Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-359

264 Àz országgyűlés képviselőházának 359. ülésé 1930 február 25-én, kedden. ügyi kormányzat és az összkormányzat a maga centrális hatalmát akarja kiépíteni, mert hiszen egész országlása és kormányzása alatt minden ténye, minden törekvése az volt, hogy központi hatalmát kiépítse, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) ami jelentkezett már a vidéki törvényhatóságok reformjánál és jelentkezett a kormánynak egyéb más törvényalkotásaiban. Igazán nagy önmegtartóztatásra van azonban mégis szükség, hogy az ember parlamentáris kifejezést használjon arra a műveletre, amelyet a kormány itt végzett a fővárossal szemben. A kormány állandóan, céltudatosan a legroszszabb és leggyanúsabb híreknek melegágya volt a főváros mai adminisztrációjával és mai kormányzatával szemben. Sőt mint halion d'essai-t dobta fel mindig, valahányszor ebben a nagy adminisztrációban valamely zökkenő, zavar mutatkozott; rögtön jelentkezett a kormány és a kormány exponense részéről — aki a városházán szerepelt — az, hogy ez az adminisztráció, ez az önkormányzat nem képes a maga feladatait oly módon teljesíteni, amint az a város lakoságának érdekében van. Emlékszem arra, hogy amikor a hiteltúllépések történtek az építkezések terén, akkor a belügyi kormány, a t. miniszter úr szigorú vizsgálatot indított és az autonómia maga is megindította a vizsgálatot. S amikor a konzekvenciák levonásáról volt szó, amikor megfenyegette a fővárost azzal, hogy a panamazsilipet megnyitva ezt a gazdálkodást leleplezi, a t. miniszter úr nagy nekibuzdulása abba, a posványba vezetett, hogy kénytelen volt az egész vizsgálatra jótékony fátylat borítani, mert kiderült, hogy ott nem voltak panamák, hanem egyszerűen hiteltúllépések, hiteltúlméretezések történtek, amelyek a maguk reális valóságában komoly befektetéseket fedeztek. A miniszter úr azonban ezeket a körülményeket, ezeket az eseteket jónak látta a maga politikai céljainak szolgálatába állítani, aminthogy most is a Beszkárt.-nál felfedezett, leleplezett eseményeket, amelyeknek leleplezését mi indítottuk meg, szintén fel akarja használni az önkormányzat ellen. Tiltakozunk ez ellen t. miniszter úr, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon) mert Önnek tudnia kellett ezekről a mammutfizetésekről s erről a rendszerről, minthogy az ön miniszteri biztosa bent ült a Beszkárt.-nál, s így ön jobban tudott mindent, mint mi, akik előtt hermetice el voltak zárva az ajtók, s még az igazgatóság tagjainak sem volt módjukban megismerni, hogy a Beszkárt.nál micsoda munka folyik. Mi nem tudhattuk, hogy ott milyen illetményszabályzatok vannak, s milyen korpótlékot kapnak és milyen egyéb e fajta jövedelmekhez jutnak az ottani tisztviselők és főtisztviselők, mert ott in camera caritatis, maguk között intézték el ezeket az ügyeket. Mi eleget panaszkodtunk a székesfővárosi törvényhatósági bizottság közgyűlésén a miatt, hogy nem. tudjuk a Beszkárt. ügyvitelét, számvitelét átlátni, s hogy sohasem kerül ez a gazdálkodás a közgyűlés elé. Ezzel csak azt akarom megállapítani, t. miniszter úr, hogy ön rosszindulatúan és tendenciózusan a város ellen akarta hangolni a közvéleményt, azért, hogy ezzel az előkészítő munkával eljuthasson odáig

