Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-359

258 Az országgyűlés képviselőházának 359. ülése 1930 február 25-én, kedden. 150 tagot választanak-e, mert nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy csak a választók által választott törvényhatósági bizottságnak van meg a joga és erkölcsi jogcíme ahhoz, hogy a főváros ügyeit intézze, "senki másnak. En miattam lehet a választott bizottsági tagok száma 180, vagy 120... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Bárdos Ferenc: ... a lényeg az, hogy a fővárosi törvényhatósági bizottságban más jogcímen bennülőknek szavazati joguk ne legyen. En tehát a szakaszt ellenzem és nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Baracs Marcell! Baracs Marcell: T. Képviselőház! A törvényjavaslat indokolásának 63. oldala kitanít bennünket arról, hogy a belügyminiszter urat milyen elgondolások vezették, amikor a törvényhatósági bizottságnak azt a szervezetét kívánja megállapítani, amelyet a 11. § tartalmaz. A törvényjavaslat indokolása azt mondja (olvassa): «a jövő számára olyan önkormányzati testületet alakítsunk, amely nem áll a káprázatos jelszavak hatása alatt, hanem a romboló törekvésektől távoleső, józan, emberies világfelfogással őrzi a nemes hagyományokat, egyúttal pedig alkalmas lesz arra, hogy a mérsékelt, de folytonos és céltudatos haladásnak előharcosa legyen.» Hát mélyen t. Ház és mélyen t. tagjai a Háznak, akik velem együtt abban a szerencsében részesültek, hogy a székesfőváros törvényhatósági bizottságának is tagjaiként szolgálhatnak, mi ébredünk annak tudatára, hogy ma nincs ilyen törvényhatósági bizottság a fővárosnál, a főváros törvényhatósági bizottsága mai összeállításában nem őrzi a régi nemes hagyományokat, nem idegenkedik romboló eszmék . befolyása, sőt gyakorlati megvalósítása elől és nem a lassú céltudatos haladást szolgáljad (Scitovszky Béla belügyminiszter: Ez benne van?) Szórói-szóra. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Olvasta a képviselő úr?) Ilyen reformot akar a belügyminiszter úr, tehát nyilván azért akarja, mert a törvényhatósági bizottság jelen összeállításában erre nem alkalmas; azért kell tehát módosítani, hogy ezt a nemes feladatot teljesíthesse. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Hogy a lehetőséget megadja!) Miben áll az az arkánum, amellyel a mélyen t. belügyminiszter úr ., hagyományokat Őrző és a lassú, gondos haladásra olyan súlyt helyező lelkületével ezt a mai konok helyzetet jobb irányba akarja fejleszteni? Milyen elemeket kíván oda ^bevinni, amelyek az erkölcsnek és a hagyományhűségnek ezt a megj avulás át felidézzék? Az úgynevezett érdekképviseletek ma is léteznek. " Kérdem, szükség van-e ezek fenntartására és vájjon az • indokolás nem hagyja-e itt is cserben a tények logikáját? Egyetlen új szerv, új tényező, amelyet behoz, az örököstagok. De kikből akarja az örököstagokat behozni? Körülbelül azokból, akik a törvényhatósági bizottságban ma is helyetfoglalnak, akik ma is faktorai ennek a törvényhatósági bizottságnak, amely íme, a belügyminiszter úr meggyőződése szerint és nemes reformokra igyekvése szerint nem alkalmas arra, hogy a nemes hagyományokat megőrizze, nem alkalmas arra, hogy a becsületes, mérsékelt, de őszinte haladást szolgálja. Ha egy kicsit megkopogtatjuk ezt a betej get, az auscultálás egészen más eredmény elé fog állítani. Ma hogyan áll ez a törvényhatósági bizottság? Ma van 250 választott tagja és 61 egyéb