Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-351

Az országgyűlés képviselőházának 351 alapot. Igenis, — én ezt nyiltan kijelentem — ne­kem a székesfővárosi törvényjavaslatnál is az a mérvadó kritérium, hogy ez a javaslat meny­nyiben ellenkezik a keresztény nemzeti irányzat érdekeivel. Mert ez az egyedüli pozitív Pro­gramm az összes pártok között: ha a keresztény világnézetet és a nemzeti gondolatot érvényesí­teni akarom fővárosi viszonylatban is. En nem kertelek, én kijelentem, hogy ezen az elvi alapon állok, ezt keresem, ezt kutatom a javaslat min­den paragrafusában, mert meg vagyok róla győződve, hogy ez a nemzet el fog pusztulni, ha ezt a pozitív programmot elhagyja a kormány­zat bármilyen viszonylatában. (Rassay Károly: De inkorrekt eszközökkel nem lehet megvédeni! Ez a kérdés!) Bocsánatot kérek, erre majd fe­lelek. En a magam részéről ugyanilyen szempont­ból kezelem az autonómiát, ugyanilyen szem­pontból kezelem az általános titkos szavazati jog kérdését is. Az én felfogásom szerint sem az autonómia, sem az általános, titkos szava­zati jog nem öncél. (Rassay Károly: Az önök uralma sem!)Encsak egy öncélt ismerek és ez az ezeréves állam fennmaradásának célja. {Ügy van! Ügy van! jobb- és balfelől és a középen. — Jánossy Gábor: A régi területtel! — Pakots Jó­zsef közbeszól.) Vindikálom azt a jogot, hogyha ön a véleményszabadságért küzd, akkor az én véleményem is szabadon hangozhassék el, (Rassay Károly: De kritika megjegyzést csak szabad tenni?!) mert ez logikai kontradikció. Igenis, én az autonómiát nem tartom Öncél­nak, és hogy ne kételkedjenek azok a tömegek sem, amelyek mögöttem állanak, azért beszélek ilyen világosan ebben a kérdésben. Tiszta bort töltök a pohárba. Nem keresek semmi mester­fogást, nekem nincs szükségem semmi mester­fogásra; igenis, én hadakozni fogok mindaz ellen, ami az én felfogásom szerint a keresztény nemzeti irányzat érdekeibe ütközik. Az én pártkeretemben is ezt akartam érvé­nyesíteni, amint hogy a városi pártba — azt mondottam — jöhet kormánypárti, jöhet ellen­zéki; módjában van városi ügyekben mindazok­nak megtalálni egymással a harmóniát, akik ennek az alapnak elfogadása mellett akarnak a város érdekében dolgozni. Ott volt Friedrich István, ott volt Viczián István, ott volt Platthy György, Buday Dezső, Petrovácz Gyula és a többiek. Mi a jövőben is ezen az alapon állunk. Én igenis, ezt a pártkeretet nyitva tartom mind­azok részére, akik a keresztény nemzeti alapnak őszinte, fanatikus hívei és akik ezen az alapon gondolják nemzetünk sorsát előmozdítani. Az én megállapításom a zsidósággal sem áll szem­ben hadakozóan, mert én a békét akarom, a­békét pedig — sokszor kifejtettem már — nem lehet biztosítani úgy, hogy a kilencvenöt száza­lék jogos erkölcsi és anyagi érdekeit ne érvé­nyesítsük. Ezeket ki kell domborítani, érvénye­síteni kell. Érvényesüljenek az övékéi is. Sok esetben a kritikában is egyek leszünk, mert pél­dául a kartellek elleni védekezés tekintetében teljesen egy vagyok avval az állásponttal, ame­lyet Sándor Pál annyiszor kifejtett. Az igazság kérdésében sincs nálam párt; az igazságnak mindig fanatikusa, meggyőződéses harcosa ma­radok, de igenis mindaz ellen, ami a keresztény szemponttal ellenkezik, küzdeni fogok. Ebből az én premisszámból következik majd állásfog­lalásom megmagyarázása. Miért teszem én ezt? Mert tanultam, mert láttam, hogy végeredményben pártok vannak, amelyekkel a közvéleménynek tisztában kell lennie. Kállay igen t. képviselőtársam azt mondta: engedjék, hogy a pártokat kitermelje ülése 1930 február 11-én, kedden. 