1

, hogy egy ilven reformot megindokolhasson. Ez a 11. §, mely a törvényhatóság összetételéről intézkedik, teljesen jól karakterizálja az ön szándékait. Amikor 250 bizottsági tagot választott 1925-ben Budapest közönsége, akkor nyilvánvalóvá lett, hogy Budapest város közönsége azt a demokratikus irányzatot vallja magáénak, amelyet mi képviselünk a városházán, tudniillik a dolgozó polgárok és dolgozó munkások együttességét. Akkor a polgárok és munkások esrvüttes felvonulása a

v budapesti választáson 128 mandátumot eredményezett, s ezzel szemben a már öt évig uralkodó Wolff-pártnak mindössze 91 mandátum jutott, a Kozma-pártnak, vagy az úgynevezett községi polgári pártnak nedig — amely párt semmi más nem volt, mint^ kísérleti formája a kormánypárti uralkodásnak a városházán — mindössze 23 mandátum jutott. Ezenfelül volt egy kis liberális csoport, az Ugronék csoportja, amely 8 mandátumot szerzett magának. Mármost, amikor a belüfvi kormány azt látta, hogy itt többségbe került a baloldali ellenzék, akkor igyekezett már 1925-ben ezt a numerikus többséget azokkal a mesterséges intézkedésekkel, amelyek egyrészt az érdekképviselet, másrészt a szakszerűség címén való tagságban jutottak kifejezésre, kisebbséggé varázsolni át. Ez sikerült is, de alapjában véve a budapesti városházán ma is a baloldal van többségben. Hogy ennek a többségnek akarata nem érvényesülhet, annak egyrészt az a munka az oka, amelyet a miniszter úr végzett ezekkel ' a mesterséges intézkedésekkel t és szervekkel, másrészt a politikai korrumpálásnak az a módszere, hogy elcsábítottak a baloldalról embereket, tudva azt, hogy ma — sajnos -az a mentalitás van, hogy ebben a nyomorúságban jó a kormány napfényében sütkérezni, úgyhogy könnyű fajsúlyú és lelkiismeretlen emberek otthagyták az elvi alapot azért, hogy apró kis pecsenyéjüket megsüthessék annál a tűznél, amelyet számukra a kormány gyújtott. (Bródy Ernő: Címekért! Kormányfőtanácsosságért!) Ezek keserves politikai tanulságok, az erkölcs leromlásának szomorú képei. Mi, akik ott nagy és nehéz küzdelmet vívtunk és vívunk a városházán s dolgozunk a főváros közönsége érdekében, a, magunk listáján vittünk be egy csomó ilyen alakot, akik azután otthagyták pártjukat és átmentek a kormány pártjába. Ha elvi szempontjaik voltak, miért nem mentek át a Wolff-pártba vagy a tőlünk baloldalon álló ellenzéki csoporthoz? ök ezt nem tették, hanem átmentek az ígéret földjét ringató vagy előttük délibábként felvetődő Kozmapárthoz, a községi polgári párthoz, mert remélték, hogy ott a kormány jóvoltából bizonyos javakban, bizonyos jutalmazásokban lesz részük. (Gál Jenő: Sokan rendbejöttek!) Amint hogy tényleg sokan vannak, akik jól számítottak. Ez a politikai módszer azonban, t. miniszter úr, nem vezet célhoz. Hiábavaló minden, hiábavalóak azok a mesterkedések, amelyek ebben a szakaszban foglaltatnak, mert Budapest közönsége végeredményben ráébredt arra, hogy ellene folyik ez a játék, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) hogy ez a merénylet tisztán az Ő szabad akarati elhatározása ellen szegeződik, és éppen ezért méltó választ fog adni a t. kormánynak, a t. belügyministzer úrnak. Látszik az a keserves mesterkedés, amellyel próbálja a t. kormány valahogy a numerikus többséget a maga kinevezetteivel, érdekképviseleti rendszerével és a szakszerűség címén bejutottakkal biztosítani. Mármost, igen t. Ház, a választott tagok számának 140-ről 150-re való felemelése nem a t. miniszter úr jóhiszemű belátásának eredménye. Hiszen nekem volt alkalmam még e vita során erről a kérdésről bizalmasan beszélni a miniszter úrral, amikor Buday Dezső képviselőtársam a Ferencváros és a Józsefváros kerületeinek szaporítására nézve indítványát meg-