jogcímese, akik közül 31 a fővárosnál viselt hivatalánál fogva tagja, 10 egyéb tisztségénél vagy hivatalánál fogva, a többit pedig az érdekképviseletek sorából legfelsőbb rendelkezésre nevezik ki alulról jövő prezentálás, felülről jövő dezignálás alapján. Ma tehát az arány 250:21, vagy 5:1. Ügy látszik, nem az új elem bevitelével kívánja az erkölcsöt és hagyományhűséget a törvényhatósági bizottságba bevinni a belügyminiszter úr, hanem ennek az aránynak megváltoztatásával, úgy, hogy a polgárság szabad akaratából beküldöttek számát egyfelől lecsökkenti, másfelől emeli az egyéb jogcímeseket. Mert ezentúl — első elgondolásáról nem is beszélve — bejelentése, legutóbbi elgondolása szerint, 150 választott bizottsági taggal szemben 91 egyéb jogcímes fog állni. Tulajdonképpen 81, de bizonyos ezidőszerint aktuális személyi jogok figyelmébe vételével, — amiről az átmeneti intézkedések gondoskodnak — 150:91 lesz az arány. A belügyminiszter úr tehát az egyéb jogcímen bentülőktől várja az erkölcsöknek, a politikai belátásnak azt a feljavulását, amelyet — ha a reform szüksége fennforog, logice azt kell mondani, konzek

venter — a mai törvényhatósági bizottságban nem észlel. Ez végeredményben azt jelenti, hogy a főváros népe nem érett meg arra, hogy saját ügyeiről saját választottjai által gondoskodjék, saját akarata szerint lássa el ügyeit, és ha ezt az éretlenségét nem lehet a mai helyzet szerint odáig korrigálni, hogy megfosztjuk őt a titkos szavazástól is, mert nem érett arra, de ezt az értetlenségét ellensúlyozni kell azzal, hogy a polgári akarat érvényesülését lehetetlenné tesszük azokkal a gutgesinnt elemekkel, akiket egyéb jogcímen kíván beültetni a belügyminiszter úr javaslata. A belügyminiszter úr hivatkozhatik arra, hogy ezidőszerint is bentülnek az érdekképviseletek, de legyen szabad megjegyeznem, hogy nézetem szerint, ha egyáltalában hozzá fogtunk a politikai szervezés reformjához^ ezt az alkalmat arra kellett volna felhasználni, hogy elilimináljuk a törvényhatósági bizottságból minden olyan elemet, amely nem a polgárság szabad akaratából kerül oda be. A belügyminiszter úr azonban erre is talál egy igen tetszetős indokot. Nem az eddigi történések konzekvenciájával akarja ezt megindokolni, hanem megindokolja azzal, ami, — azt hiszem az indokolás 55. oldalán van, ahol azt mondja (olvassa): «A törvényjavaslat akként intézkedik, hogy a törvényhatósági bizottságba tizennyolc tagot küldjenek olyan megszervezett társadalmi csoportok, amelyek közéleti és számbeli súlyuknál fogva joggal számíthatnak rá, hogy^ az Önkormányzati testületben képviselethez jussanak és így módjuk legyen arra, hogy érdekeiket a törvényhatósági bizottságban érvényesíthessék, illetve megvédhessék.» A 18. § szerint azután ezen a címen beküld az ügyvédi kamara három tagot, a közjegyzői kamara egy tagot, a budapesti mérnöki kamara választmányi tagjai három tagot, az orvosi kamara kilenc tagot, a Gyáriparosok öt tagot a Kereskedelmi és Iparkamara beltagjai négy tagot, két kereskedőt és kis iparost. Méltóztassék belügyminiszter úrnak kezébe venni azoknak a lajstromát, akik ma és pedig a fővárosi polgárság szabad akaratának választása alapján alkotják a törvényhatósági bizottságot és akkor azt méltóztatik találni, hogy az ügyvédi kar, amelynek érdekeit külön kiküldöttekkel kell megvédeni, máris 48 taggal van képviselve, a gyárosok, akiknek érdekeit külön kell megvédeni, már tizenöten vannak, az orvosok kilen-