értesítést. (Peyer Károly: A városházán eltitkolják, a minisztériumban ráülnek!) Erre vonatkozólag is jönnek további intézkedéseim. — Meg kívánom végül jegyezni, hogy miután a székesfőváros az illetmények redukciójára vonatkozó fent idézett 80.951. szám alatt kelt felhívásomnak eleget nem tett, 1930. évi január 14-én 45.077. szám alatt kelt rendeletemmel, amellyel a székesfőváros költségvetését elbíráltam, újból felhívtam a székesfővárost, hogy ebben a kérdésben hozzon megfelelő közgyűlési határozatot, és azt legkésőbb 60 nap alatt hozzám jóváhagyás végett terjessze fel. (Fábián Béla: Ez remek!) Mármost ebből méltóztatnak látni, hogy én a magam felügyeleti hatáskörében a szükséges intézkedéseket a kellő időben megtettem volt. En csak vártam a székesfőváros közönségétől... (Peyer Károly (Kozma Jenő és Wolff Károly felé): Ki vállalja ezért a felelősséget! Ezért önök felelősek! — Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! (Fábián Béla: Nem akarták a bizalmatlanságot megszavazni!) Csendet kérek, Fábián képviselő úr. (Peyer Károly: önmaguknak nem akartak bizalmatlanságot szavazni! — Wolff Károly: Nem Önök fognak nekünk diktálni ! Mi magunk diktálunk magunknak! — Fábián Béla: Miért nem szavaztak bizalmatlanságot? — Wolff Károly: Majd amikor mi akarunk! Érdekes dolog! — Gál Jenő: A miniszternek bizalmat szavazni itt, a tanácsnak meg ott! — Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. (Petrovácz Gyula: Helytelenítettük!) Kérem, méltóztassanak a miniszter urat meghallgatni! (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Scitovszky Béla belügyminiszter: Azt hiszem, köztünk ebben a tekintetben egyáltalán nincs nézeteltérés. Mindenki tudatában van annak, hogy a mai súlyos és nehéz viszonyok között senki munkájáért túlfizetést nem ^ igényelhet, hanem mindenkinek azért a munkáért, amelyet teljesít, megfelelő fizetést kell kapnia. (Helyeslés bálfelöl.) Nem szabad tehát itt sem, — s ezt nyomatékkal mondom — ebből az esetből kifolyólag olyan intézkedést tenni, amely esetleg a másik végletbe csaphatna át, mert a megfelelő munkáért a megfelelő tiszteletdíjakat és fizetéseket meg kell adni. Amint tehát helytelen, hogyha szélsőségbe megyünk a magas számok tekintetében, éppen olyan helytelen, ha céltévesztetten olyan eszközöket vennénk igénybe, 9. ülése 1930 február 25-én, kedden. amelyek az ügynek ártalmára vannak. (Fábián Béla: Ez a veszedelem nem fenyeget, nyugodjék meg a miniszter úr!) Sohasem lehet tudni, hogy milyen atmoszférában történnek bizonyos intézkedések. Mindig csak az objektivitás lehet ebben a kérdésben is irányadó. Soha sem szabad a szenvedélynek irányítónak lennie, mert a szenvedély, az embert elragadhatja nemcsak felfelé, hanem lefelé is. Azért szükséges, hogy erről a helyről nyomatékkal kijelentsem, hogy a tisztességes, becsületes munkának meg kell adni a maga jutalmát és díját. Nem^ szabad ezekkel szélsőségbe menni, ezt mindnyájan helytelenítjük, de úgy érzem, helytelenítenénk azt is, hogyha ebből az esetből kifolyólag viszont olyan szélsőségbe esnénk a másik oldalon, amit szintén nem lehetne menteni. Ugyanennek a kérdésnek kapcsán kívánom megjegyezni, hogy Pakots József képviselőtársam szerint a Beszkárt. igazgatóságában a belügyminiszter képviselője is jelen van. Sajnálom, hogy a képviselő úr nincs itt, mert ahogyan ő nincs itt jelen, ugyanúgy nem volt jelen a belügyminiszter képviselője sem a Beszkárt. igazgatóságában. (Gál Jenő: A kereskedelemügyi miniszter képviselője volt ott!) A képviselő úrnak, amikor felszólalt, tudnia kellett volna legalább azt, hogy nem a belügyminiszter, hanem a kereskedelemügyi miniszter képviselője volt ott. Ez nagy különbség az én felelősségem szempontjából. (Gál Jenő: Könnyen összetéveszthetők az urak! — Petrovácz Gyula: Ezért nem akarjuk az «illetékes miniszter» kifejezést bevenni a szövegbe! Csak a belügyminiszterrel legyen dolgunk, semmiféle illetékes miniszterrel!) En senki másért nem vagyok hajlandó felelősséget vállalni. Csak a magam cselekedeteért vagyok hajlandó felelősséget vállalni és ha már t. képviselőtársam előhozakodik ezzel, itt is lényeges, nagy tévedésben van, mert elvégre az én mulasztásomat jelentené, ha ott lettem volna képviselőm révén és ezeket a dolgokat mégis eltűrtem volna. A magam részéről kijelentem, hogy ezekben a dolgokban a legrigorózusabb állásponton vagyok. Csak ezt kívántam múltkori közbeszólásomra megjegyezni. Ez az ügy a mi részükről is az ellenőrzés és a felügyelet szempontjából folyamatban van, nekünk módunk és alkalmunk van ezt a kérdést bármikor tapétára vetni, amikor ennek szükségességét érezni fogjuk, de viszont kötelessége van e téren magának az autonómiának is, mert lent vannak a kormányzati utasítások a székesfővárosnál. (Fábián Béla: De nem az autonómiánál, hanem a polgármesternél vannak! Tessék őt felelősségre vonni! — Peyer Károly: Valaki felel ezért! — Zaj.) A polgármester az az autonómia. Ezek a rendelkezések a székesfőváros közönségéhez mentek a polgármester útján. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! (Fábián Béla: Kérem, miniszter úr, itt nézeteltérés volt! Kihez mentek 1 ?) Fábián képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Fábián Béla: A miniszter úr azt mondja, hogy 1928 júliusában a polgármesterhez mentek az utasítások! Tisztázzuk ezt, hogy ezen ne vitatkozzunk!) Fábián képviselő urat rendreutasítom ! Scitovszky Béla belügyminiszter: Rendelkezésem végrehajtásának megsürgetése ment a székesfőváros közönségéhez legutóbb, folyó évi január hó 14-én, a költségvetést jóváhagyó rendeletemben. Ebben a jóváhagyó rendelkezésemben foglaltatik megelőző rendelkezésem végre-