11 maga a városi közélet. Szerintem a viszonyok ezeket ki is termelték. Miért kitermelt párt a szociáldemokratapárt, amelynek nagy jövője is van és amely az én legnagyobb ellenfelem. A szociáldemokratapártnak egész felfogásával, világnézetével szöges ellentétben állok és min­dent el fogok követni meggyőződéssel, a töme­gek felvilágosításával, hogy a szociáldemokra­tákat háttérbe szorítsam. A szociáldemokrácia legyőzése, leküzdése a fővárosi törvény szem­pontjából is cél nálam, amelyet bevallók. A második párt a demokratapárt. A de­mokratapártnak egy hibája lesz mindig orszá­gos vonatkozásban, az, hogy sohasem lesz elég biztosíték a szociáldemokrácia előretörésével szemben. Altalános frázisok azok, hogy szabad­ságjogok, egyesülési és gyülekezési szabadság, de nem tudják sohasem megtalálni azt a korlá­tot, hogy meddig mehetnek együtt .a szociál­demokráciával, (Bródy Ernő közbeszól. — Zaj.) hogy mindig együtt vannak a jogegyenlőség szempontjából. Az a jogegyenlőség szerintem nem állhat meg, amely nemzeti katasztrófához vezethet. (Bródy Ernő: 1848!) Nekem ez nem argumentum. 1848 után volt a kommunizmus, amely fel akarja fordítani az egész világot. Ha 48-nak,a nomenklatúrájához fogunk alkalmaz­kodni, akkor önök sohasem találják meg azo­kat az orvosszereket, amelv az önök kooperá­ciójának véget vet és odaállanak mint tipikus magántulajdon elvi alapján állók a többiek mellé, akik ebből nem engednek. Itt van azután a liberálispárt. En nagyra­becsülöm Rassay Károly t. képviselőtársam ké­pességeit, legven erről meggyőződve és engedje meg, hogy előre jósolnak. Egy pártnak liberális alapon való kitermelése a székesfővárosban nem fog sikerre vezetni. (Rassay Károly: Meg fogjuk próbálni!) Heinrich is mindent elköve­tett és még sem sikerült, mert a liberalizmus­nak nincsenek tömegei. (Rassay Károly: Mert elárulták!) Mert a liberalizmus nem programm, a liberalizmus csak módszer, programm nélkül; a liberalizmusnak nincs programm ja. A szo­ciáldemokráciának van, az egy egész világot akar megdönteni és a maga tételét akarja fej­állítani. A liberalizmus csak tétován jár a két nagy mérkőző tényező között, keresi az érvé­nyesülés lehetőségét és nem találja, mert nincs programma a. (Rassay Károly: Miért nincs programmja?) Nincs programmja, csak mód­szere van. Önök a liberalizmus szerint minden erő érvényesülését koncedalják, de nem tudnak határt szabni, mert nincs pozitíyum programm­jukban. Azok, amiket önök programúiba vesz­nek, általános, titkos választójog, egyesülési és gyülekezési szabadság, ez mind csak módszer, amelyben nincs tartalom. Tartalma a szociál­demokráciával szemben csak egynek van : a kereszténységnek. A kereszténység tartalorn, etikai tartalom... (Rassay Károly: Adja elő képviselő úr a tartalmát!) Elő is adom. A szo­ciáldemokráciával szemben csak ez tudja biz­tosítani a tartalmat, a, közéleti tisztasággal szemben ez akarja a tartalmat definiálni. (Ras­say Károly: A mi programmunk inkább, mint az önöké, mert már tíz éve küzdünk érte!) Ak­kor tessék megmondani, hoo-v keresztények. De ez nem mond ellene a zsidóságnak, mert az én tételem szerint a kereszténység: kultúra. (Ras­say Károly: Ne kívánja, hogv öntől felvegyem még egyszer a kereszténységet! — Derültség.) A kereszténység nemcsak vallás, az kultúra is. Az emberiség kultúra nélkül nem tud fejlődni, és ha fejlődni akar, csak a legmagasabb kultú­rával, a kereszténység kultúrájával tud fej­lődni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom